Fogorvosi szemle, 2015 (108. évfolyam, 1-4. szám)
2015-12-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 108. évf. 2. sz. 2015. 127-130. Debreceni Egyetem Klinikai Központ, Fogorvostudományi Kar Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Tanszék Branchiogén ciszta előfordulása szokatlan életkorban, ritka lokalizációban Esetismertetés DR. HORVÁTH DÓRA, DR. REDL PÁL, DR. HEGEDŰS CSABA A branchiogén anomáliák a veleszületett fejlődési rendellenességek heterogén csoportját képviselik. Branchiogén ciszták leggyakrabban a második kopoltyúív rendellenességeiből származnak. Jellemzően felnőtt korban, felső légúti fertőzést követően alakulnak ki puha duzzanat formájában a musculus sternocleidomastoideus elülső széle mentén, általában annak felső harmadában; de a nyakon bárhol előfordulhatnak a branchialis fistula lefutása mentén a supraclavicularis régiótól a fossa tonsillarisig. Az epipharyngeális lokalizáció ritka. A szerzők egy héthónapos csecsemő gastrointestinalis vírusinfekciója kapcsán végzett gyermekgyógyászati vizsgálat során észlelt szokatlan lokalizációjú, epipharyngeális branchiogén ciszta diagnosztikáját és műtéti eltávolítását mutatják be, a kórkép irodalmi áttekintésével. Kulcsszavak: branchiogén, ciszta, gyermekkor, nyaki duzzanat, epipharynx Bevezetés A branchiogén anomáliáknak jelentős szerepe van a gyermekkori, fej-nyaki régióban előforduló terimék differenciál diagnózisában. A fejlődési rendellenességek közül a második leggyakoribbak [7] és a gyermekkori nyaki duzzanatok 17-30%-áért felelősek [2, 7, 14, 12]. A veleszületett fejlődési rendellenességek heterogén csoportját képviselik, melyek a branchiogén apparátus maradványaiból származnak. Irodalmi adatok szerint a második garatívből fejlődő elváltozások az esetek 95%-át teszik ki [2, 6, 15]; előfordulásuk az epipharynxban viszont irodalmi ritkaságnak számít. A fej és a nyak fejlődésének jellegzetes alakzatai a garatívek vagy kopoltyúívek, melyek a negyedik embrionális hét során jelennek meg. A garatívek váza mesodermából áll, külső felszínüket ectodermális garatbarázdák, belső felszínüket pedig endodermális garattasakok választják el [13]. A branchiogén anomáliák a négy fő garatív és a hozzájuk tartozó barázdák és tasakok maradványaiból fejlődnek, melyek regressziója normálisan bekövetkezik az embriogenezis során. Az eltérések klinikailag sinus, fistula vagy ciszta formájában manifesztálódhatnak [10]. Annak ellenére, hogy már születéskor jelen vannak, a legtöbb eltérést csak későbbi életkorban ismerik fel [12]. A branchiogén fistulák és sinusok főként gyermekkorban kerülnek felismerésre, a ciszták pedig főként felnőttkorban [7], Nyaki ciszták leggyakrabban a második kopoltyúív rendellenességeiből származnak [6]. Jellemzően felnőttkorban, felső légúti fertőzést követően alakulnak ki puha duzzanat formájában a musculus sternocleidomastoideus elülső széle mentén, annak felső harmadában; de a nyakon bárhol elő-Érkezett: 2015. május 25. Elfogadva: 2015. június 18. fordulhatnak a branchialis fistula lefutása mentén a supraclavicularis régiótól a fossa tonsillarisig. Kivizsgálásuk során a képalkotó eljárások közül a CT és az MR ajánlott, illetve aspirációs cytológiai mintavétel is szóba jön. A differenciáldiagnosztika során felmerülő kórképek esetén a ciszta pontos elhelyezkedése meghatározó. Kezelésük sebészi, spontán regressziójukra nem számíthatunk. Jelen közleményünkben egy 7 hónapos gyermeken diagnosztizált szokatlan lokalizációjú, epipharyngeális branchiogén cisztáról és annak sebészi kezeléséről kívánunk beszámolni a kórkép irodalmi áttekintésével. Esetismertetés Medencevégű fekvés miatt császármetszéssel a 36. gesztációs héten született, 7 hónapos csecsemő gastrointestinalis vírusinfekciója kapcsán végzett gyermekgyógyászati vizsgálat a jobb oldali garatfalon elhelyezkedő duzzanatot tárt fel. Fizikális vizsgálattal az oropharynxba benyúló, kb. 1,5 cm átmérőjű kékes-fehéres, ép nyálkahártyával fedett, folyadék bennékű, imponáló cisztózus térimét észleltünk. Az elváltozás a lágyszájpadot és az uvulát minimálisan diszlokálta az ellenoldal felé. A nyakon kóros nyirokcsomót nem tapintottunk. Pontosabb megítélés céljából MR vizsgálat történt, ami az oropharynxban valamennyi szekvenciával folyadéknak megfelelő jelintenzitású, vékony fallal bíró, beboltosuló képletet írt le. Ennek legnagyobb vastagsága 10-11 mm, hosszirányú kiterjedése 25 mm volt; így a légsávot jelentősen beszűkítette. Pontos eredetét a vizsgálat nem tisztáz-
