Fogorvosi szemle, 2015 (108. évfolyam, 1-4. szám)
2015-09-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 108. évf. 3. sz. 2015. 87-92. Semmelweis Egyetem Konzerváló Fogászati Klinika, Budapest Semmelweis Egyetem Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika , Budapest* A maxilla front régiójában elhelyezkedő nagy kiterjedésű radikuláris ciszta komplex ellátása Esetismertetés DR. SZEKERES GYÖRGYI, DR. WÜRSCHING TAMÁS', DR. NEMES JÚLIA, DR. TÓTH ZSUZSANNA Az állcsontciszták legnagyobb részét a radikuláris ciszták teszik ki. A radikuláris ciszták mindig gyulladás talaján alakulnak ki, ezért fontos, hogy a gyulladás kiváltó okát is kezeljük. A fogakkal összefüggésben lévő cisztás elváltozások esetén az érintett fogak extrakciója vagy a fogak gyökérkezelése szükséges. A bemutatott 77 éves, II. típusú diabéteszben szenvedő férfi páciens esete endodonciai és szájsebészeti ellátást igényelt, ezek a kezelések párhuzamosan és egymást kiegészítve zajlottak. A páciens kora és egészségi állapota ellenére a cisztektómiás üreg jó csontregenerációt mutatott. A kezelés megkezdését követő hetedik hónapra a ciszta által okozott csontlézió jelentősen csökkent, egy év alatt pedig teljesen reosszifikálódott. Kulcsszavak: gyökérkezelés, radikuláris ciszta, cisztektómia, cisztosztómia, dekompresszió Bevezetés Az állcsontokban a cisztaképződés rendkívül gyakori jelenség. A hámbélésük eredetétől függően megkülönböztetünk odontogén és nem odontogén állcsontcisztákat. A ciszták létrejöttének patogenezisét már régóta vizsgálják, de a folyamat még nem teljesen tisztázott. A ciszták kialakulásának három állomása van. Első lépésként a nyugvó epithel sejtek proliferálni kezdenek a gyulladás miatt termelődő citokinek és növekedési faktorok hatására. A második fázisban epithel sejtek által határolt üreg képződik, ennek a mechanizmusa nem teljesen ismert. Az üreg képződésére két lehetséges teória van. Az egyik a „központi nekrózis teória”, amely szerint a hám a proliferációja miatt olyan vastagságot ér el, aminél a központi sejtek már nem kapnak elegendő tápanyagot, ezért nekrózison és apoptózison mennek keresztül. A ciszta képződő üregét degenerálódó epithel sejtek, leukocyták és szöveti folyadék tölti ki. A másik elmélet, az „abscessus teória” szerint az epithel sejtek körbenőnek egy gyulladásos gócot vagy egy nekrotizált kötőszövetes részt. Jelenleg azt feltételezik, hogy az epithel sejtek egy 3 dimenziós hálózatot alkotnak, ilyen módon csapdába ejtve egy gyulladásos kötőszövet-szigetet, amelynek emiatt megszakad az érellátása, a terület pedig elhal [5, 6]. Az odontogén ciszta: foggal kapcsolatban lévő, csontban elhelyezkedő, kötőszövetes tokkal körülvett, hámmal bélelt tömlő, amelynek üregét szalmasárga színű, Érkezett: 2014. október 20. Elfogadva: 2014. június 8. híg szerózus jellegű folyadék tölti ki. Az elváltozás falát képező epithel sejtek a Malassez-féle hámszigetekből származnak. Az odontogén ciszták gyulladás talaján vagy fejlődési rendellenességgel összefüggésben alakulnak ki [3], Panaszokat a ciszták a legtöbb esetben a ciszta felülfertőződése miatt okoznak, de sokszor tünetmentesen növekednek és csak mellékleletként kerülnek felfedezésre. Növekedésük során nem infiltrálják a környező szöveteket, nem minősülnek daganatnak, bár talajukon kialakulhat daganatos megbetegedés. Expanziójukért a szemipermeábilis hámbélés által termelt folyadék hidrosztatikus nyomása felelős [7], A növekedő ciszta nyomást fejt ki a környező szövetekre, a csont pedig a folyamatos nyomásra felszívódással reagál. Növekedésük során a szomszédos fogakat diszlokálhatják, vagy a ciszta feletti csontterület előredomborodását, esetenként külső gyökérreszorpciót okozhatnak. A nagyméretű ciszta esetén a maxillában, illetve mandibulában patológiás törések is előfordulhatnak. A növekedő ciszta a perifériás idegek nyomása révén neuralgiaform fájdalmat is kiválthat [12], Radikuláris ciszták Az odontogén állcsont ciszták közül a leggyakoribb a ciszta radikuláris. Legtöbbször 30-40 éves felnőttekben fordul elő. Nemi megoszlás szempontjából nem jelentős a különbség, de valamivel gyakoribb férfiakban. Lokalizáció szerint kiemelt terület a maxilla anterior régiója,
