Folia archeologica 1-2.

László Gyula: Egy régensburgi vállkő

KÖNYVISMERTETÉSEK—

BIBLIOGRAPHIE 249 un solidus de Justinien, 527—563 apr. J. Chr. (Résumé allemand p. 131—148). Arnold Marosi. LES TROUVAILLES AVARES DE VÉRTESACSA. Székesfehérvári Szemle, 1938, I—

II, p. 38—40. Dans ce cimetière il faut signaler quelque objets prouvant des influences gépides. — DES OBJETS EN CONNEXION AVEC LA LÉBÉDIE (une des anciennes patries des Hongrois) AU MUSÉE DE SZÉKESFEHÉRVÁR ET L'ÉPÉE DE RÁDIÓTELEP. Székesfehérvári Szemle, 1938, III— IV, p. 49—55. Il publie une épée carolingienne et la sépulture de Nagylók (temps de l'occupation hongroise). Le directeur du musée de Székesfehérvár est mort subitement il y a peu de temps. Nous conserverons pieusement sa mémoire. — DES TROUVAILLES AVARES DE VAJTA. Székesfehérvári Szemle. 1938, III—IV, p. 86—87. L'article est suivi d'un tableau des trouvailles. SÁNDOR GALLUS Dombay János, A ZENGOVÄRKONYI ŐSKORI TELEP ÉS TEMETŐ Archaeologia Hungarica XXIII. k. Bpest, 1939. 39 tábla, 14 kép. — The prehistoric settlement and cemetery at Zengővárkony (with 39 Plates and 14 illustrations) Budapest, 1939. Archaeologia Hungarica XXIII. I. Ebből a pompás munkából «Das Neolithikum von Zengővárkony, Kom. Baranya» címen a Germania 22. к. (1938.) 215,—218. 1. már kaptunk ízelítőt s így érthető az a nagy érdeklődés, mely megjelenését megelőzte. Az egyik legsúlyosabb magyar régészeti kiadvány szerkesztőjének és a szóban forgó kötet szerzőjének egyaránt köszönet jár ezért a munkáért. A szerkesztő u. i. a munka előszavában kötelező és útmutató programmot ad, melynek főbb pontjai: az egyes lelőhelyek anyagát hiánytalanul kell az érdeklődők elé tárni, nem pedig szemelvényesen ; a közölt anyag meghatározása legyen szabatos, leírása pedig kimerítő; fényképet követel ott, ahol arra általában szükség van, de helyet szorít a rajznak is ott, ahol az a fényképet pl. technikai stb. tekintetben a szó teljes értelmében kiegészíti; állást foglal az anyagnak válogatás nélkül való közlése mellett és a gyakrabban előforduló típusoknak summás közlése ellen; kikel a fényképek egyik Iegkárosabb kezelése, a háttér kimaratása ellen; bevallja a közlés gyengéit: profilrajzok hiánya; az in situ felvett sírok számának a fényképezés rendjén való megjelölése; a növényi és állati maradványok vizsgálata; az anthropológiai anyag közlése. Hozzátehetjük mindjárt, hogy ezzel az önvallomással még jobban kidomborítja Dombay munkájának lelkiismeretességét és megbízhatóságát. Mi bizonyítja ezt a lelkiismeretességet? A megfigyeléseknek a legapróbb részletekre is kiterjedő pontossága, ezeknek írásban, fényképben és rajzban való hű lefektetése. Az így közreadott anyag minden tekintetben megbízható, abból tehát nyugodtan lehet törvényeket levezetni. A síroknak csoportonkint való megfigyelése; a közelükben jelentkező települési nyomok, lakásviszonyok; az egyes sírok fekvésének, tájolásának, mellékleteik fekvésének, a sokféle jelenségeknek stb. az ásatások rendjén való lelkiismeretes rögzítése; a különböző mellékleteknek egyszerű nyelven való világos leírása a kiforrott szakembernek is dicséretére válnék. Dombay egyelőre az ásató, a hivatásos és érzékeny lelkiismeretű ásató: magasabb tudományos célok érdekében úgy dolgozik, mint a legpontosabb fényképező lencse. így: az ő munkája van hivatva, hogy hitelesítse a Wosinszki-féle ásatásokat; az ő eredményei révén fog tisztázódni a szorosabb értelemben vett középeurópai és a Tripolje-jellegű festett kerámika kérdése, ezeknek egymáshoz és a bükki, tiszai és erősdi (pl. II. tábla 3. és 11. sz., X. t. 35. sz.) kultúrfaciesekhez való viszonya stb. Különös hangsúllyal kell kiemelnem, íhogy a 12. (III. t. 8. sz.), 13. (VII. t. 7. sz.), 14. VII. t. 1. sz.), 58. (XVII. t. 1. sz.), 60. (XVII. t. 5. sz.) és a 77. (XX. t. 9. sz.) sír — Dombay szerint gombafejalakú edényei szoros formai rokonságot mutatnak az azonos típusú déloroszországi edényekkel. (V. ö. Coll. Khanenko I. к. VI. tábla 29., VIII. t. 41. sz., csak ez utóbbiak díszítésükkel különböznek a zengővárkonyiaktól!) Összefoglalásában tanulságos áttekintést nyújt az összes számon tartandó jelenségekről, melyek közül itt csak a kétféle tájolásra (K—Ny, ÉK—DNy.), a márványgyöngymellékletekre, az ostrea-gyöngyök jelenlétére és különösen a korongalakú, középütt átfúrt rézgyöngyökre hivom fel a figyelmet. Tudomásom szerint a réz és arany ismeretét a történeti Magyarországra a Tripolje-jellegű kerámika képviselői hozták be, akik a barázdás tüzdelésü, lencsés, rovátkaszalagos, fenyőágas, rendetlen vonalas stb. díszű kerámika képviselőivel egy ideig az egymásmellettiség viszonyában élnek, majd ezek azokat leigázzák. Az új hódítók Magyarország területén ismerkednek meg a rézzel. Ezt a kis kitérést megértjük, ha megemlítjük, hogy a zengővárkonvi kerámikai anyag egyöntetű típusai között idegenül hat a 12. sírnak a III. t. 1. sz. alatt s a 77i. sírnak a XX. t. 7. sz. alatt közölt edénye, ez utóbbinak inkább a felső része. Bizonyos rokonságot árulnak el a lucskai (v. ö. Arch. Ért. ú. f. I. k. 274. i.) és hajdúszoboszlói testvértípusaikkal (v. ö. Jelentés Debrecen sz. kir. város Múzeumának 1928. évi működéséről 44,—50. 1., de ez utóbbiak talpcsöve már lyukakkal áttöri.) Egyébként a leletek kor tekintetében is egységesek. A 45. sz. sírnak a XIII. t. 7. sz. alatt közölt virágcserép alakú edénye sem idegen hazánk neolithi-