Folia archeologica 1-2.

Csallány Dezső: Kora-avarkori sírleletek

134 CSALLÁNY D.: KORA-AVARKORI SÍRLELETEK 134 a vedresházai 84. sz. fülkesír csontvázát is átvágták a rátemetkező késői avarok. A tisza—marosvidéki kora-avarkori fülkesírokra minden esetben a Hampel II. emlékcsoportjához tartozó sírokat temették rá. Dinnyemagalakú gyöngyökkel, bogyós bronz fülkarikákkal képviselt avar leletek tartoznak a későbbi csoporthoz. Kiegészítik ezeket a halmos temetők griffes-indás tömör bronzövdíszeket tartalmazó sírjai, amelyek tartalmuknál, a csontvázak keletezésénél fogva folytatásai a rátemetkező réteg sírjainak. Ezek a leletek váltják fel tehát a VI—VII. századi fülkesírok préselt vagy kinyírt ezüst övdíszeit, bütykös-sávos gyöngyeit és préselt gömbös fülbevalóit, de a rátemetkezők megelőzik a honfoglaló magyarok sírjait, mint ahogy a Deszk Sz temetőben láttam, ahol mindhárom csoport szétválasztható volt. A régészet az avarkori leleteket a népiség szempontjából két nagy emlékcsoportra osztotta.

8 Az egyik, a griffes-indás díszítményü bronzöntvények köre (a Hampel-féle II. emlékcsoport): a középázsiai eredetű avarság hagyatéka. A másik, a préselt díszes, főként bizánci motívumokkal rendelkező arany-, ezüst- és bronzlemezes övdíszek csoportja (a Hampel-féle III. emlékcsoport) : az avarokkal Déloroszországból együtt bejövő hún népek (kuturgurok, uturgurok stb.), első sorban a kuturgur-bolgárok hagyatéka. Az elmondottak alapján a VI—VII. századi fülkesírok népét, elsősorban kuturgur-bolgárnak kellene tartani, a rátemetkező és a VIII—IX. században futó griffes-indás csoport hordozóit pedig avarnak. Ez az eddigi osztályozás, a fülkesíros temetkezések és rátemetkezések felismerése és az alapos ásatási vizsgálódások folytán tévesnek látszik. A két csoport párhuzamos futását jól megfigyelt kora-avarkori temetőkben nem találjuk. Nem fordul elő, hogy kora-avarkori III. csoportbeli leletanyagot II. csoportbeli síranyag korban megelőzzön. Nem találjuk kora-avarkori temető egyazon sírjában a két csoport anyagának keveredését. Oka ennek az, hogy a két emlékcsoport elsősorban nem népi tagozódást, hanem időbeli egymásutániságot jelent, ahol a korai ezüst-, arany-, bronzlemezdíszes sírleleteket mindig a késői avar leletek: a griffes-indás öntvények követik és nem pedig fordítva történik ez. A kétféle leletanyagnak keveredése egyazon sírban, csak a VII. század legvégétől lehetséges. Ekkorra azonban a fülkesíros temetkezés szokása kivesz. Ezt a temetési szokást én a kirgiz- és mongolföldi hasonló szokások alapján, éppen a középázsiai eredetű és mongol faji vonásokat mutató avarsághoz fűzöm. A fülkés sírok egy-egy temető legelőkelőbb lovasnéprétegéhez tartoznak. A sok bizánci eredetű arany-, ezüstékszer és övdísz, éppen az avar uralkodóréteg jelenlétének és gazdagságának a bizonyítéka a kora-avarkorban. A külföldről beözönlő arany és ezüst megszűnése, az avar vezetőréteg lassú felszívódása, a széles avarkori néprétegek befolyása az oka, hogy kb. a VII. század végétől egy újabb fémművességi irányzat fejlődik ki, mintahogy a VI. század II. felében is láttunk periódusváltozást. A késői avarság régészeti hagyatékának tisztázásával, meg tudjuk tenni az első lépést ahhoz, hogy a pannóniai és a duna—tiszaközi szláv törzsek régészeti emlékeit a griffes-indás csoportból kiválaszthassuk. Az avar és a hún népmaradékok (kuturgurok, uturgurok) leletanyagának kérdéséhez még visszatérek. VI. Adatok a kora-avarkori kétélű kardok ismeretéhez és eredetéhez A Kiszombor О sz. temető 2. sírja, a Deszk G temető 8. sírja és a szeged—csengelei sírlelet (1938. évi) fontos adatokat szolgáltat a kora-avarkori kardok ismeretéhez. Az ezen lelőhelyekről előkerült ezüstveretes kardok, a kora-avarkori fémművesség legszebb alkotásai. Mindhárom (I. t. 1—3) kétélű, hosszú, egyenes vaskard; az első kettő keresztvas nélküli, a csengelei rövid keresztvassal és ovális markolatkarikával van ellátva. A formai és területi elkülönülések miatt, az I. t. 1—2. sz. alatti kiszombori és deszki kardokat, az I. t. 3. sz. alatti csengelei darabtól külön kell tárgyalnom. A kiszombori példány a maga 103 cm-es hosszúságával, csak lényegtelen eltérést mutat a 100 cm-es deszki testvér-kard méretétől. A különbség a markolatnál (2.5 cm) és a pengehossznál (0.5 cm) adódik ki. Anyag, készítési mód, a markolat és hüvelyvég ezüstlemezzel való borítása, díszítő szegélypántok és P alakú fülek alkalmazása azonos. Csekély eltérést mutatnak a szegélydíszek, a fülek méretei, az azokat borító üvegfoglalatok száma és az üvegbetétek színe, valamint a szíjfüggesztő hurkok alkalmazása a tartófülek belső oldalán (2. kép Ti a—2a). Főjellegzetességük, hogy markolati részük ovális bot, pengéjük kétélű, egyenletesen vékonyodó, egyenes, keresztvasuk pedig nincs. Hosszúságuk lovasfegyverre mutat. A két testvérkard előállításának módja annyira egyöntetű, hogy kétség-