Fogorvosi szemle, 2013 (106. évfolyam, 1-4. szám)
2013-03-01 / 1. szám
29 FOGORVOSI SZEMLE ■ 106. évf. 1. sz. 2013. 2. ábra. A mandibula virtuális részekre osztása: condylus, ramus, corpus és a két hemisymphysis. Félferde nézet Eredmények Négy beteget zártunk ki a vizsgálatból, mert radiológiai melléktermékek lehetetlenné tették az anatómiai struktúrák helyes felismerését. Végül 30 gyermeket elemeztünk: 23 leányt és 7 fiút. Átlagéletkoruk 11,9 év volt (4-14 év). A következő jellegzetességeket láttuk az arcon: aszimmetria 15 esetben, madárarc 5 esetben, és nem volt deformitás 14 esetben. Az intraoralis vizsgálat 10 esetben mutatott nyitott harapást és megnövekedett overjetet, középvonal-eltolódást 12 esetben, és normocclusiot 20 esetben. A TMI funkcionális analízis 27 esetben mutatott deviációt az érintett oldal felé szájnyitáskor, 30 esetben volt jelen ropogás és kattanás szájnyitáskor és csukáskor és két esetben volt enyhe fájdalom. A jobb mandibulafél átlagos térfogata 19.933,27 mm3 volt (12.061,58-27.606,39), a bal mandibulafélé pedig 20.262,08 mm3 (14.907,77-26.141,19). A különbség nem volt szignifikáns (p=0,35). 18 gyermek esetében volt nagyobb a bal mandibulafél térfogata és 12 esetben a jobbé. Az érintett mandibulafél átlagos térfogata 19.298,88 mm3 volt (12.061,58-24.462,76), míg az ép mandibulafélé 20.896,46 mm3 (14.969,71-27.606,39) volt. A különbség szignifikánsnak bizonyult (p=0,03). Az átlagos térfogat nem különbözött szignifikánsan (p=0,29) a bal és a jobb fejecs között: jobb fejecs 725,62 mm3; (312,09-1860,00), bal fejecs 772,56 mm3; (348,07-1743,64). 19 gyermeknek nagyobb volt a bal fejecs térfogata és 11 gyermeknek a jobbé. Az érintett fejecs átlagos térfogata 588,62 mm3 (312,09-1743,64) volt, míg az egészséges oldalé 909,55 mm3 (348,07- 1860). A különbség igen szignifikánsnak bizonyult (p< 0,001). A jobb oldali ramus átlagos térfogata 4129,85 mm3 volt (2219,17-5967,85), és nem különbözött szignifikánsan (p = 0,16) a bal oldali ramus térfogatától, ami 3907,68 mm3 volt (2493,78-5772,38). Tizenkét gyermek esetében a bal, 18 esetben pedig a jobb ramus térfogata volt nagyobb. Az érintett oldali ramus átlagos térogata 3767,19 mm3 volt (2219,17-5094,38), míg az egészséges oldalé 4270,34 mm3 (2629,75-5967,85), és a különbség szignifikáns volt (p = 0,01 ). A jobb oldali corpus átlagos térfogata 12.899,59 mm3 volt (8.083,08-18.478,78), míg a bal oldalié 13.237,99 mm3 (9.770,36-17.909,64). A különbség azonban nem volt szignifikáns (p = 0,27). Húsz gyermek esetében a bal, 10 esetben pedig a jobb oldali corpus átlagos térfogata volt nagyobb. Az érintett (12.735,64 mm3 (8083,08-18478,78)) és az ép oldali (13.401,94 mm3 (9770,36-17909,64) corpus átlagos térfogata között nem volt szignifikáns különbség (p=0,12). A jobb oldali symphysisfél átlagos térfogata 2178,22 mm3 volt (1275,95-3201,34), míg a bal oldalié 2343,85 mm3 (1059,94-3266,18). A különbség nem volt szignifikáns (p = 0,12). Húsz gyermeknek a bal, 10-nek pedig a jobb oldali symphysisfele volt nagyobb térfogatú. Az érintett oldali symphysisfél átlagos térfogata (2127,47 mm3 [1059,94-3201,3]) szignifikánsan kisebb volt (p = 0,02), mint az ép oldalié (2394,59 mm3 (1378,81-3266,18). Az adatokat összefoglalva igen szignifikáns különbséget találtunk az ép és az érintett fejecsek között (p < 0,001 ), és a mandibulafelek, a ramusok és a symphysisfelek térfogata is szignifikánsan különbözött, míg a corpusok között nem volt különbség. A bal és a jobb oldal között sehol sem találtunk szignifikáns különbséget. Nembeli különbségek Fiúk esetében az egyetlen szignifikáns különbség csak az ép és az érintett fejecsek között mutatkozott (p=0,002). Ez vélhetően az alacsony esetszámnak tudható be (n=7). Lányokban szignifikáns különbségeket találtunk a fejecs, ramus és mandibulafél térfogatai között is, míg a kétoldali corpus között nem találtunk különbséget. Megbeszélés A JIA a mandibula fejecsben morfológiai és felszíni változásokat hoz létre, mint a corticalis erózió, ellapulás, sclerosis, osteophyta képződés, és csökkent interarticularis rés. [2, 6] Korábban az ízület állapotát konvenicionális lineáris projekciót alkalmazó módszerekkel mérték fel, mint a panoráma, a laterális, a posteroanterior és az ízületi felvételek. További alkalmazott képalkotó vizsgálatok a hagyományos, több szeletes CT, MRI, izotópos vizsgálat, és az ultrahang. E módszerek rutinszerű ortodonciai használatát költségességük és az alkalmazott sugrádózis korlátozza. Ezért a klinikusok gyak-
