Folia archeologica 1-2.

Mozsolics Amália: Korahallstatti kincslelet Celldömölkről (Vas m.)

MOZSOLICS: KORAHALLSTATTI KINCSLELET CELLDÖMÖLKRŐL (VAS MEGYE) 35 nősképpen az alsóausztriai Malleiten bei Bad Fischau-i lelőhelyről ismerünk.

3

2 Vogt a svájci korahallstatti kincsleleteket A és В szakaszra osztotta.

3

3 Holste ezt a beosztást az Alpesek keleti vidékére alkalmazta.

34 Vogt fiatalabb csoportjának jellegzetes leletei közé tartoznak a Weinheim Nächstenbach-i, Homburg v. d. H. és Kuckenberg-i leletek. Mindezeknél egyezéseket találhatunk a celldömölki kincslelet egyes tárgyaival. A Weinheim Náchstenbach-i leletben ugyanolyan nyéllyukas sarlók, ívelt kések és karperecek vannak, mint Celldömölkön, a leletet Mőrige és Auvergnier típusú kardok egészítik ki.

3

5 A Wallstadt-i bronz kincsleletben is van egy Mőrige tipusú kard töredéke,

3

0 korát különben is jól meghatározza a kerámia. A Kuckenberg-i kincsleletben egy ívelt kés van, pengéje és nyéltüskéje között cilindrikus közbeneső taggal.

3

7 Ez a forma Vogt szerint a Hallstatt В csoportra jellemző.

3

8 A kincsben azonban van egy olyan tipusú ívelt kés is, mint a celldömölki példány.

3

9 Egy Mőrige tipusú kard megerősíti a leletnek a Hallstatt В periódusba való datálását.

4

0 A lelet azt bizonyítja, hogy az egyszerű nyéltüskés ívelt kések még ebben a periódusban is előfordulnak. A Homburg Budapest. 1 Rövidítések: M = magasság, Pá = peremátmérő, Fá = fenékátmérő, Öá = öbölátmérő, H = hosszúság, Ám = átmérő, Sz = szélesség, V = vastagság. 2 Miske K., A VELEM SZT. VIDI ŐSTELEP, I. Wien, 1907. XXXIII. t. 18, 19; XXXIV. t. 13. 3 Darnay K., SÜMEGH ÉS VIDÉKÉNEK ŐSKORA. 1899. XXII. t. 1, 2, 3; XXIII. t. 1. 4 Schumacher К., SPÄTBRONZEZEITLICHE DEPOTFUNDE VON HOMBURG, v. d. H. Altertümer unserer heidnischen Vorzeit, V. 1911, 133—143. 1., 26. t. 450. •< Stemmermann P. H., DAS BRONZEDEPOT VON WEINHEIM-NÄCHSTENBACH. Badische Fundberichte. 1933. 1 — 13. 1., III. t. 29, 30, 31. 6 Miske К., I. M. XI. t. 18, 21, 23, 46, 51; XII. t. 30, 49, 54. 7 Miske K., VELEMI (Vas m.) RÉGISÉGEKRŐL. Arch. Ért. 1896. 250—252. 1., За—

b kép. в Hampel J., A BRONZKOR EMLÉKEI MAGYARHONBAN, I—

III. Budapest, 1887—1896. LXXXIX. t. 5. 9 Wosinsky M., TOLNAVÁRMEGYE TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG, I. Budapest, 1896. LXXI. t. 8, 9. 1

0 Montelius O., DIE VORKLASSISCHE CHRONOLOGIE ITALIENS. Stockholm, 1912. 202—207. 1

1 Ranke H., RASIERMESSER. Ebert, Reallexikon, XL 18 —22. 1. 1

2 Äberg N., BRONZEZEITLICHE UND FRÜHEISENZEITLICHE CHRONOLOGIE, ITALIEN. Stockholm, 1930. 150. 1. v. d. H. és celldömölki kincsleleteknek három közös tipusa van: a nyéllyukas sarló, a nagy díszkorong és a nyitottvégű, majdnem négyszögletes keresztmetszetű karperecek mindkettőben előfordulnak.

4

1 Összefoglalva az eddig nyert eredményeket, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a celldömölki kincslelet a Hallstatt В periódusába datálandó, tehát azon leletek közé sorolható, amelyeket Vogt és Holste tipológiai úton a régebbi kincsleletektől megkülönböztettek. Az átmeneti jellegű Hallsatt В Magyarországon, ahol nem fordulnak elő a szép nyugati és északi tipusú kardok, igen nehezen ismerhető fel. Különösen a Dunántúlon gazdagon kibontakozó Hallstatt С nem vezethető vissza nagyobb nehézségek nélkül a Hallstatt A periódus tárgyi hagyatékára. Itten egy olyan réteg ékelődik közbe, amely a Dunántúl kincsleleteiben is igen szépen képviselve van, de mindezideig nem részesült kellő figyelemben. A Dunántúlon is biztosan megkülönböztethetünk majd régebbi és fiatalabb kincsleleteket, ami a kora-hallstatti kronológia kiinduló pontja lehet. Hálás köszönetemet fejezem ki Beninger dr. úrnak, aki a lelet publikációjára engedélyt adott. Mozsolics Amália 1

3 Hampel J., I. M. XVII. t. 1. 1

4 Franz L., Hesch M., Menghin O. és MitschaMürheim, DIE PRÄHISTORISCHE SAMMLUNG DES NIEDERÖSTERREICHISCHEN LANDESMUSEUMS. Materialien zur Urgeschichte Österreichs, 2. Wien, 1924, 39. sk. 1. 1

5 Hampel J., I. M. CLIX. t. 6, 17. i

e U. o., CCV. t. 15 és CCVI. t. 13. 1

7 Schmidt H., DER BRONZESICHELFUND VON OBERTHAU. Kr. Merseburg, Zeitschrift für Ethnologie, 36, 1904. 416—452. 1. 1

S U. o. 1

9 Kimmig W., DAS BRONZEDEPOT VON WALLSTADT, Germania, 19. 1935. 116—123. 1., 6. t. 7. 20 Stemmermann P. H., I. M. II. t. 16, 20. 21 Petersen E., DIE GESCHWEIFTEN BRONZEMESSER IN SCHLESIEN. Altschlesien, III. 1931. 205 —227. 1. 2

2 Miske К., I. M. 16—17. 1. 2

3 U. о. XVIII. t. 13. 2

4 U. о. XVII. t. 23; XVIII. t. 12. 2

5 Much M., KUNSTHISTORISCHER ATLAS. Wien, 1889. XXXVIII. t. 2, 5. 2c Hoernes M., BRONZEMESSER DER FRÜHEN HALLSTATTZEIT AUS NIEDERÖSTERREICH UND MÄHREN. WPZ. 1917. 44—48. 1., 10. kép. 2

7 U. o^ll. kép. 2s Sprockhoff E., DIE GERMANISCHEN VOLLGRIFFSCHWERTER DER JÜNGEREN BRONZE3*