Fogorvosi szemle, 2019 (112. évfolyam, 1-4. szám)

2019-09-01 / 3. szám

FOGORVOSI SZEMLE 112. évf. 3. sz. 2019.n 90 Siebert és mtsai. összehasonlító prospektív tanul­mányuk során összesen 24 női páciensnek ültettek be 120 dentális implantátumot az interforaminális területre. A 12 fős csontritkulásos tesztcsoportban a páciensek évente egyszeri intravénás BP terápiában részesültek (5 mg zoledron sav, 2,5 éves átlagos terápia tartalom) míg a 12 fős kontrollcsoportba BP terápiában nem ré­szesülő pácienseket válogattak. A csoportokban a kor­megoszlás szignifikánsan nem tért el. Egyéves követés után implantátum vesztés egyik csoportban sem volt [43]. A Kentucky Egyetem fogorvostudományi karán (Uni­versity of Kentucky College of Dentistry) 2000 és 2004 között 203 páciensnél összesen 515 beültetett implan­tátum sikerességét vizsgálták. A páciensek közül össze­sen 20 esetben szerepelt oszteoporózis miatti BP terá­pia, aminek szedése három vagy több évig tartott. Ezen orális BP terápiában részesülő pácienseknél 46 fogá­szati implantátum került beültetésre, a páciensek köve­tése során nem találkoztak MRONJ kialakulásával [2]. Rokas Gelazius és mtsai. MEDLINE, PubMed, PubMed Centralés ResearchGate elektronikus adatbázisban tör­­ténő strukturált keresés után 2006 és 2017 között meg­­jelent publikációk közül 5 systematic review-t válaszot­­tak ki, ami az orális BP terápia és dentális implantáció összefüggésével foglalkozik. A közlemények adatait ana - lizálva megállapították, hogy a perorális BP terápia mel­lett nagyobb implantátum-sikeresség érhető el (5 el­­vesztett implantátum a 423 beültetettből), mint intravénás adagolás esetén (6 elvesztett implantátum a beültetett 68-ból) [13]. A dentalis implantatio és az erre épülő fogpótlá­sok javítják az életminőséget (QoL Quality of Life). Ezt a tényt állapította meg oszteoporózisban szenvedő nők esetében is Christine DeBaz [10]. Memon és kutatótársai retrospektív vizsgálatuk so­rán 100 orális BP terápiában részesülő és 100 BP terá­piában nem részesülő női páciensnél vizsgálták a beül­tetett implantátumok sikerességét és a kresztális csont változását. A BP csoportnál összesen 153 implantátum került beültetésre, míg a kontrollcsoportnál 132. Sem az implantátumok sikeressége, sem a kresztális csont felszívódása között nem találtak szignifikáns különbsé­get a két csoportban [32]. Hasonló következtetésre jutottak Marco Tallarico és mtsai. 3 éves követéses vizsgálatuk során 32 női páci­ensnél, akik heti rendszerességgel orális alendronate (35–70 mg) terápiában részesültek az implantációs be­avatkozást megelőzően legalább 3 éve. 98 implantá­tum beültetését követően egy, a maxillában elhelyezett implantátum sikertelenségéről számoltak be a gyógyu lási időszak alatt. A hároméves követéses vizsgálat során az átlagos marginális csontveszteséget 1,35 ± 0,21 mm­nek mérték, továbbá a Bleeding on probing (BoP) és Probing Pocked Depth (PPD) értékek is stabilnak mu­tatkoztak ezen időszak alatt, szignifikáns eltérés nem volt a kontrollcsoporthoz képest [45]. A tudományos irodalom differenciáltan kezeli, ha a MRONJ a BP kezelés előtti implantatio (implant pre ­sent triggered) vagy kezelés alatti implantatio ( implant surgery triggered) miatt következik be. Bizonyos ténye ­zőket figyelembe véve (BP beviteli út, a kezelés ideje, a kezelés oka) a BP terápiában részesülő páciensek implantációs kockázatanalízisét elvégezve mérlegelhe­tő lehet a dentális implantatio kivitelezése. Az orális BP terápiában részesülő pácienseknél kialakuló MRONJ kock ázatának esélye hasonlóan alacsony, mint a BP terápiában nem részesülő egyének esetében. A MRONJ kialakulhat a BP terápia előtt beültetett im­­plantátumok területén is, így kifejezett hangsúlyt kell fektetni a dentális implantátumokkal rendelkező és an ti - rezorptív terápiában részesült és részesülő páciensek megfelelő időközönkénti kontrolljára, fenntartó terápiá­jára, a megfelelő szájhigiénia kialakítására. Gio van nac ci és mtsai. 250 implantáción átesett páciens esetében 15-nél figyelték meg MRONJ kialakulását. Hat páciens­nél az implantációs eljárás váltotta ki a csontelhalást, míg 9 páciensnél (8 intravénás BP terápia malignus fo­lyamat miatt, 1 perorális BP terápia csontritkulás miatt) az implant present triggered MRONJ kialakulását fi­gyelték meg [14, 17, 23, 24, 26, 32, 42]. Yvonne Tam és mtsai. közleményükben már BP te­rápiában részesülő hat női páciens esetét mutatták be, amely során az implantációt követően állcsontnekrózis alakult ki. A páciensek átlag életkora 71,8 ± 6,5 év volt, 4 páciens csontritkulás miatt részesült BP terápiában (két páciens csak orális BP terápiában, egy páciens int­ravénás BP terápiában és egy páciens iv és per os BP terápiában részesült). Egy páciens melldaganat miatt, egy páciens myeloma multiplex miatt iv BP terápiában részesült. Az implantátum beültetése és a panaszok je­lentkezése között átlagosan 5 hónap telt el. Az összes esetben a MRONJ sebészi kezelésének megfelelően jártak el: aszeptikus műtéttechnika, az elhalt csont tel­jes eltávolítása, a per primam sebzárásra törekvés a le­beny megnyújtásával, kollagén graft és fibrin ragasztó alkalmazása. Négy esetben (két páciens oszteoporózis miatt per os BP, egy páciens ugyancsak oszteoporózis miatt iv és per os BP és egy páciens melldaganat mi­att iv BP terápiában részesült) az implantátumokat és a sequestert eltávolították és a fentebb leírt módon egye­sítették a sebszéleket, az összes esetben a gyógyulás eseménytelenül zajlott. Egy páciens esetében az im­plantációt követően denudálódott csontfelszín, duzza­nat és fájdalom jelentkezett az implantációs területen, kémiai és mechanikai plakk-kontroll sikertelensége miatt az ínyformázó csavarokat eltávolították és submucosus lebennyel zárták a sebet. A gyógyulás után a területet ismét feltárták és a maradék sequestert eltávolították. Mivel az implantátumok stabilitása megfelelő volt és a páciens nem egyezett bele azok eltávolításába, ezért azokat végleges protetikai felépítménnyel látták el. 14 hónapos követés során a paciensnél nem észleltek komplikációkat. A hatodik (csontritkulás miatt iv BP te­rápia) esetben az implantátumok eltávolítását és seb­zárást követően öt hónap elteltével fájdalom és duzza­nat jelentkezett, az előző műtéti területet újra feltárták,

Next

/
Oldalképek
Tartalom