Fogorvosi szemle, 2016 (109. évfolyam, 1-4. szám)
2016-03-01 / 1. szám
24 FOGORVOSI SZEMLE ■ 109. évf. 1. sz. 2016. 2. ábra: Az OPT felvétel mutatja a felső őrlőfog szupra-erupciós helyzetét, valamint a frontrégió kraniálisan ív alakú csonthiányát és a tuberek hipertrófiáját. A megfigyelt elváltozások kialakulását többféleképpen magyarázták. Len Tolstunov elmélete szerint az őrlőfogak hiánya a disztális régióban hipofunkciót eredményez, ennek következtében a hatékony rágás érdekében a rágási funkció a frontális területre tevődik át és a mandibula elülső területén a csontállomány vertikális irányban növekszik [27], A meglévő, esetleg elongálódott alsó metszők folyamatos nyomást gyakorolnak a felső teljes protézisre a maxilla elülső, fogak által alá nem támasztott területén. Ez a folyamatos lokális terhelés okozza a csontlebontódást a maxilla elülső területén [10, 27], A kétoldali tuber maxillae növekedését, hipertrófiáját eredeti cikkében Kelly a teljes lemezes fogsor alatti „negatív nyomással” magyarázta [11], Azonban manapság ezt az elváltozást nem a negatív nyomásnak tulajdonítják, hanem úgy vélik, hogy a mandibula disztális régiójának lassú lebontódása, az alveolaris gerinc magasságának csökkenése, valamint a részleges fogsor folyamatos süllyedése okozza. Amennyiben egy vagy néhány őrlőfog a felső állcsonton megtartott, úgy ezen fogak szupra-erupciója (2. ábra) is megfigyelhető [27]. Sok esetben elmarad a kivehető lemezes pótlás átadását követő rendszeres kontrollvizsgálat. A pácienseknek a viselés során lassan kialakuló elváltozások sokszor nem okoznak panaszt, nem zavarják lényegesen a funkciót, a pótlás sokszor ezek ellenére kényelmes. A problémák észrevétlenek maradnak a beteg számára, aki nem érzi a kontrollvizsgálat szükségességét. A mandibula frontfogainak incizális éle által kiváltott krónikus okkluzális trauma gyakran okoz lötyögő, fibrotikus lágyszövet-elváltozásokat a palatum elülső területén, melyet gyakran papilláris hiperpláziaként említ az irodalom [11, 19, 23]. Amennyiben a hiányzó fogakat nem pótolják, akkor az antagonista fogak extrúziója következhet be [18]. Kiliaridis és munkatársai szerint az antagonista nélkül maradt fogak 82%-ában fordul elő szupra-erupció [12], aminek oka a fogak okkluzális megtámasztottságának hiánya. Mind a maxilla elülső, mind pedig a mandibula hátsó régiójában a fogatlan gerinc reszorpciójának következtében csökken a harapási magasság. A mandibula sokszor propulziós helyzetbe kerül [27], aminek következménye szintén a felső lemezes pótlás frontális részének süllyedése. A szindróma legfontosabb tünete az állcsontgerinc lokális reszorpciója, vagyis lötyögő, csontmag nélküli gerinc [6] kialakulása, ami megnehezítheti a teljes felső műfogsor viselését vagy új fogsor készítését is, hiszen a lenyomatvételt speciális módszerrel kell kivitelezni [17], Vizsgálatunk célja az volt, hogy a Pécsi Tudományegyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinikáján felmérjük, hogy a Fogpótlástani Tanszéken megjelent betegek körében előfordult-e az elmúlt 5 évben a kombinációs szindrómára jellemző tünetegyüttes, vagy azok közül valamelyik jellegzetesség. Anyag és módszer A Pécsi Tudományegyetem által használt e-MedSolution egészségügyi informatikai rendszer segítségével a járóbetegek közül kiválasztottuk azokat, akiket foghiány diagnózissal, a K0000 BNO kóddal rögzítettek az előző 5 évben, 2009 és 2014 között. A program 319 páciens nevét szűrte ki. Következő lépés az orthopantomogram (OPT) felvételek kikeresése volt. Összesen 220 betegről készült OPT felvétel. A digitális panoráma röntgenek alapján kiválasztottuk azokat a pácienseket, akiknek a fogazati státusza megfelelt a vizsgálat feltételeinek, vagyis a felső állcsont teljesen fogatlan volt és az alsó frontfogak megtartottak voltak. Összesen 34 beteg teljesítette a fenti kritériumot. Ezeken a röntgeneken vizsgáltuk a kombinációs szindróma egyes tüneteinek előfordulását. A csonthiány a maxilla elülső területén, a tuber maxillae hipertrófiája, az alsó frontfogak extrúziója és az alsó állcsont disztális régiójának csontlebontódása volt értékelhető a felvételeken. Azokat a betegeket, akiknek a röntgenfelvételén a szindróma legjellegzetesebb tünetét diagnosztizáltuk, berendeltük (4 személy), hogy megvizsgáljuk a fogatlan gerincek formáját, a nyálkahártya esetleges elváltozásait és a fogsorok okklúzióját. A betegek klinikai vizsgálata három esetben valósult meg, anamnézis felvétel, klinikai vizsgálat, anatómiai lenyomatvétel és fotódokumentáció készült. Eredmények A 220 páciens felvételének vizsgálata során 34 beteg fogazati státusza felelt meg a követelményeknek, vagyis a fogatlan maxillával szemben a mandibulában 6-8 fog volt a frontrégióban. Az orthopanthomogram felvételek értékelése alapján a kombinációs szindróma fő tünete, a maxilla frontrégiójában előforduló kifejezett állcsontgerinc reszorpciója 34 beteg közül 4 esetben (11,7%-os
