Fogorvosi szemle, 2014 (107. évfolyam, 1-4. szám)

2014-06-01 / 2. szám

54

FOGORVOSI SZEMLE ■ 107. évf. 2. sz. 2014.

6. ábra: Adaptált implantátum-felépítmények a mintán (1. sz. beteg)

Eredmények

Betegeink alsó állcsonti sorvégi foghiányainak implantátummal való pótlásához két lépésben alkalmazott repesztéses módszerrel növeltük meg az alveolus horizontális dimenzióját. Az implantátumok behelyezése a második lépésben, a repesztéssel egy időben történt, a gyógyulás eseménytelen volt. Feltáráskor valamennyi implantátum stabilnak bizonyult, az elkészült korona/hídpótlásokkal betegeink mind esztétikailag, mind funkcionálisan elégedettek voltak.

Az implantátumok feltárásakor készített röntgenfelvételeket a korábbi, közvetlenül a behelyezéskor készített felvételekkel összevetve azonban az eredetileg csontszintig süllyesztett implantátumok pereménél több-kevesebb csontleépülést regisztráltunk (5. ábra, 1. sz. beteg). Ennek - pontos mérési adatok híján - becsült maximális mértéke mintegy 1-1,5 mm volt. Mindazonáltal ez a resorptio a feltárt implantátumok stabilitását nem befolyásolta, az elkészült pótlások 6-11 hónapos ellenőrzésekor betegeink panaszmentesek voltak. A készített újabb röntgenfelvételeken további csontleépülést nem tapasztaltunk (11. ábra).

Megbeszélés

Implantátumok elhelyezése foghiányos/fogatlan állcsontban esetenként jelentős nehézségbe ütközhet. Gyakori lelet ugyanis, hogy az alveolus megtartott gerincmagasság mellett az elégtelen vestibulo-oralis dimenzió miatt implantátum befogadására nem alkalmas. A gerinc szélességének növelésére Simion és mtsai [15] csontrepesztéses eljárást dolgoztak ki, melynek lényege, hogy az egyfalú defektust négyfalúvá, azaz egy olyan „dobozzá” alakították, mely alkalmas az implantátum(ok), valamint a csontpótló anyag befogadására. A fogorvosi ismeretek fejlődésével a közlés óta eltelt mintegy húsz év alatt

7/a-b. ábra: Fémkerámia hídhoz készített vázpróba a mintán (a), és a szájban, tükörből fotózva (b) (1. sz. beteg)

az eljárás számos módosítását javasolták. Ilyen módosítások, illetve azok okai: a repesztéshez szükséges csontvájat kialakítására újabb, változatos eszközrendszer áll az operatőr rendelkezésére; nagy a választék az implantátumok mellett megmaradt csontrés kitöltésére használható csontpótló anyagok, valamint a felszívódást megelőző membránok tekintetében; ugyancsak többféle felfogás uralkodik abban a kérdésben, hogy az implantátumok behelyezésére a csontrepesztéssel egy időben, vagy néhány hetes várakozás után kerüljön sor, valamint a terhelhetőség idejét illetően is.

Betegeink alsó állcsontjának megtartott, minimum 10 mm-es vertikális gerincmagassága mellett azok vés-