Folia archeologica 1-2.

Csallány Dezső: Kora-avarkori sírleletek

CSALLÁNY D.: KORA-AVARKORI SÍRLELETEK 133 fektetett teljes ló, fejével az emberi koponya felé feküdt. Megállapíthatóan ott nyilazták le. A belső és külső sír együttes hossza 360—460 cm között váltakozik. A halotti tor befejezése után lehelyezték a sír végébe az állatfejeket és maradékokat, utána az emberi testet, mellé egyes fegyvereit és holmijait. Az esetlegesen üresen maradt helyeket még állatcsontokkal szórták be, került belőlük a koponya mellé is. A fülkét nem tömték tele földdel. Sok esetben a mennyezet már csak akkor szakadt rá a csontvázra, amikor a csaknem állva eltemetett váz egyes részei, esetleg a koponyája is, lecsúsztak. A hódmezővásárhelyi 20. sírnál 190 cm mélységig a föld teljesen zavartalan volt. E mélység alatt, amint a sírgödör aknáját elérték, előtűnt az aknát kitöltő fekete föld, amely élesen elkülönült a sírgödör sárgaagyag falától. Itt jól megfigyelhető volt a nem felülről való temetkezési mód a ferde irányú sírban. A fekete föld a sír száján át folyt le és töltötte meg a fülkét. A bejárati rész eltorlaszolása után a felkantározott ló tetemét a kísérő állatcsontokkal együtt beföldelték. Nem maradt nyoma annak, hogy a sírokat valamivel megjelölték volna. Ha voltak fejfáik, csak az előtérben helyezhették el azokat. A fülkesírokat a rézsútos temetkezés miatt nem lehet felülről könnyen megtalálni. Mivel a halom kevert földjétől többnyire nem lehet megkülönböztetni, a csontvázat már csak akkor leljük meg, amikor csontjaiban megakadt az ásó. A kora-avarkori fülke temetkezés szokása Magyarországon egészen egyedülálló. Itt is csak rövid ideig tart és egy nomadizáló lovasnéphez, valamint egy zárt emlékcsoporthoz kapcsolódik. Ha a magyarországi fülketemetkezés eredetét keressük, Európában nem találunk hozzá szorosabb adatokat. A Déloroszországból ismert katakomba*, kamra-, aknasírok és kriptás temetkezések nem tekinthetők a fülkesírok előzményének. Meglepő azonban a temetés azonossága, a mongol és a kirgiz szokással. Piano Carpini hasonló temetkezésről értesít a mongol területről: «Titokban a mezőre mennek, a füvet gyökerestől eltávolítják és nagy gödröt csinálnak. A gödör egyik oldalán barlangszerű fülkét vájnak. . . A halottat pedig az oldalfülkébe helyezik olyan tárgyakkal együtt, amelyekről előbb említés történt (előbb történt utalás, hogy a halottal együtt temetnek el asztalt, hűssal tele teknőt, azonkívül egy lótejjel telt kupát és egy kancát csikójával, a lovat kantárral és nyereggel). Azután betemetik a temetőfülke előtti gödröt. Tetejére követ helyeznek úgy, ahogy azelőtt volt, azzal a célzattal, hogy később ezt a helyet ne lehessen megtalálni ,»

6 Ez a temetkezési szokás a kirgizeknél a mai napig fennmaradt. «A sír következőképpen készül: először egy cca 1 —1-5 m mély gödröt ásnak. Egyik oldalról — különösen az északi és nyugati kirgiz steppéken — egy fülkét vájnak, melybe a halottat helyezik. Ezt a fülkét deszkával, kővel, vagy valami mással elzárva, a gödörbe szénát vagy gallyat helyezve, földdel betemetik ... Ősi időkben ... a halott mellé különböző tárgyakat tettek: hadi lószerszámot, kést, fenőkövet, tűzkövet, árt, tűt, cérnát, száraz inakat stb., sőt az is előfordult, hogy a halottal együtt annak legjobb lovát is eltemették. Ez a szokás az Urálon túl a XVIII. sz. végéig és a XIX. sz. elejéig nagyon el volt terjedve.» 7 A tisza—marosvidéki fülkesíros temetkezés legközelebbi párhuzamai tehát szibériai és mongóliai területekhez fűződnek. A leletmellékletek pedig (mint Kiszombor О 2, 7. és Deszk G 8. sírhoz tartozó leletek) kivétel nélkül Hampel III. emlékcsoportjába sorozhatok, mivel bennük az ezüstlemezes, préselt díszek dominálnak. Hampel II. emlékcsoportjába tartozó griffes-indás bronzöntvény egyetlenegy esetben sem jött elő a 73 fülkesírból! Kiszombor О 2. sír Phokas aranyérme (Kr. u. 602—610), a Szeged—Makkoserdő 24. sír II. Constans aranyérme (Kr. u. 642—668) és a Deszk G. 30. sír aranylemeze, mely lenyomat egy bizánci VI—VIII. századi solidust utánzó avar utánveretű solidusról, határozzák meg idejüket. A fülkesírok a kora-avarkorba tartoznak, használatuk а VI. század utolsó évtizedeitől, а VII. század végéig terjed ki. A gepidáknál még nem volt meg, korábbi időbe itt ez a szokás nem nyűlik vissza. Párducz értesítése szerint, a solt-paléi 22. számű gepida sír alá a 23. számú fülkesírt vájták; ezen rézsútosan mélyített sír csontvázának lábai a 22. sír csontvázának alsóteste alá nyúltak. Ennek következtében a gepida csontváz lábszárai lesüllyedtek, a combcsontok pedig középtájon eltörtek. A két sír egymáshoz való helyzete és a leletanyag azt mutatják, hogy a fülkesír későbbi a gepida sírnál. Népi meghatározásukhoz döntő fontosságúak a későbbi rátemetkezések leletmellékletei. Ilyen rátemetett sírt találunk: Szeged—Makkoserdő 5. (fölül a rátemetett 6. sír), 10 (3), 18 (19), 38 (35), 58 (59), 75 (69), Ószentiván— Vedresháza 84 (79), Deszk Sz 16 (15), Deszk T 12 (2), 42 (46), 58 (57) és még több olyan sírnál, amely nem volt ugyan fülkesír, de a csontváz irányítása és a sírlelet anyaga, stílusa teljesen megegyezett a fülkés sírokban talált emlékekkel. A Deszk Sz temető 20. sírjának csontvázát, amelylyel ezüstlemezes övdíszgarnitúra volt, combtól kezdve vágták le a rátemetkező sírral. Ugyanígy