Folia archeologica 3-4.
Csalog József: A magyarországi újabb-kőkori agyagművesség bükki és tiszai csoportja
CSALOG: A MAGYARORSZÁGI ÚJABB KŐKORI AGYAGMŰVESSÉG 15 ben 2 drb tiszta bükki cserép mellett olyan — hasonló anyagú és kivitelű — cserepeket talál2. kép tunk, melyeken a fiatalabb lineárkerámiás ornamentika hol tiszai mintájú festett díszítéssel, 2 9 2 9 Tompa, 25 Jahre U rgeschichtsforschung in Ungarn, Bericht d. R. G.. K. 1934/35. VIII. t. 1—3. k. — Az 1. sz. cserép itt különösen fontos. Jóllehet, Tompa ezt a darabot a kép alatti szöveg szerint idősebb lineárkerámiás darabnak tartja, én ebben a darabban a festéstechnika és a körülzárt egységekből álló, tehát folthatásra törekvő vonalrajz miatt inkább példát látok arranézve, hogyan zavarta meg a tiszai textilstilus a szalagdíszeket. Valószínű, hogy a zsigeri edénynek (Tompánál u. о. VII. t. 12. k.) és az egyik kaposvári cserépnek (u. о. VII. t. 7. k.) egyenletes térkitöltésrej törekvő s így a textilmintákra erősen emlékeztető díszítésében is tiszai hatást kell keresnünk. Abb. 2 kájával 3 0 párosult, igazolva ezzel azt, hogy Békásmegyeren három kultúra találkozott egymással. * Összefoglalva a magyarországi neolithikum bükki és tiszai csoportjáról mondottakat, az eddigi felfogástól eltérő, új kép áll előttünk. A tiszai kultúra mint láttuk, nem tartozik a szalagdíszes kerámiájú kultúrák csoportjába, a bükki műveltség pedig keverődés eredménye. Ez utóbbi hordozói a szalagdíszes kerámiájú ethnikum30 U. ott, VIII. t. 5, 7, 12—13. k. — A bükki cserepeket Tompa — sajnos — nem közli. hol pedig a bükki kerámia jólismert, több párhuzamos vonalkarcolatból álló díszítési techni-