Fogorvosi szemle, 2014 (107. évfolyam, 1-4. szám)

2014-06-01 / 2. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 107. évf. 2. sz. 2014. 43-49. 'Semmelweis Egyetem Orálbiológiai Tanszék, Budapest, Semmelweis Egyetem Konzerváló Fogászati Klinika, Budapest, 3Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinika, Budapest, 4Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ, Fogászati és Szájsebészeti Klinika Patkány fogbél eredetű őssejtek tenyésztése és differenciáltatása szövetépítési kutatások megalapozására KÁLLÓ KAROLA1, DR. GÁNTI BERNADETT2, DR. KERÉMI BEÁTA1, DR. STIEDL PÉTER3, DR. NAGY ÁKOS4, DR. VARGA GÁBOR1, DR. NAGY KRISZTINA1 Bár a humán fogpulpa eredetű őssejtek létezése 2000 óta ismert, és ezeket már részletesen jellemezték, a patkány fog­bélből izolálható sejtkultúrákról még kevés adat áll rendelkezésünkre. A szerzők kísérleteinek célja patkány pulpából ős­sejt tulajdonságokkal bíró primer sejttenyészet létrehozása, fenntartása és differenciáltatása volt. A sejtek életképességét WST-1 teszttel határozták meg. A csont irányú differenciálódást Kóssa- és alizarinvörös festéssel, az idegi irányú diffe­renciálódást pedig morfológiai vizsgálatokkal, immuncitokémiai eljárással, valamint kvantitatív polimeráz láncreakciós módszerrel detektálták. Különféle felületkezelések hatását is vizsgálják a neurogén differenciálódásra. Sikeresen izolál­tak őssejteket tartalmazó sejtpopulációkat patkányok alsó metszőfogának pulpaszövetéből, és optimalizálták tenyésztési körülményeiket. Bebizonyították, hogy ezek a kultúrák mind oszteogén, mind neurogén irányba képesek differenciálód­ni. Kifejlesztettek egy, a korábbinál hatékonyabb neurogén differenciációs protokollt, és megállapították, hogy a patkány pulpa eredetű őssejttenyészetek esetében a legkedvezőbb felület a lizin-laminin, illetve ornitin-laminin kombináció. Mivel az eredmények alátámasztják, hogy a fogpulpa eredetű őssejtek alkalmasak lehetnek az elpusztult csont- és idegszöve­tek regenerációjára, a modell megalapozza a fogbél eredetű őssejtek szövetépítés céljából történő klinikai felhasználását. Kulcsszavak: patkány, pulpa, őssejt, oszteogén, neurogén, differenciálódás, tenyésztés, szövetépítés Bevezetés Az őssejtkutatás az elmúlt évtizedben számos biztató eredményt mutatott fel a szövetregeneráció lehetősé­geivel kapcsolatban, így a regenerációs orvoslás ígére­tes területévé vált. Az őssejtek definíció szerint korlátlan osztódásra, valamint differenciált utódsejt létrehozására egyaránt képesek. Fejlődési és differenciációs képessé­gük alapján totipotens, pluripotens, multipotens és uni­­potens típusokba sorolhatók, míg eredetük szerint meg­különböztethetünk embrionális, magzati, posztnatális (vagy felnőtt) és indukált pluripotens őssejt kategóriákat. Mivel az embrionális őssejtek alkalmazása komoly eti­kai problémákkal és a tumorképződés kockázatával jár­na, jelenleg a kutatások középpontjában a posznatális őssejtek állnak. Mióta 1997-ben felfedezték és jellemez­ték a csontvelő eredetű multipotens mesenchymalis ős­sejteket (BMSC, bone marrow stromal cell) [28], számos más szövetben is találtak hasonló sejtpopulációkat. Töb­bek között agyból, bőrből és vázizomszövetből, valamint a gasztrointesztinális traktusból is izoláltak posztnatális őssejteket [10, 20, 23], Jelenleg a regenerációs terápia céljaira legígéretesebb jelölt a felnőtt őssejtek közül a mesenchymalis őssejtek csoportja (mesenchymal stem cell, MSC), ahova multipotens sejtek tartoznak. A nagy­fokú fejlődési flexibilitásuk, valamint az a tény, hogy fel­nőtt emberekben is jelen vannak, nagyon vonzó jelöltté teszi őket a klinikai alkalmazásra. Azonban ehhez szük­ség van megbízható, standardizált protokollok kifejlesz­tésére, melyek segítségével ezeket a sejteket nagy mennyiségben lehetséges célszövetté differenciáltatni [4, 13, 31]. Korábbi tanulmányok (köztük a kutatócsoportunk ál­tal publikáltak is) kimutatták az MSC-k jelenlétét emberi fogbélben és gyökérhártyában is [11, 15, 16, 18, 26, 27, 29]. Ezeket az őssejteket röviden DPSC-nek (dental pulp stem cell), illetve PDLSC-nek (periodontal ligament stem cell) nevezik. A felnőtt szöveti őssejtek rendkívüli plasz­­ticitására is fény derült. Példaként említhetjük a csont­velő eredetű őssejteket, melyek közreműködhetnek izom-, máj- és idegszövet létrehozásában [12], valamint az idegi őssejteket, melyek részt vehetnek a vér és a váz­izom regenerációjában [5, 8]. Ahhoz, hogy kihasznál­hassuk ezt a potenciált, szükség van a mesenchymalis őssejtek tulajdonságainak mélyebb feltárására és teljes differenciációs potenciáljuk vizsgálatára először in vitro, majd in vivo. Jelenleg laboratóriumunk legfőbb érdeklődési terü­lete a fogeredetű őssejtek differenciációs és regenerá­ciós potenciáljának vizsgálata. Mivel a fogeredetű őssejt­kultúrák a mesenchymalis őssejtek jellegzetességeit mutatják [11,26, 29], ezen sejtek egyik legkézenfekvőbb Érkezett: 2013. szeptember 13. Elfogadva: 2014. március 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom