Fogorvosi szemle, 2019 (112. évfolyam, 1-4. szám)

2019-06-01 / 2. szám

FOGORVOSI SZEMLE

112. évf. 2. sz. 2019.n

55

Több teória is született a betegség hátterében húzódó patológiai folyamatok leírására, a GSD etiológiája és kórélettana továbbra is bizonytalan. Bár a traumának komoly szerepet tulajdonítanak a betegség kialakulásában, az esetek felében mindennemű traumás ok kizárható. Neurovaszkuláris változások, érszövetek csontban történő primer elváltozása, vér- és nyirokerek endothel diszpláziája lehetnek a patogenezis esetleges okai. Úgy tűnik, hogy a GSD oszteolítikus jelensége inkább érproliferációval, gyulladással, PH és egyéb helyi környezeti viszonyok változásával hozható összefüggésbe, mintsem valamilyen megváltozott oszteoklaszt aktivitással. Immunohisztokémiai vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy a beteg lágyszöveteket, a csont kortikális és velőállományát nyirokerek szö vik át, melyek alapvetően nem elemei a csontszövetnek. A megváltozott nyirokerek nem mutatnak neoplasztikus elváltozást. Mindezek alapján feltételezhe tő, hogy GSD-ben a csontfelszívódásért inkább a lim fa tikus erek nem tumoros elváltozása, mintsem a vérerek felelősek [20, 21, 22, 23, 24, 25]. A csontfelszívódás létrejöhet a folyadékkal teli nyirokérburjánzás, vagy az osteoklasztok és osteoblasztok megváltozott aktivitása következményeként.

A diagnózis klinikai, radiológiai és szövettani vizsgá-2. kép: Kezelés előtti CT felvétel, melyen a jobb maxilla oszteolítikus léziójával összefüggésben lévő összeesett jobb oldali arcüreg, és a jobb orbita laterális fala keményszöveteinek lágyrészes helyettesítés látható.

4. kép: Páciens kezelés után

1. kép: Páciens kezelés előtt

3. kép: Szövettani metszet, melyen kötőszövet, érproliferáció, limfociták, plazmasejtek és oszteoklasztokkal körülvett csonttrabekulák láthatók.