Folia archeologica 3-4.

Csallány Gábor: Újabb honfoglaláskori leletek szentes környékéről

182 CSALLÁNY G.: HONFOGLALÁSKORI LELETEK SZENTES KÖRNYÉKÉRŐL ÚJABB HONFOGLALÁSKORI LELETEK SZENTES KÖRNYÉKÉRŐL Az alábbiakban néhány jelentős honfoglaláskori sír ismertetésével kívánok hozzájárulni ahhoz a munkához, amely céljául a honfoglaló magyarság műveltségének kutatását tűzte ki. I. Szentes-derékegyházoldali sírleletek. Szentestől délkelet felé mintegy 8 km-re az u. n. «derékegyházi oldalon» van a lelet helye: Berényi Benjamin gazdálkodó 129. sz. tanyaföldje (1. kép). A földrajzi megfigyeléseken kívül a dülő- és határnevek is azt bizonyítják, hogy ez a mélyenfekvő határrész régebben a Korógy folyó árterületéhez tartozott. Ennek a területnek egy emelkedettebb helyén akadt a földtulajdonos sárga föld kitermelésekor az első két sírra. A gazda szerint ezen a területen már előzőleg is találtak csontvázakat és a még meglévő leletek összeszedésén kivül a megejtett hitelesítő ásatásomon tényleg még két sírra akadtam. A négy sírt a következőkben ismertetem: 1. sír. Részben a földtulajdonos és gazdasági alkalmazottja, részben Szendrey Géza helybeli tanító tárta fel, az adatokat nekik köszönöm. Mellékletek: két fülbevaló (I. t. I 1—2), ezüsthuzalból készült, csüngőjén két ezüstgömb van, a csüngő szárára vékony, lapos ezüsthuzalt tekercseltek. Hasonló fülbevalók gyakoriak honfoglaláskori sírjainkban, így előfordult a pilini,

1 «sirmánhegyi» temető 64. sírjában, de ennél a csüngőrész hiányzik; a székesfehérvári

2 «demkóhegyi» leletben, de másnemű csüngőkkel és a budapesti (lipótmezei) leletben,

3 de mindkettő más-más akasztós kiképzéssel. Kisebb eltéréseikkel ugyanilyen fülbevalót találunk az általam részben feltárt gádorosi lelet

4 két sírjában, valamint a hajdúböszörményi

5 és a csornai

6 leletekben. Ez utóbbiak, a közölt ábrákon fordítva vannak beállítva és így a csüngők is a szembelevő részre helyezendők. Nyakék (I. t. I 3). Sima, ezüsthuzalból készült (négy felé törve). A kapcsokat magábafoglaló végrész hiányzik. Jelen nagyságában, felnőtt egyén nyakára kicsiny lett volna, bár a találók állítása szerint a csontváz felnőtté volt. Az alsó részén félkörben hajlított ezüsthuzalon', melynek egyik végén fül, másik végén kampó van, egymástól 5—7 mm távolságban, négy egyforma nagyságú ezüstgömb van, hasonlók, mint a fülönfüggőkön. A gömbök közötti részeket itt is tekercselték. Ilyen kivitelű nyakéket, honfoglaláskori leleteknél nem ismerek. Két kis ezüstpityke (I. t. I 4—5) közepén kerek, kiemelkedő dudor. A mélyedés aranyozott; hátsórészén homorú és két fül nyúlik ki belőle, a bőr, vagy vászonhoz való megerősítéshez. Ezek úgy honfoglalás, mint árpádkori gazdagabb sírokban gyakoriak. A csontváz balkarján levő bronzrozsda arra mutat, hogy a sírban még karperecnek is kellett lennie, valószínű még más tárgyak is elkallódtak ezenkívül. 2. sír. Az előbbi sírtól, annak vonalában, 2-5 m távolságban volt. Ezt ugyancsak sárgaföld ásásakor, az előbbiek ásták fel. 1 Hampel József, Ujabb tanulmányok a honfoglaláskor emlékeiről. 70. t. 5. kép és Hampel J., Alterthiimer des frühen Mittelalters in Ungarn. III. 525. t. 5. kép. 2 Hampel J., i. m. III. 394. t. 13. kép. 3 Hampel J., i. m. II. 848. 1. 9. kép. 4 Fettich Nándor, A honfoglaló Magyarság fémművessége. Archaeológia Hungarica. XCIII. 31. és Csallány Gábor, Avarkori és IX—XIII. századi magyar leletek a Szentesi Múzeumban. «Dolgozatok» Szeged, 1933—34. évi IX—X. évf. LIIX. tábla 12. és 18. 5 Hampel J., i. m. I. 374. 1. 1002. kép és Hampel J., Ujabb tanulmányok stb. i. m. 15. t. 10. kép. 6 Hampel J., i. m. III. 345. t. 19—20. kép.