Folia archeologica 1-2.
Csallány Gábor: A szentes - nagyhegyi kora-vaskori bronzlelet
CSALLÁNY G.: FRÜHHALLSTATTZEITLICHER HORTFUND VON SZENTES-NAGYHEGY 65 SZÁRNYASVÉSŐ DARABJA (III. t. 10). Ennél is csak a szárnyrész és a véső kicsiny darabja van meg V 20 mm. Talán más tárgy öntéséhez vágta le és használta fel a mester. TOKOSVÉSŐ v. BALTA (III. t. 11). Rövidtokú és széles pengeélű. A nyilása rombusalakú és mélyen az élbe nyúlik. A tok keskeny részein hornyolat. A karima szögletein, felfelé kiálló csúcsok voltak, de eltörtek. TOKOSVÉSŐ (III. t. 12). Hosszas, majdnem egyenes tokja alsórészén, erősen megvékonyodó és kiszélesedő él. A tok nyilása rombusalakú és a penge kezdetéig tart; karimája mérsékelten emelkedik és mindkét keskenyedésénél csúcsban végződik. Füle hosszas. Nyers, megmunkálatlan állapotban van. Az egyik élsarok kicsorbult, ez talán öntési hiba. III. KARPERECEK, ÉKESSÉGEK A leletben talált 35 karperecnél három forma különböztethető meg. Részben teljesen elkészültek, részben azonban félig megmunkálva, illetőleg nyersen maradtak ránk. Kilenc db azonos jellegű KARPEREC (IV. t. 1—5 és 21—22) köztük egyik-másik némi változattal. Mindegyike 6-65—6-75 mm közötti vastagságú, gömbölyded alakú, öntött. Felső részükön, ferdeirányú bemélyítések, kígyótestet mutató bordázások (1. kép). Végeik négynél egymáshoz érnek, négynél egymásra hajlanak és kígyófej alakúak. A szem és száj különösebben az egymásrahajló végüeknél látható. Egyiknél végződésének alakja nem állapítható meg. Szentes. 1 Hampel József, A N. MÜZEUMI RÉGISÉGTÁR GYARAPODÁSA. Arch. Ért. XII. 1892. 372. 1. I. tábla. 2 Hampel József, A BRONZKOR EMLÉKEI MAGYARHONBAN. I. kötet, Budapest, 1886. LXIV. tábla la—b, LXV. tábla 4a—b. — Ebért, REALLEXIKON. V. kötet, 14—15. tábla. 3 Reinecke Pál, Arch. Ért. XVII. 1897. 384—7. 1—2. kép. 4 Pulszky Ferenc, MAGYARORSZÁG ARCHEOLÓGIÁJA. I. kötet, 152. 1. — Hillebrand—Bella, AZ ŐSKOR EMBERE ÉS KULTÚRÁJA, 206. 1. 5 Arch. Ért. XIX. 1899. 318. 1. I. tábla 6. 6 Arch. Ért. XIX. 1899. 318. 1. I. tábla 7. 7 Br. Miske Kálmán, A VELEM-SZENT-VIDI ŐSTELEP. I. kötet. LV. tábla 14—15. — Hampel, A Tíz azonos jellegű KARPEREC (IV. t. 12—20). Mindegyike 5—7 mm V, sima bronzrudból készült. Egy kivételével, végeik egymásra hajlanak, némelyike egészen a karperec feléig behajlik. Egyeseknek mindkét vége csúcsosan, másoknál az egyik csúcsban, a másik tompán végződik. Kerekidomúak és kisebb-nagyobb méretűek; a legnagyobbakat (IV. t. 12), valószínűen a felkaron való használatra szánták. Díszítés egyiken sincsen. Tizenhat azonos jellegű KARPEREC (IV. t. 6—7 és 9—11). Három készítési változatban. Középső részük 12—5 mm V. Tizenkettő díszítésnélkiil, elkészítetlen, szélesen nyilt, tompa végekkel (IV. t. 9, 10). Kettő (IV. t. 6, 7) gerincén vonaldíszítésű (1. kép). Összeérő végeik, egyiknél vékonyodva, másiknál tompán végződnek. Két darabon más mintájú vonaldísz (2. kép). Egymásba kapcsolt három BRONZKARIKA (IV. t. 8). közülük a középső valamivel nagyobb és vastagabb, V 10 mm, a két szélső V-a 9—9 mm. Ezekbe 4—4 kisebb karikát foglaltak be, amelyek egyik felükön bordásak, másikon simák. Lehet, hogy lószerszám csüngőül használták. Hazai bronz- és vaskori leletek között igen gyakoriak az ilyen és díszesebb kivitelű karikák 1 3 és csüngők. ' Négy ÖNTŐRÖG (2. kép 1—4). Kettő cipóalakú, kettő töredékdarab. Súlyuk: 2*80; 2-35; 0-59 és 0-41 kilogram. Sajnos, a raktárlelet közelében további leletekre nem bukkantunk, bár hitelesítéskor jókora területet tártunk fel a lelőhelyen. Csallány Gábor BRONZKOR EMLÉKEI, I. M. III. kötet, CCXXXVIII. t. 18—19. 8 Hampel, Arch. Ért. II. 306. 1. — Hampel, A BRONZKOR EMLÉKEI, I. M. I. kötet, LXIV. tábla 2—3. kép. 9 Reinecke, I. M. I. tábla 4. 1 0 Hampel, A BRONZKOR EMLÉKEI, I. M. I. kötet, LXVI. tábla 1—2. 1 1 Hampel, A BRONZKOR EMLÉKEI, I. M. I. kötet, LXVII. tábla 1. — Darnay Kálmán, MAGYARORSZÁG ŐSKŐKORA, 94. I. — Arch. Közi. XXII. 1899. 64. 1. 1. kép. 1 2 Józsa András, A TAKTA-KENÉZI BRONZLELETRŐL, Arch. Ért. XXII. 1902. 278. 1. IV—V. kép. 1 3 Hampel, A BRONZKOR EMLÉKEI, I. M. CLXXXIV. és CCXXVI. tábla. FRÜHHALLSTATTZEITLICHER HORTFUND VON SZENTES-NAGYHEGY Nordöstlich von der Stadt Szentes erstreckt sich der sog. Nagyhegy. Das Museum von Szentes verfügt über eine grosse Anzahl von Funden von dieser Stelle. Man kann hier eine kontinuierliche Siedlung von der jüngeren Steinzeit bis zum Mittelalter feststellen. Der jetzt zu besprechende Hortfund ist schon der dritte sog. Gusstättenfund, der hier gefunden wurde. Der erste gelangte 1892 in das Ungarische National-Museum. 1 Dieser erste Fund enthält auch das Randstück eines Bronzegefässes. Der zweite Fund, der sich im Museum von Szentes befindet, ist noch nicht veröffentlicht. Er enthält folgende Stücke : 26 Sicheln, beziehungsweise Bruchstücke von solcheiT^ einen Schwert, zwei Bruchstücke von Lanzenspitzen, eine Nadel und einen Gusskuchen.
