Fogorvosi szemle, 2014 (107. évfolyam, 1-4. szám)
2014-06-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 107. évf. 2. sz. 2014. 67-73. Semmelweis Egyetem Konzerváló Fogászati Klinika, Budapest 'Semmelweis Egyetem Arc- Állcsont- Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest Periapikális elváltozások kezelése endodonciai és sebészeti úton a szakirodalom tükrében Esetismertetés DR. POZSGAY SAROLTA, DR. MARTON RITA*, DR. BARTHA KÁROLY, DR. NYÁRASDY IDA Vizsgálatok szerint az elhalt fogakon kialakuló periapikális elváltozások több mint 90%-a granuloma, ciszta vagy abscessus. Ezek közül a leggyakoribb endodonciai eredetű léziónak a szövettani vizsgálatok alapján a granulomák tekinthetők. A radikuláris cisztáknak két formáját különböztetik meg az irodalomban: a valódi cisztát (true cyst), és a tasakcisztát (pocket/bay cyst). Míg a tasakciszta gyökérkezeléssel nagy valószínűséggel gyógyítható, a valódi cisztáról ez nem mondható el. Radiológiai vizsgálat során nem lehet előre differenciáltan diagnosztizálni a periapikális elváltozásokat. Mérlegelés tárgya, hogy a fogmegtartó kezelés során az endodonciai kezelést kiegészítjük-e szájsebészeti műtéttel. Esetismertetésünkben két szomszédos alsó moláris fog nagyméretű periapikális elváltozásának kezelését mutatjuk be. A 46-os és 47-es fogak endodonciai kezelését a 46-os fog gyökércsúcsának rezekciója és retrográd gyökértömése követte a nagyméretű periapikális elváltozás miatt. A fogak protetikai ellátása a radiológiai gyógyulást követően történt. Kulcsszavak: radikuláris ciszta, granuloma, gyökérkezelés, endodoncia, szájsebészeti műtét, periapikális elváltozás Bevezetés A fogak gyökércsúcsán kialakuló periapikális gyulladás minden esetben elhalt pulpájú fogaknál alakul ki a gyökércsatornán keresztül a periapikális térbe kijutó bakteriális fertőzés következményeképpen. A periapikálisan kialakuló gyulladások osztályozása történhet klinikailag, amikor a páciens panaszai, tünetei és a radiológiai elváltozás alapján állítunk fel klinikai diagnózist, valamint szövettani úton, ami a diagnózist tekintve pontosabb, de a kezelés szempontjából csak utólagos információt nyújt. A gyakorlatban a szövettani lelet a klinikai diagnózis megerősítésére szolgál. Ciszták előfordulása Vizsgálatok szerint a periapikális elváltozások több mint 90%-a granuloma, ciszta vagy abscessus. A ciszták és granulomák előfordulási arányát tekintve a szerzők között nem egységes az álláspont [15]. Igen széles skálán mozognak (6-55%) azoknak a vizsgálatoknak az eredményei, amelyek a ciszták előfordulási arányát vizsgálták a gyulladásos periapikális léziók között. Nagy valószínűséggel ennek oka a biopsziák különböző forrása és/vagy a szövettani értelmezésben lévő különbségek. A ciszták magas előfordulási arányát a vizsgálatok nagy részében az eredményezte, hogy a metszeten a lézióban látott proliferáló hámot lumen jelenléte nélkül is cisztának diagnosztizálták [10]. A krónikus periapikális léziók epithelsejteket tartalmaznak, amelyek némely esetben proliferálni kezdenek. Feltételezik, hogy ezek a későbbiekben kialakuló cisztaüreg hámbélésének forrásául szolgálnak [14], Azokban a kutatásokban, amelyekben teljes egészében eltávolított periapikális elváltozásokat vizsgáltak sorozatmetszeteken és cisztának csak azt diagnosztizálták, ami lumennel rendelkezett, 15-17%-os előfordulást kaptak [10]. Vizsgálatok alapján a periapikális elváltozások közül a granuloma fordul elő leggyakrabban, így ez tekinthető a leggyakoribb endodonciai eredetű léziónak [10,14], Simon 1980-ban szövettani vizsgálatokkal kimutatta, hogy kétféle cisztatípus létezik, melyek endodonciai kezelésre különböző mértékben mutatnak gyógyulási hajlamot. Eszerint a radikuláris ciszta lehet valódi ciszta (true cyst), aminek a cisztaürege epitheliummal teljesen körbezárt és nincs közvetlen kapcsolatban a gyökércsatornával, valamint tasakciszta (pocket/bay cyst), aminek a hámmal borított cisztalumene a gyökércsatorna felé nyitott [10]. Eleinte ezt a differenciálódást szövettani műterméknek vélték, azonban Nair 1996-ban [13] megerősítette ezt a felosztást egy 256 extrahált fogat feldolgozó kutatásban. Sorozatmetszeteket készített a teljes egészében eltávolított periapikális léziókból és megállapította, hogy a periapikális elváltozások 35%-a abscessus, 50%-a granuloma és 15%-a radikuláris ciszta, Érkezett: 2013. július 2. Elfogadva: 2014. február 19.
