Fogorvosi szemle, 2015 (108. évfolyam, 1-4. szám)

2015-03-01 / 1. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 108. évf. 1. sz. 2015. 3-8. Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék* Debreceni Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Bioanyagtani és Fogpótlástani Tanszék** Debreceni Egyetem, Ortopédiai Klinika*** Fogászatban alkalmazható aerogél alapú bioaktív anyagok előállítása és sajátosságai DR. LÁZÁR ISTVÁN*, KUTTOR ANDREA**, GYŐRI ENIKŐ*, VERES PÉTER*, DR. FÁBIÁN ISTVÁN*, MANÓ SÁNDOR***, DR. HEGEDŰS CSABA** Számos anyagot vizsgáltak az elmúlt időszakban, amelyeket a különböző eredetű csonthiányok pótlására fejlesztettek ki a fogászatban, illetve a szájsebészetben. Egy új szintetikus anyagcsalád az aerogél, amely különleges tulajdonságainak köszönhetően az utóbbi évtizedben az orvosbiológiai kutatásokban is egyre nagyobb szerepet kap. Jelen munka célja, hogy bemutatásra kerüljön a szilika aerogél előállítása, valamint jellemző tulajdonságai, mint például porozitásának, sű­rűségének változása hőkezelések hatására. Eredményeink alapján a szilika aerogélek mint bioaktív mátrixok potenciá­lisan felhasználhatók a fogorvosi, szájsebészeti csontpótlásban is. Kulcsszavak: aerogél, szilícium-dioxid, biokerámiák, csontpótlás Bevezetés A spontán módon nagyon lassan vagy egyáltalán nem gyógyuló csontdefektusoknál a hiányzó csontszövet pótlására az utóbbi évtizedekben egyre elterjedtebben használnak szintetikus vagy félszintetikus anyagokat [3]. A legismertebb és szélesebb körben használt szinteti­kus anyagok a hidroxi-apatit (HA) és a ß-trikalcium-fosz­­fát (TCP), amelyeken alapuló csontpótló anyagok fel­­használásának tapasztalatairól hazai, és külföldi szerzők is beszámolnak [8, 18]. A legutóbbi két évtized kutatásai igazolták, hogy a víz­oldható ortoszilikát ion esszenciális szerepet játszik a csontszövetek regenerációjában, a megfelelő csont­­sűrűség kialakulásában [7] azáltal, hogy stimulálja az I. típusú kollagén termelését és az osteoblast differen­ciálódást. A HA és/vagy TCP alapú csontpótló anyagokra is előnyös hatást gyakorolhat egy olyan mátrix, amely aktívan segíti a graftok átépülését [1, 5j. Erre a célra kiváló lehetőséget biztosítanak az utóbbi két évtized csúcs­­technológiáiban alkalmazott anyagok, a szilika alapú aero­gélek. Fiziológiás körülmények között bekövetkező, nagyon lassú oldódásukkal biztosítják a szükséges szi­­likátkoncentrációt, átjárható anyagukon keresztül pedig lehetővé teszik a szomszédos szövetek számára a sza­bad anyagcserét, a tápanyag-transzportot. Megfelelő tech­nikával a benövéshez elengedhetetlenül szükséges mak­­ropórusok is kialakíthatók, amelyek jelentősen növelhetik az aerogél alapú biokerámiák aktivitását. Az aerogélek légies megjelenésű, rendkívül kis sűrű­ségű szilárd anyagok. A leggyakrabban előállított aero­gélek sűrűsége tipikusan a 0,05-0,1 g/cm3 tartomány­ban van. Szintetikus úton, úgynevezett szol-gél eljárás­sal, majd azt követően szuperkritikus szárítással állítha­tók elő. Készülhetnek szervetlen oxidokból, természetes vagy mesterséges polimerekből, bioanyagokból, vagy ezek hibridjeiből, kompozitjaiból. Szerkezetükre jellemző, hogy a bennük található néhány tíz-száz molekula át­mérőjű, nagy és egybefüggő mezopórus rendszert stan­dard körülmények között levegő tölti ki (1. ábra). Szilícium-dioxidból (szilika, Si02) készülnek a legis­mertebb és leggyakrabban alkalmazott aerogélek. Szi­lárd vázukban ugyanúgy Si-O-Si-kötések találhatók, mint a kvarcban, azzal a különbséggel, hogy míg a kvarc rácsszerkezete szabályos, minden irányban egymáshoz 1. ábra: Egy szilika aerogél monolit látható az egyik szerző (L. I.) tenyerén Érkezett: 2014. szeptember 17. Elfogadva: 2014. november 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom