Folia archeologica 1-2.

Banner János: Bádeni sírok hódmezővásárhelyen, a Bodzásparton

18 BANNER: BÁDENI SÍROK HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN, A BODZÁSPARTON * Í18 a kultúrában sincs, épen úgy, mint a Kőröskultúrában. A halottakat a telepen, tűzhely mellett, vagy hulladékgödörben temették el, zsugorított helyzetben, mellékletekkel. Az edények, vagy azok töredékei ételmaradékot nem tartalmaztak. E hasonló jelenségek mellett azonban nagy különbségeket is észlelhetünk. Már az irányítás is különbözik. Még nagyobb az eltérés az edények formájában. Ha a három sír mellékleteit összehasonlítjuk, azonnal szembetűnik a különbség. Az elsőben és harmadikban csaknem kizárólag azok a típusok vannak képviselve, amelyek mai tudásunk szerint nem mennek túl az ország mai északi és nyugati határán. Formák, amelyeknek kialakulása csak itt mehetett végbe, bár tagadhatatlan, hogy vannak formák, amelyek ezekre emlékeztetnek. 5 A másik sírban túlsúlyban vannak azok a formák, amelyek tőlünk északra, délre és nyugatra eső vidékeken is előfordulnak.

6 Minthogy a sírokban nem fordult elő, nem akarunk itt most a kétosztású tálakról beszélni, amelyeket észak felé legalább is a Kárpátokig, nyugat felé pedig Ausztria területén is megtalálunk. 7 Hogy itt, a teljes kialakulás után is kétféle kultúrelem keveredéséről van szó, az alig vitatható. Az egyik a kannnelurákkal díszített, általánosan elterjedt északi facies, amely az irodalomból megállapíthatólag

8 az egykori Csehszlovákia minden részén, Ausztriában, Jugoszláviában, nálunk, sőt Szilézia

9 területén is megvan, vagy legalább is hatással van. Ezt képviseli a második sír. A másik a nálunk, legalább is az Alföldön, 1

0 csaknem minden lelőhelyen elterjedt formák sorozata, amelynek kialakulására, a fülekből és a leggyakrabban alkalmazott díszítésekSzeged. 1 Dolg. 1935. XI. 126—135. 1., ill. németül 136— 144. 1. XXIII—XXV. tábla és XXII. tábla 14., 16., 17., 18., 21. 2 U. o., 1937. 50. 1. 3 Röviden említettem az Arch. Ért. 1937. 160—161. lapon. 4 Arch. Ért. 1899. 63—64. 1. (A megfigyelés helyességét leleteink alapján kétségbevonjuk.) 5 Stocky, LA BOHÉMÉ PRÉHISTORIQUE. LXXXVI. 8., 10., 16. — Pittioni, URGESCHICHTE. Tafel 14:23. 6 Lásd: Willvonseder, ZWEI GRABFUNDE DER BADNER-KULTUR AUS NIEDERÖSTERREICH. W. bői is megállapíthatólag, az aeneolitikum jól ismert anyaga 1

1 is nagy hatással lehetett. Erre a tényre már volt alkalmam felhívni a figyelmet.

12 Ezt képviseli az első és harmadik sír. Hogy a három, itt ismertetett sírban, ez a kétféle elem teljesen elkülönítve jelenik meg, messzemenő következtetésekre azért nem jogosít, mert az egymástól mintegy 300, illetőleg további 100 m távolságban lévő sírok közvetlen közelében, ha nem is magában a sírban, mindkét elem anyaga bőségesen képviselve van. Mégis felvetődik az a gondolat, hogy a három sír nem tökéletesen egykorú. A második régebbinek látszik, mint az első és harmadik. Ha ez igaznak bizonyul, e kultúrában is két periódusról kellene beszélni: egy még teljesen idegen hatás alatt álló régebbi és egy hazai elemekkel bővült újabb periódusról. Ezt a kérdést természetesen csak akkor tudjuk eldönteni, ha egyrészt a további sírmellékleteknél is meglesz ez az elkülönülés, másrészt a telepen stratigráfiailag is el tudjuk választani ezt az egymást követni látszó két csoportot. Indokolja ezt a feltevést az is, hogy a második sír körül az aeneolitikum cserepeit alig találtuk, míg az első és harmadik sír tájékán 1

3 mindenütt megvoltak, sőt egyes gödrökben kizárólag ez az anyag volt képviselve még szabályszerű — de szintén hulladékgödörbe temetett — sírral is. Tompa 1

4 Schranillel

1

5 szemben arra az eredményre jutott, hogy e kultúra hazája nem lehet Magyarország. A két elemnek ilyen határozott elkülönülése is igazolja ezt a megállapítást. De megtoldhatjuk azzal, hogy ez az idegenből hozzánk került kultúra itt sok olyan tényezővel bővült, aminek egy részét csak nálunk lehet megtalálni, s ami épen azért a kultúrának sajátos színezetet ad, amely sehol máshol nem található meg.

1

6 Banner János P. Z. 1937. 14—28. — Schranil, DIE VORGESCHICHTE BÖHMENS UND MÄHRENS. Tafel XII. 13., 22. — Stocky, I. M. XCI. 5., XCIV. 1., 2., XCVIII. 1—7. — Pittioni, I. M. 14:22. — Mitscha—Merheim Pittioni, ZUR BESIEDELUNGSGESCHICHTE DES UNTEREN GRANTALES. M. A. G. Wien. 1934. Tafel III. 2—3. — Eisner, SLOVENSKO V PRAVEKU. XVII. 3., 6., 7. — Bayer, DIE OSSARNER KULTUR. EISZEIT UND URGESCHICHTE. 1928. Tafel XX. und. S. 89. — Cziráky, A BOGOJEVAI ŐSTELEPRŐL. Arch. Ért. 1898. 20. 1. 1—3. kép. — Milleker, A SZERBKERESZTŰRI ŐSTELEP. Arch. Ért. 307. 33. kép.