Folia archeologica 1-2.
Roska Márton: Figurális díszü őskori cserép kisbácsról (Kolozs m.)
ROSKA: FIGURÁLIS DÍSZÜ ŐSKORI CSERÉP KISBÁCSRÓL (KOLOZS M.) 25 északinak nevezett népnek a hagyatéka, mely Kr. e. 2000 táján hatalmas hullámokban lepi el Erdélyt, leszorítja a szereplés színpadáról a Tripolje-kultúra képviselőit, magával hozza a barázdás tűzdelést, lencsés, vésős (rovátkaszalagos), vesszős, fenyőágas stb. díszt, az egyenes fokú, háromszögalakú és mandulaalakú, ívelt fokú, hengeres nyéllyukas fejszét stb. Erdélyben ez már kiesik a neolithikum köréből. Hogy bikaábrázolásunk távolabbi előzményei, vagy még inkább: rokonai, valamelyes öszszefüggésben volnának a Magyarországról és Erdélyből fennt idézett neolithikus kultúrkörbeli példákkal, nem mondhatjuk egész határozottsággal. Stilisztikailag rokon ábrázolásokat találunk (nem szólva a felső palaeolithikum, aurignaci emelet állatábrázolásairól) az arkto-baltikus zóna 8 és Szibéria (azoknál fiatalabb!) 9 sziklarajzai közt. Az arkto-baltikusaknak a tárgya természetesen nem a bika, hanem a rénszarvas. Nem hozhatók összefüggésbe sem a Tripoljekultúra stilizált, festett állatalakjaival, 1 0 sem pedig az északmezopotámiai sziklarajzokkal. 1 1 A majkopi kurgán elektronvázájának ábrázolásai 1 2 fiatalabbak, tökéletesebbek, más mívelődési körbe tartoznak. Ismerünk azonban a különböző közlésekből egy sokat vitatott emléket, amely első tekintetre összefüggésbe hozható a kisbácsi bikaábrázolással. A 3. képen bemutatott mészkőbalta ez, melyet a Folticeni-megyei Rädä§eni községben (Moldova) a Cucuteni A-jellegű telep felszínén leltek. Alatta bizonyos jelek vannak, melyek első tekintetre a fűre emlékeztetnek, de amelyeket O. Tafrali s Morlet is írásjegyeknek vél. 1 3 Tüzetesen megvizsgálta a baltát Nestor is, aki többek között kiemeli, hogy az állat kerületének karcolatai mélyek, szélesek, a karcolat friss árkolást mutat s az árkolásban ceruzanyomok láthatók s szerinte nincs kizárva, hogy külső hatás (görgetés, gyökérlenyomat) révén keletkezDebrecen. 1 Arch. Ért. 1898. 98. 1. és 1912. 368. 1—2. 2 U. o. 367. 3 Dolg. VI. к. XXXV. t. 2. sz. 4 U. о. VIII. k. 1932. XXXVII. t. 4. sz. 5 Arch. Ért. 1912. 367. 1. 6 Dolg. VIII. 1932. III. t. 7 Arch. Ért. 1913. 41. 1. 8 Hakon Schetelig, VORGESCH. NORWEGENS. Mannus, III. 1911. 29.-74. 1. tele rajta az állatra emlékeztető vonalak, melyeket aztán valami éles eszközzel bevéstek s ceruzával utánarajzoltak. — A balta túlsó oldalán olyanszerü minta látszik ugyancsak bekarcolva, mint a Wosinsky-féle mészbetétes edények vattinai csoportjának a LXXXVIII. t. 4. sz. alatt adott edény fülének felületén levő motivum, ami természetesen idegen a Cucuteni—Erősd mívelődési körben. Míg azonban a cervida körrajzának háromszöges részén látszik a régi patina nyoma, a túlsó oldalon említett minta árkában több helyütt van meg ez a patina. 1 4 3. kép. — Fig. 3. Tehát a rädä§enii rajz sem hozható egyelőre biztos összefüggésbe a kisbácsi bikaábrázolással. Egyébként, ha eredeti volna is s fejének ábrázolása sem ütne el annyira a megszokottól, fejlettebb idők emlékét képviselné annál az egyszerű oknál fogva, hogy a cervida mindkét elülső lábát kirajzolta az egykori művész. Roska Márton 9 Aspelin, ANTIQUITÉS DU NORD FINNOOUGRIEN, I. 344., 345. ábra. — Tallgren, INNER ASIATIC AND SIBIRIAN ROCK PICTURES. ESA. VII. 1932. 175,—210. 1. különösen a 2. ábra. — Ebért, REALLEXIKON, XII. к. 13,—15. tábla. í 0 V. Gordon Childe, SCKIPENITZ: A LATE NEOLITHIC STATION WITH PAINTED POTTERY IN BUKOWINA. Journal of the Royal Anthropological Institut, vol. LIII. London, 1923. 263.—288. 1. — Roska