Fogorvosi szemle, 2014 (107. évfolyam, 1-4. szám)
2014-06-01 / 2. szám
68 FOGORVOSI SZEMLE 107. évf. 2. sz. 2014. a cisztákon belül pedig 9% valódi-, illetve 6% tasakciszta. Kimutatta, hogy a periapikális léziók 52%-ában voltak jelen az epithelsejtek, de csak 15% volt szövettanilag igazolhatóan periapikális ciszta, ezen belül pedig kevesebb, mint 10%-ból alakult ki valódi radikuláris ciszta [13]. Egyes vizsgálatok összefüggést találtak a periapikális csontritkulás mérete és a ciszta előfordulási gyakorisága között [11], Radiológiai vizsgálat során általában az egy centiméter átmérőjűnél nagyobb, jól körülírt, kerekded, homogén periapikális csontritkulásokat diagnosztizálhatjuk nagy valószínűséggel cisztának, de ezt megerősíteni csak szövettani vizsgálattal lehetséges. A klinikumban az a gyakorlat alakult ki, hogy ha radiológiailag egy periapikális elváltozás nagyméretű, jól körülírt és határozott széllel rendelkezik, akkor az radikuláris ciszta, következésképpen a gyógyuláshoz szükséges annak sebészi eltávolítása. Periapikális elváltozások kezelése Az elsődleges periapikális gyulladások fogmegtartó kezelése történhet kizárólag csak endodonciai úton, valamint bizonyos indikációval sebészi kezeléssel kombinálva. A gyökérkezelés célja a gyökércsatorna fertőzöttségének megszüntetésével valamint újrafertőződésének megakadályozásával a periapikális tér integritásának megőrzése, illetve helyreállítása. Vizsgálatok szerint az endodonciai kezelés sikeressége elérheti a 90%-ot is, azonban az általános fogászati gyakorlatban ez sajnos csak 60-75% [5]. Az eredmény azt mutatja, hogy a gyökérkezelés és gyökértömés szakszerű technikai kivitelezése a legfontosabb tényező a periapikális tér épségének helyreállításában [4], A gyökérkezelt fogak radiológiai kontrollja során az egyes vizsgálatok 44-65%-ban találtak nem megfelelő minőségű gyökértömést. Összefüggést mutattak ki a gyengébb minőségű gyökértömések és a gyökércsúcs körül kialakult gyulladásos elváltozások között [3]. Ezáltal érthető, milyen nagy szerepet kap az endodonciában a gyökérkezelt fogak újrakezelése. Ilyen esetekben a terápia lehet orthográd revízió, valamint revízió kiegészítve sebészeti beavatkozással [18], A vizsgálatok szerint az ismételt gyökérkezelések sikeressége 60-65%. Abban az esetben, ha beleszámították a preventív újrakezeléseket is, vagyis az olyan radiológiailag inkomplett gyökértömések cseréjét, amelyek periapikális elváltozást és tüneteket nem okoztak, még jobb eredmények születtek [18]. Az újrakezelések sikerességi aránya mindig roszszabb az első gyökérkezeléssel elérhető eredményeknél, amit főleg az eredményez, hogy az első kezelés során az esetek 50%-ában preparálási hiba miatt módosul a gyökércsatorna és a fertőzött apikális terület hozzáférhetetlenné válik a későbbi revízió számára, így az ilyen iatrogén módosított formájú gyökércsatornáknál az új gyökérkezelés csupán 32 % körüli sikert eredményez [7], Ezekben az esetekben a jó orthográd gyökértömés elkészítése bonyolult, sokszor technikailag megvalósíthatatlan. Korábban számos indikációval ajánlottak endodonciai sebészeti beavatkozást. Mostanában ez akkor javallt, ha (1.) konvencionális újrakezeléssel nem sikerül a gyökércsatornában a fertőzést megszűntetni, (2.) a csatorna apikális része megmunkálhatatlan, (3.) csapos fog esetén akkor, ha a csap eltávolítása fraktúra veszélyével járna, illetve ha (4.) az előző revízió nem eredményezett gyógyulást a periapikális térben [13]. Periapikális elváltozás létrejöhet elhalt, de nem gyökérkezelt és korábban már gyökérkezelt fogakon egyaránt. A gyökérkezeléssel nem megszűntethető, illetve a később kialakuló periapikális gyulladásokat, amelyeket legalább négy évvel a gyökértömést követően diagnosztizálunk, kezelés utáni periapikális elváltozásoknak nevezzük [6]. Eriksen és mtsai eredményei szerint a gyökérkezelt fogaknál az első kezelést követően több mint 30%-ban periapikális gyulladás jött létre [5]. Az ennek hátterében lévő leggyakoribb okokat egy tanulmány hét csoportba sorolja [18]: 1) apikálisan a gyökérkezelés számára hozzáférhetetlen területeken visszamaradt fertőzés 2) extraradikuláris fertőzés apikálisan túlnyomódott dentintörmelékek, baktériumok miatt 3) valódi radikuláris ciszta kialakulása 4) idegentest reakció 5) nem megfelelő gyökérkezelés iatrogén módosult gyökércsatorna-formával 6) nem megfelelő gyökérkezelés a gyökércsatorna formájának iatrogén módosítása nélkül 7) vertikális gyökérfraktúra. A nem megfelelő gyökértömés nem módosított gyökércsatorna-forma esetében konvencionális úton jól korrigálható gyökérkezeléssel, viszont az összes többi felsorolt ok sebészi beavatkozást is igényel nem gyógyuló periapikális elváltozás esetén [18]. A sebészi kezelés sikerességéhez elengedhetetlen feltétel a jó minőségű orthográd gyökértömés, mély retrográd preparálás és alapos tisztítás a csatornában, majd a jól záró retrográd gyökértömés. Ideális esetben az orthográd újrakezelés és az apikális sebészi beavatkozás egyidőben történik [18], A radikuláris ciszta granulomából alakul ki, habár nem minden granulomából fejlődik ki ciszta. Az, hogy kétféle cisztatípusról beszélhetünk, valamint, hogy a valódi ciszták előfordulása 10% körüli, nagy jelentőséggel bír a szájsebészeti és endodonciai gyakorlatban. A szájsebészek általában azt tartják, hogy a ciszták nem gyógyulnak gyökérkezelés után, ezért csak sebészi kezelés jöhet szóba. Ki kell hangsúlyozni, hogy a periapikális léziókat nem differenciálhatjuk csak radiológiai vizsgálat alapján cisztákra és nem cisztaszerű léziókra. Bár a rutin szövettani vizsgálatok során
