Fogorvosi szemle, 2016 (109. évfolyam, 1-4. szám)
2016-03-01 / 1. szám
25 FOGORVOSI SZEMLE ■ 109. évf. 1. sz. 2016. gyakoriság) volt látható. A többi tünet közül a tuber maxillae hipertrófiája (9 esetben, 26,4%), az alsó frontfogak extrúziója (6 esetben, 17,6%) és a csontlebontódás az alsó állcsont disztális régiójában (16 esetben, 47%) volt egyértelmű a felvételeken. A berendelt betegek közül hárman jelentek meg. Az első megjelent páciens esetén a korábbi OPT felvétel alapján jól látható volt a gerinc nagyfokú atrófiája a felső frontális területen, a tuber maxillaek hipertrófiája, a frontfogak extrúziója, valamint a gerinc csontlebontódása a mandibula moláris régiójában (1. ábra). A beteg 3 évvel régebbi OPT felvétele óta eltávolításra kerültek alsó frontfogai. Az intraorális vizsgálat eredménye: lötyögő, csontmag nélküli gerinc a maxilla frontális régiójában, a tuberek hipertrófiája és a mandibula disztális gerincének csontlebontódása. A második páciensnek előző megjelenése óta eltávolításra került a bal felső második moláris foga, így megfelelt a követelményeknek. A korábbi és az új digitális OPT felvételen három tünet volt felismerhető: a kifejezett csontreszorpció a maxilla front régiójában, a tuberek hipertrófiája, valamint a mandibula disztális gerincének fokozott lebontódása. Az intraorális vizsgálat során a tuberek hipertrófiája és a mandibula csontlebontódása jól látható volt, azonban a felső front régió csonthiánya és a frontfogak extrúziója nem volt jelentős (3., 4. ábra). Harmadik páciensünk státusza nem változott utolsó 3. ábra: A gipszmintákon megfigyelhető a tuber maxillae hipertrófiája, valamint a csontlebontódás a mandibula disztális régiójában. 4. ábra: A kombinációs szindrómára jellemző fogazati státusz: a fogatlan maxillával szemben a mandibula frontfogai megtartottak. megjelenése óta. A korábbi és az új OPT felvételén a maxilla frontrégiójának, a mandibula disztális régiójának csontvesztesége jól látható volt, azonban a tuberek hipertófiája nem volt kifejezett, az alsó frontfogak nem elongálódtak. A szájvizsgálat igazolta a felső frontrégió csonthiányát, a tuber hipertrófiát, valamint a mandibulában a disztális gerinc kifejezett sorvadását. A páciens emlékezete szerint 6 éve viselte a felső teljes és az alsó részleges kivehető fogpótlást. Egyik esetben sem diagnosztizáltunk papillaris hiperpláziát. Megbeszélés A kombinációs szindróma egyes tüneteinek gyakorisága saját beteganyagunkban lényegesen kisebb volt, mint más vizsgálatokban. Shen és munkatársai 150 olyan beteg vizsgálata alapján, akiknek teljes felső protézisük volt és ezzel szemben az alsó fogívben az elülső és/vagy oldalsó régióban voltak saját fogak, a következőket találta: a kombinációs szindróma mind az öt tünete az összes beteg közül 7%-ban fordult elő, viszont 24%-ban azoknál, akik az alsó állcsonton a kétoldali sorvégi foghiány pótlására részleges kivehető műfogsort viseltek [23], Szintén teljes felső fogsor alatti csontreszorpciót találtak Bergman és munkatársai olyan betegek esetében, akiknek csak elülső fogaik voltak az alsó állcsontban, de a vizsgált csoportban nagy egyéni különbségek mutatkoztak. A kombinációs szindróma kialakulására azonban nem találtak bizonyítékot [3]. Lechner és Mammen kifejezett frontális csontfelszívódást a maxillán, a felső fogsor retenciójának csökkenését, a rágófogak közötti okklúzió megszűnését és nagyobb terhelést találtak 13 beteg vizsgálatakor, akik legalább három évig teljes felső fogsort és két implantátumon megtámasztott alsó protézis viseltek [16]. Más kutatók ugyan nem találtak szignifikánsan nagyobb csontreszorpciót hasonló státusszal rendelkező betegek vizsgálata során, de beteganyagukban a tendencia a fokozott maxilláris csontlebontódásra kimutatható volt [8, 15, 28]. A reszorpciós folyamatokat ugyanis több tényező is befolyásolja. Ezek a korábban végzett extrakciók, a régi fogpótlások minősége, ha viselt a beteg régebben pótlást, parafunkciós tényezők, valamint szisztémás betegségek (diabetes, osteoporosis) [24]. A legnagyobb problémát a parafunkciós szokások (szorítás, őrlés) jelentik [25]. Tallgren és munkatársainak követéses kutatásai azt mutatták, hogy a fogatlan páciensek esetében a fogsorviselés első évében a gerinc a mandibulában átlagosan négyszer gyorsabban bontódik le, mint a maxillában, mivel a mandibula teherviselő felszíne jóval kisebb, a fogatlan gerinc formája kevésbé előnyös, valamint nincs másodlagos teherviselő felszín, mint a maxilla esetén a palatum. A legnagyobb csontlebontódás mindkét állcsont esetén a fogeltávolítások utáni első évben következik be [25]. Számos ta-
