Fogorvosi szemle, 2014 (107. évfolyam, 1-4. szám)
2014-06-01 / 2. szám
69 FOGORVOSI SZEMLE ■ közel 50%-ban cisztát diagnosztizálnak, nem szabad elfelejtenünk, hogy csak a valódi radikuláris ciszták nem gyógyulnak lege artis gyökérkezelés után. Ezek alapján feltételezhető, hogy az esetek nagy részében, ahol radiológiai diagnózis alapján végeztek apikális sebészeti beavatkozást, egymagában konvencionális újragyökérkezeléssel is kezelhető lett volna a fog. Másrészről viszont számos klinikus van azon a véleményen, hogy a ciszták nagy része megfelelő gyökérkezeléssel jól gyógyul, 80-90%-os sikerarányról számoltak be. Mivel a radiolucens elváltozás szövettani diagnózisa ismeretlen a kezelés során, így nem nagyon lehet különbséget tenni a sikeres és sikertelen cisztagyógyulás között. A már kialakult valódi radikuláris ciszta önfenntartó, ezért független a gyökércsatornában lévő fertőző ágensek jelenlététől vagy hiányától. Éppen emiatt kevésbé valószínű, hogy a valódi ciszta konvencionális gyökérkezeléssel meggyógyítható [14,15], A radikuláris ciszták sebészi és endodonciai kezelését összehasonlítva a beavatkozást követően egy évvel a sebészi kezeléssel egy kicsivel jobb eredményt értek el, de négy év után a két eljárás már hasonló gyógyulási hajlamot mutatott. Nincs egyértelmű előnye sem a sebészi, sem az endodonciai eljárásnak a hosszútávú eredményeket tekintve a periapikális elváltozások újrakezelésében, ezért a kezelés megválasztásánál figyelembe kell venni, hogy a páciens szempontjából melyik a kedvezőbb terápia a kezdeti klinikai állapotot, orvosi tapasztalatot, szakképzettséget, lehetséges komplikációkat, technikai megvalósíthatóságot és költséget figyelembe véve [1]. A sebészi beavatkozás jelentős előnye, hogy a fertőzött gyökércsúcshoz, gyulladásos szövethez közvetlen hozzáférést biztosít, így azokban az esetekben, amikor endodonciai úton nem lehet sikeres gyökértömést készíteni, megoldja a problémát a sikertelenséget okozó fertőzött gyökércsúcs eltávolításával [18]. Nem módosított gyökércsatornájú fogak esetén az új gyökérkezelés sikere 82%, mindent összevetve a nem sebészi eljárás során az újrakezelés sikere 40-85% kő- í zötti apikális periodontitis esetében [18]. Az olyan gyökérkezelés utáni periapikális elváltozások esetében, amikor már iatrogén okok miatt módosított gyökércsatorna, valódi radikuláris ciszta és egyéb okok miatt kevésbé számíthatunk sikerre, két kezelési lehetőség jöhet számításba. Egyik esetben próbálkozhatunk új gyökérkezeléssel, majd várjuk, hogy gyógyul-e, bár itt az esetek 2/3-ában nem számíthatunk sikerre [7]. Másik esetben ortográd újrakezeléssel vagy anélkül apikális sebészeti beavatkozást végzünk. Egy 9247 esetet vizsgáló metaanalízis, amely a sebészi és a nem sebészi kezelés sikerességét hasonlította össze, megállapította, hogy abban az esetben, amikor kombinálták az endodonciai és sebészi kezelést, jobb eredmények születtek ahhoz képest, ahol vagy csak revízió volt, vagy csak sebészi kezelés [8], Abban az esetben, ha csak sebészi beavatkozás történik az apikális 3 mm eltávolításával, a középső és a koro-107. évf. 2. sz. 2014. nai gyökércsatorna fertőzött marad. Az apikális sebészet hosszútávú sikertelenségének oka, hogy a 3 mm-es retrográd gyökértömés hosszútávon nem zárja be a baktériumokat a csatornába, így az apikális sebészet nem ad eredményes megoldást az ortográd úton nem megfelelően gyökérkezelt fogak esetében. Azoknál a fogaknál, ahol az ortográd újrakezelés nem kivitelezhető (pl. csapos fogművek), ott meg kell próbálni retrográd úton minél koronálisabbra preparálni és gyökértömni a gyökércsatornákat. Csapos fogművek esetén a legjobb, ha egészen a csapig preparálunk retrogád úton. Megfelelő apikális sebészet esetén, amikor a sebészi kezelést megelőzte az új ortográd gyökérkezelés, a gyógyulás egy év után 97% volt. Megállapították, hogy az apikális sebészet sikerét nagyban befolyásolja az orthográd gyökérkezelés kivitelezése [18]. Esetbem utatás 29 éves nő páciensünk 2011 januárjában jelentkezett először a Semmelweis Egyetem Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinikáján azzal a panasszal, hogy a jobb alsó utolsó foga ráharapásra és spontán is fáj. Anamnézis felvételét követően a fizikális vizsgálat alkalmával a 46-os és a 47-es foga is kopogtatásra érzékenynek mutatkozott, ez utóbbi erősebben. A páciens elmondása szerint több mint 10 éve gyökérkezelték a jobb alsó második őrlő fogát, majd gyári csappal és fémkerámia koronával felépítették. A 46-os fogát 5 éve területi fogászaton gyökérkezelték, azonban röntgenfelvételt egyik alkalommal sem készítettek a fogakról. A pácienst egy magánrendelőből utalták fogeltávolításra hozzánk, miután az elkészített panoráma röntgenfelvétel a 46-os fog körül egy nagyméretű cisztaszerű léziót mutatott. A röntgenen a 46-os fog gyökere körüli elváltozás meziálisan a 45-ös fogig terjedt, valamint egy különálló radiolucens felritkulás volt látható a 47-es fog gyökércsúcsa körül is [1. ábra], A 46-os fogban rövid, inkomplett gyökértömés volt, a 47-es fog gyökértömése radiológiailag gyökércsúcsig érőnek, falállónak tűnt. Szenzitivitás-vizsgálat során a 45-ös fog pozitív válaszreakciót adott, így vitalitását megőrizte. Kiegészítő 1. ábra: A 46-os és 47-es fogak gyökere körül periapikális felritkulás látható
