Fogorvosi szemle, 2013 (106. évfolyam, 1-4. szám)

2013-03-01 / 1. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 106. évf. 1. sz. 2013. 7-10. Semmelweis Egyetem Fogpótlástani Klinika, Budapest Temporomandibuláris ízületi panaszokkal rendelkező páciens okklúziójának teljes rehabilitációja Esetbemutatás DR. NAGY ZSANETT, DR. SCHMIDT PÉTER, DR. HERMANN PÉTER Napjainkban megoszlanak a vélemények az okklúziós rendellenességek temporomandibuláris diszfunkció (TMD) ki­alakulásában és progressziójában játszott szerepéről. Számos vizsgálat bebizonyította, hogy az okklúzió pontos beál­lításával elkerülhető az ízületi problémák kialakulása, tüneteinek súlyosbodása. A kórkép etiológiáját tekintve sokrétű, a protetikai kezelés önmagában sokszor nem elegendő, bizonyos esetekben azonban hatásos. E cikkükben a szerzők iatrogén ártalom, nem megfelelően kialakított fogpótlás következtében kialakult TMD kezelésének lépéseit szeretnék bemutatni, hangsúlyozva a gnatológiai szempontok érvényesítését a fogpótlások megtervezésénél, kivitelezésénél. Az állcsontok vertikális és horizontális viszonyát támasztócsavaros regisztráció segítségével, a mandibulaelmozdulások egyéni szögértékeit digitális axiográf (ARCUSdigma-KaVo) segítségével határozzák meg. A fogpótlásokat Protar 5B (KaVo) típusú artikulátorban készítették el. Kulcsszavak: mélyharapás, TMD, iatrogén ártalom, centrális okklúzió, okklúziós rehabilitáció Bevezetés A TMD patológiás kórkép, mely magába foglalja a rágó­izmok, a fej és a nyak tartóizmainak vagy kombinál­tan az izmok és a temporomandibuláris ízület elválto­zásait. Ebből eredően a kórkép etiológiája, kezelésének menete sokrétű. Az irodalmi adatokból kiderül, hogy az okklúziós rendellenességek fontos szerepet játszhatnak a TMD kialakulásában, tüneteinek súlyosbodásában. Ezek a rendellenességek, melyek az állcsontok közötti diszharmóniához vezetnek, lehetnek genetikusak, lét­rejöhetnek egyenetlen fogkopás vagy inkorrekt fogá­szati ellátás következtében [3], Fogpótlások vagy fog­­szabályozó kezelés következtében kialakult okklúziós rendellenességek az arra fogékony pácienseknél tem­poromandibuláris ízületi problémákat okozhatnak. Ilyen esetekben az okklúzió helyreállításával érhetünk el si­keres kezelést. Egy-egy kórosan érintkező okklúziós egység esetében ez történhet a korai érintkezések meg­szüntetésével, becsiszolással, míg több fogra, fogcso­portra kiterjedő elváltozás fennállásakor megfelelő okk­lúzió kiépítésével, új rágófelszín kialakításával. Direkt vagy indirekt restaurációk készítésekor a gnatológiai szempontok érvényesítése, az okklúziós érintkezések alapos vizsgálata szükséges olyan, iatrogén okklúziós rendellenességek kialakulásának megelőzése érdeké­ben, melyek TMD-hez vezethetnek [1]. Érkezett: 2011. szeptember 27. Elfogadva: 2012. február 13. Felvételi státusz 60 éves nőbeteg 2008 tavaszán jelentkezett a Semmel­weis Egyetem Fogpótlástani Klinikáján erős jobb oldali fül és ízület környéki fájdalomra, ízületi kattogásra pa­naszkodva. A páciens általános anamnéziséből kiderült, hogy oszteoporózis miatt egy évvel korábban intravénás biszfoszfonát tartalmú gyógyszeres kezelésben része­sült. Az anamnézisben egyéb fogászati kezelést befolyá­soló betegség nem szerepelt. A szájvizsgálat során fedő­harapást, szájnyitáskor jobb oldali deviációt, reciprok ízületi kattogást tapasztaltunk, valamint subluxációt, mely laza ízületi szalagokra utal. A beteg kiindulási protetikai státusza a következő volt: a jobb felső kvadránsban az 11 és 12 pillérfogakon, va­lamint az 13, 14 pillérfogakon rögzített 2 tagú, fémvázas kemény műanyag leplezésű sín, és a 15 fogon fémke­rámia szóló korona. A bal felső kvadránsban 6 tagú, fémvázas, kemény műanyag leplezésű hídpótlás (pillér­fogak: 22, 23, 27). Az alsó állcsonton 33 és 43 fogakon fémkerámia kapocstartó koronákat, valamint 10 kemény műanyag műfogas, dentomucosalis megtámasztású, kapocs elhorgonyzású részleges fémlemezes fogpót­lást viselt. A viselt fogpótlások a gnatológia szabályai­nak nem feleltek meg, az alsó és felső állcsont vertikális és horizontális viszonya, a rágópályák kialakítása nem volt megfelelő (1. ábra). Mindez alátámasztotta diagnó­zisunkat, miszerint az ízületi elváltozás iatrogén okokra

Next

/
Oldalképek
Tartalom