Folia archeologica 3-4.

Alföldi András: Antik ábrázolások az euráziai lovaspásztorok kulturalkatának ismeretéhez

171 ALFÖLDI: ANTIK ÁBRÁZOLÁSOK AZ EURÁZIAI LOVASPÁSZTOROK ISMERETÉHEZ ték el hódításaik alkalmával a középkorban s így ez csak másodlagos jelenség volna a török népeknél. Utóbbiak körében ismeri ezt a szerszámot a délszibériai törzsek epikája,

2

7 megtaláljuk a kirgizeknél;

2

8 de kaukázusi törzseknél,

2

9 a baskíroknál 3

0 s egyebütt is

3

1 (G. B. adata) fellelhető. A dolgok ilyentén állása mellett valóban érdekes kérdés, hogy mily néptől származik a római szarkofág-relief, illetve a niellós lemez pálcás pányva-ábrázolása? Igaz, hogy Afrikában újabban megtaláljuk ezt az eszközt, de e földrész ennek csak másodlagos elterjedési területe lesz.

3

2 így nem valószínűtlen az a feltevés, hogy a pálcás lasszó a mongol kultúrkörből való elemek tükrözése e domborműveken, amely elemek a szkítákkal jutottak talán nyugatra. Ámde szóljanak hozzá az északázsiai néprajznak e sorok írójánál hivatottabb ismerői. 2. A serlegkinálás ritusa. Priszkosz beszéli el

3

3 a következő szertartásos szokást a hunoknál: «Amikor az Onegesius épületeihez ért Attila, — mert ezeken át vezetett az út a királyi palotába, — kijött Onegesius felesége egy sereg szolgálóval, akik egyik része ételt, a másik bort hozott: ez a legnagyobb megtiszteltetés a szkítáknál. (Az asszony) üdvözölte őt és felszólította, hogy vegyen abból, amit neki jó szívvel odahozott. Az pedig odaadó híve feleségének kedveskedve evett is, csak úgy lovon ülve, miután a kíséretében lévő barbárok a tálat — ezüstből volt ez — magasra emelték. 2

7 W. Radioff, Proben der Volksliteratur der türkischen Stämme Südsibiriens 4, 1872, 90. 2

8 R. Karutz, Unter Kirgisen und Turkmänen, 1911, 53. Almássy Gy., Utazásom Ázsia szívébe, 1903, 393. (Ezek is Gunda Béla adatai). 2

9 G. Buschan, Illustrierte Völkerkunde II, 2, 843 (Byhan). 3

0 Tagán G., Néprajzi Múzeum Értesítője 28, 1936, 121 skk. (G. B. adatai). 3

1 Többek között a botos lasszóból vezeti le Gunda Béla a magyarországi halászó hurkokat is (Népr. Múz. Ért. 30, 1938). 3

2 G. Lindblom, Kultur und Rasse, zum 60. Geburtstag О. Reches, 1939, 386 skk. V. ö. még R. Lehmann—Nitsche

—G. Friderici, Ursprung und Verbreitung von Lasso und Wurfkugeln (Zeitschr. d. Deutschen Wiss. Vereins zur Kultur- und Landeskunde Argentiniens 6, 1920, 81 skk. — E cikkeket is Gunda В. volt szíves rendelkezésemre bocsátani. 3

3 Excerpta de legationibus Romanorum, ed. C. de Boor, p. 134, v. 15 sqq. Ivott a serlegből is, amelyből kínálták őt és elment palotájába...» Ugyanezt a szokást mindenütt megtaláljuk az északázsiai népeknél, ahol a véletlen szerencse egyáltalán megőrzött valami forráshagyományt multjukról. Szolgáljon erre egy példa D'Ohsson művéből: «Le lendemain, le prince Kiptchac... se rendit ä Courban-schira, ou Gazan avait fait halte. Apres avoir offert des mets et présenté 6. kép — Abb. 6 la coupe, il lui dit,...» etc. — Azonban legtöbbször elmarad e cerimóniából az ételkinálás és egyedül az ital felajánlásának ritusa domborodik ki. Lássunk erre egy példát a mongol udvarból, ugyancsak D'Ohssonnál:

3

5 «Le prince Argoun ... regut en route la nouvelle de la mort (de son pere Abaca) et se rendit ä Méraga, ou les Khatounes et les princes du sang lui présenterent la coupe, suivant Pusage.» Ezt a szertartásos serlegfelkinálást külömben is nagyon sokszor megtaláljuk a mongol uralkodó-avatási szertartások hódoló aktusai között. 3

4 M. le Baron d'Ohsson, Histoire des Mongols, de puis Tchingrtíz-Khan jusqu'á Timpur Bei ou Tamerlan 4, 1835, 128. 35 U. o., 3, 1834, 550 sk.