Folia archeologica 3-4.

Fettich Nándor: Antik hagyományok a régi pusztai népek kultúrájában

150 FETTICH: ANTIK HAGYOMÁNYOK A RÉGI PUSZTAI NÉPEK KULTÚRÁJÁBAN ANTIK HAGYOMÁNYOK A RÉGI PUSZTAI NÉPEK KULTÚRÁJÁBAN (A berlini VI. nemzetközi archaeologiai kongresszuson 1939. aug. 25-én tartott előadás) A feketetengervidéki görögség története a Kr. е. VII. sz.-i gyarmatalapításoktól kezdve a kiterjedt szakirodalomban régóta a kutatás előterében áll. A kimmeriai Bosporus, Olbia és a többi gyarmatváros életét, főbb eseményeit aránylag jól ismerjük. Művelődéstörténeti nagy jelentőségük azonban akkor kezd szembetűnni, amikor a steppe-világ és szomszédos területek népeinek életére gyakorolt óriási hatásukat vizsgáljuk. Átalakító hatásuk eredményei messze túlélték magukat a gyarmatvárosokat. Az ú. n. mixhellén kultúra kialakulása fokozatosan ment végbe. A gyarmatvárosok lassanként barbár elemeket vettek fel, később életerős nomád államok hatalmába kerültek és az új viszonyoknak megfelelően éltek tovább. Emellett egy másik folyamat is megindult. Mélyen benn a kontinensen, a puszták karavánútjainak egyes gócpontjain városszerű helyek keletkeztek. E helyek a pusztai népek szellemi és gazdasági életének alakulásában csakhamar döntő jelentőségűek lettek. A gyarmatvárosok által közvetített görög kultúrelemek e helyeken már teljesen átformálva éltek tovább. E helyek kultúrtörténeti jelentősége az volt, hogy a politikai változásokon felül állva, irányt szabtak a pusztai népek kultúrális fejlődésének. A görög kultúra északi térhódításának sok részletét ma még sűrű homály fedi. A rendelkezésünkre álló óriási régészeti forrásanyag módszeres felhasználásával azonban ma már kezdünk e téren is tisztábban látni. A szóbanforgó új központok kialakulását részben a földrajzi tényezők is határozták meg. Főleg ez az oka annak, hogy a népvándorláskori központokat rendszerint ugyanott találjuk, ahol az első nagy pusztai kultúrának, a szkitaságnak fő helyei voltak. Míg az ókori Déloroszországban a legjelentékenyebb ipari és kereskedelmi központok leginkább a görög gyarmatvárosok, a korszak vége felé ezek tevékenysége részben áthelyeződik a karavánutak és viziutak mentén a steppékre. A déloroszországi gótok nagy kincsei még a bosporusi királyság nagy műhelyeiben készültek, a húnkor nagy aranykincsei már csak részben származtathatók azokból. A régészeti leletek statisztikai vizsgálatából kitűnik, hogy a hűn kultúra expanziója a Fekete-tenger partvidékeitől kiindulva befelé a steppéken lényegesen nagyobb területeket ölelt fel, mint a déloroszországi gótoké. A húnkori helyzetkép a szkita időkre emlékeztet. Nagyobb jelentőségű belső központok kialakulásával tehát a hűn időktől kezdve lehet számolnunk. A görög kultúra északi irányú előrehatolásának ezek az első állomásai a gyarmatvárosok után. A hún kultúra kialakulása a legnagyobb történeti rejtélyek közé tartozik. Ami a közvetlen régészeti hagyatékot illeti, az teljes egészében a Pontus vidéki mixhellén kultúrkör örökségét mutatja-. Egyetlen belső-, vagy keletázsiai vonást sem lehet benne kimutatni. E megbecsülhetetlen értékű régészeti forrásanyag felhasználása történeti célokra még a jövő feladata. A birodalom belső viszonyainak képe azonban már az eddigi anyagismeretünk alapján is mindinkább kezd kialakulni előttünk. A szkita idők óta ez az első igazi pusztai lovasnomád kultúra, amely a pontusvidéki hagyományokon egy önálló, hatásában beláthatatlan jelentőségű művészetet tudott felvirágoztatni. A Pontus-vidéken otthonos kultúrelemek mindegyike tovább él benne. Legnagyobb jelentőségű tényezője azonban a görög és a szkita elem. Jellegzetes vonása a különféle állati, növényi és egyéb motívumoknak túlzott abstrakciója. A görög művészet naturalisztikus tendenciájának itt már nyoma sincs. Az ó-ión arany-