Fogorvosi szemle, 2013 (106. évfolyam, 1-4. szám)
2013-03-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE 106. évf. 1. sz. 2013. 35 különbséget a csontpótlások sikeressége közt, ha egyszerre verticalis augmentációt és sinus elevatiót, vagy önmagában verticalis augmentációt végeztek. [61] Urbán és mtsai másik munkájukban 79 betegen végzett sinus elevátiók eredményeit hasonlítják össze. Az implantációt a második ülésben a gyógyulási idő elteltével végezték. Az augmentált csontba ültetett implantátumok sikeressége nem különbözött az egészséges, megtartott csontba ültetett implantátumokétól. A csontpótlás és az implantáció sikeressége nem különbözött szignifikánsan abban az esetben, ha a sinus alapja a csontpótlást megelőzően 3,5 mm-nél nagyobb vagy kisebb volt. [62] Urbán és mtsai következő munkájukban 22 betegen végeztek laterális augmentációt. Csontpótlásra autológ csontot, anorganikus bovine graftot (ABBM) és felszívódó, glycolide és trimethylene carbonate membránt használtak. Második ülésben az augmentált területről csontbiopsziát vettek, majd implantációt végeztek. A klinikai és szövettani vizsgálatok eredményei alapján a felszívódó membrán sikeresen alkalmazható laterális augmentáció esetén. [63] A 34 cikk közül 3 dolgozat szerzői sinus augmentációt és onlay plasztkát végeztek beteganyagukon [56, 58, 59], egy cikk follikuláris cysta és fibromyxoma eltávolítása után visszamaradt nagyméretű csontdefektusok feltöltéséről szól [73], 1 dolgozat szerzői sinus elevatiót és verticalis augmentációt (GBR) együlésben végeztek [60, 61]. Egy cikk kizárólag sinus elevatió eredményeit vizsgálja [62], Két cikk irányított csontregeneráció (Guided Bone Regeneration, GBR) eredményeiről számol be [17, 63], 22 cikk pedig parodontális regenerációstechnikákkal foglalkozik [4, 8, 9, 10, 12, 13, 15, 36, 37, 38, 39, 40, 41,42, 43, 44, 45, 48, 49, 60, 76, 78], Déri és mtsai klinikai vizsgálataik során parodontális tasakok regeneratív terápiájának hatásosságát vizsgálják [8,9, 10, 11, 12, 13, 15]. A szerzők összesen 162 esetben végeztek parodontális regeneratív terápiát mechanikai (feszívódó és fel nem szívódó membránok) és biológiai (zománc mátrix protein, EMD) barrierek, valamint csontpótló anyagok (ß-trikälcium-foszfät, xenograft, szintetikus csontpótló anyagok) és thrombocyta-dús plazma felhasználásával. A vizsgált paraméterek a klinikai tapadásszint (CAL) és a tasakmélység (PD/PPD) voltak. Következtetésképpen kijelenthető, hogy a vizsgált regenerációs technikák jó eredményre vezettek a csontpóló anyag fajtájától függetlenül. A thrombocytadús plazma hozzáadása egyik csontpótló anyag esetében sem javította statisztikailag szignifikáns mértékben a klinikai eredményeket. A thrombocyta-dús plazma hozzáadása nem növelte a zománc mátrix proteinek regeneratív hatását. [8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15] Windisch és mtsai parodontális regenerációs technikákat (irányított szövetregenerációt GTR és a zománc mátrix technikát EMD) vizsgálták klinikai, radiológiai és szövettani módszerekkel; csontpótlóként bovine xenograftot („Bio-Oss”), ß-trikälcium-foszfätot, bioaktiv üvegkerámiát használtak. Következtetéseik szerint a két technikával hasonló, jó eredményeket lehet elérni a parodontális regeneráció területén, és a két technika kombinációja nem vezet jobb eredményre, mint külön történő alkalmazásuk. [4, 18, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42, 43, 44, 45, 48, 49, 76, 77, 78] A 34 cikk közül 5 dolgozat állatkísérletes tanulmány. A Kovács és mtsai nevéhez fűződő vizsgálatok szövettanilag elemzik a ß-trikäcium foszfát és thrombocytadús plazma hatását a csontátépülésre Beagle kutyákon [28, 52, 75]. Scuiean és mtsai a cytokeratin és vimentin expresszióját vizsgálják majmokon parodontális regeneratív és konvencionális parodontális műtéteket követően, illetve regeneratív terápián átesett és egészséges parodontiumban [36, 38]. Bár a dolgozatok célkitűzése más és más volt, a vizsgálatok az említett alloplasztikus csontpótlók, xenograftok és a saját csont biztonságos alkalmazásáról számolnak be, melynek eredményeképpen, mechanikai tulajdonságait tekintve az egészséges csonttal egyenértékű struktúrák képződtek („rebuilding”). Amennyiben szövettani vizsgálatok történtek, azok a csontpótló anyagok teljes vagy részleges felszívódása mellett új csont képződését mutatták ki. [4, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 31,36, 38, 39, 40, 41,42, 44, 45, 48, 49, 51,52, 53, 54, 56, 58, 59, 63, 74, 76, 77, 78] Számos, Magyarországon 2001 és 2011 között megjelent tankönyv foglalkozik csontpótlásokkal, contpótló anyagokkal. Ezek közül kiemeljük a Szabó Gy. által szerkesztett Szájsebészet, maxillofaciális sebészet, a Divinyi T. által szerkesztett Orális implantológia, a Vajdovich I. által szerkesztett Dentális implantológia, és a Gera I. által szerkesztett Parodontológia tankönyveket. [7, 19, 57, 65] A csontpótlások szempontjából a legjobb biokompatibilitású anyagok a kálcium-foszfát biokerámiák, melyek közül gyakorlati jelentőséggel a hidroxil-apatit (HAP) és a ß-trikälcium-foszfät (ßTCP) bír [29], A kálcium-foszfát biokerámiák biokompatibilitásukat annak köszönhetik, hogy kémiai összetételük a keményszövetek szervetlen összetevőjéhez hasonlatos, melyet legjobban magával a hidroxil-apatittal modellezhetünk. Azon felül, hogy ezek az anyagok biokompatibilisek, bioreaktívak is: a biodegradábilis ß-trikälcium-foszfät esetében felszívódásuk kedvezően hat a környező keményszövetekre, a rosszul oldódó hidroxil-apatit pedig azáltal segíti elő a csontképződést, hogy a műtéti területen maradva közvetlen kapcsolatba kerül a csonttal. A kálcium foszfát biokerámiákat természetes forrásból nyerik, vagy amorf kálcium foszfát vegyületből szinterezéssel állítják elő. Állati eredetű csont, azon belül bovin eredetű hidroxil-apatit pl.: a „Bio-Oss” és az „Ossnativ” csonpótló anyag. Szintetikus csontpótló anyagra példa az „Ossynth”, „Osteogen” és a ß-trikälcium-foszfät „Cerasorb”. Schlegel és Donath „Bio-Oss”-szal végzett vizsgálatai szerint a beültetés után 7 évvel is voltak hidroxil-apatit szemcsék a műtéti területen [35]. Skoglund és mtsai ugyanezt a csontpótló anyagot használták és 44 hónappal az augmentáció
