Fogorvosi szemle, 2013 (106. évfolyam, 1-4. szám)
2013-12-01 / 4. szám
156 FOGORVOSI SZEMLE ■ 106. évf. 4. sz. 2013. Megbeszélés/Diszkusszió A rágószerv fiatal korban adaptációra képes, később a kompenzációs hajlam jellemző rá. A CMD esetek konzervatív eljárásokkal jól kezelhetők. A páciensnek el kell magyarázni a kórkép lényegét, ugyanis gyakran a funkciózavar és a fájdalom psycho-somatikus jellegű. A helyes fejecspozíciónak fontos szerepe van az eredményességben. A rendelőben megjelenő beteggel már az első találkozáskor tisztázni kell a vizsgálat célját, amikor is eldöntendő, hogy panaszainak rágószervi funkciózavar-e az oka. Amennyiben utóbbiról van szó, fontos hogy a megbetegedésének okát megismerje, és az ebből adódó tüneteket saját magán is megfigyelje. Ismertetni kell a kezelés mikéntjét és korlátáit. Előbbiekből az is következik, hogy a kezelés esetleg több szakterületre is tartozik, és nem jár azonnali eredménnyel. A dolgozatunkban didaktikailag vázolt kezelési módok természetesen a gyakorlatban nem különülnek el. Az adott esettől függően komplexen valósítandók meg. A multicausalis megbetegedés és a kezelési koncepció több támadáspontot tételez(het) fel, és a különböző kezelések együttese hatékonyabb lesz. Rágószervi funkciózavarok esetén a kezdeti tüneti therapia (elsődlegesen a fájdalom megszüntetése) után, a további funkció-diagnosztika fogja az alapvető okokat feltárni, hogy azokat véglegesen megszüntethessük. A korai és hatékony kezelés megelőzheti a panaszok, és elsősorban a fájdalom chronikussá válását. Egyébként a chronikus fájdalom tünetté válik, függetlenül a kiváltó ingertől, önfenntartó jellegű, és kezelésre rosszul reagál. Az ilyen betegek egy része már több orvosnál is járt, és kialakul benne egy fájdalom-magatartásnak nevezett, a kezelés ellen irányuló frusztrált viselkedés. A gyógykezelés során azt is figyelembe kell venni, hogy a panaszok olyan anatómiai régiókra lokalizálódnak, ahová sok más (és néha súlyos) betegség tünetei is vetülhetnek. Éppen ezért, ha a diagnózisunk bizonytalan, vagy a beteg állapota a kezelés ellenére nem javul, ill. felvetődik más, nem fogorvosi vonatkozású betegség lehetősége, akkor revideálnunk kell a kórisménket, ill. konzultálnunk kell a határterületek szakemberivel is. Fiatal korban, repositio nélküli discus dislocatio esetén a megkésett kezelés degeneratív elváltozáshoz vezethet, és ebből adódó funkciózavar alakulhat ki [2], Harmonikus szemfog- és frontfogvezetés hiánya bruxizmusra hajlamosít, vagy azt fokozza. A fiziotherapia és az occlusiós eszközök lényeges therapiás eljárások. Az occlusiós eszköz tüneti kezelésként csökkenti a szubjektív panaszokat. Oki kezelésként megszünteti az occlusiós interferenciákat, elosztja a rágószervet érő egyenlőtlen terhelést, a rágóizomzatot lazítja, normalizálja a mozgászavarokat, stabilizálja a centrális fejecshelyzetet. A sín-therapia nem invazív beavatkozás. Kezdeti fázisban 50-80%-os tünetmentesség érhető el [18, 34, 47]. Ha a fejecspozíció megváltozik, akkor a megfelelő harmonikus fog- és ízületvezetést, valamint az izomműködést a stabilizációs sín (centrik sín) biztosítja. Csak ezután következhet az irreverzibilis definitiv ellátás. Gondos anamnesis és occlusiós analysis alapján végzett kifogástalan prothetikai ellátás a parafunkciók fontos profilaktikus tényezője [13], Minden rágószervi funkciózavarban szenvedő páciensnél a rágószerv állapota labilis. Még sikeres therapia esetén is, a betegeket gondozásba vesszük és rendszeresen, fél évente ellenőrizzük. Irodalom I. Ahlers M O és mtsai: Zur Therapie der funktionellen Erkrankungen j des Kraniomandibulären System. DZZ2005; 60: 539-541. I 2. Angyal J: A temporomandibularis kórképek diagnosztikája és therapiája. Fogorv. Szle 2002; 95(5): 181-188. 3. Balogh I, Jász M, Schmidt P, Hermann P: A temporomandibularis Ízület megbetegedéseinek diagnosztikai és terápiás lehetőségei. Fizioterápia 2012.;21 (1 ): 3-9. 4. Báni D, Báni T, Bergamini M: Morphologic and biomechanical changes of the masseter muscles induced by occlusal wear: studies in a rat momed. J. Dent. Res. 1999.; 78: 1735-1744. 5. Behr, M: Zahnmedizinische Therapie bei Bruxismus. DZZ 2008; 63(7): 449-452. [ 6. Bumann A, Lotzmann U: Funktionsdiagnostik und Therapieprinzipien. Georg Thieme, Stuttgart, New York, 2000. 7. Christian P: Orthodontics and function. Zeitschrift für Kraniomandibuläre Funktion 2012; 4(2): 119-121. 8. Christiansen, G: Computer-aided measurement of the function-I al joint space of the temporomandibular joint. J. CranioMandFunc j 2010.; 2 (4): 329-343. \ 9. Demling A, Ismail F, Fauska K, Schwestka-Polly, Stiesch-Scholz M: Änderungen der Kondylenposition nach Eingliederung verschiedene Okklusionsschienen. DZZ2008; 63(11): 749-754. 10. Dénes J, Gábris K, Hidasi Gy, Tarján I: Gyermekfogászat, fogszabályozás. Semmelweis, Budapest, 2004. 11. Dionne R A: Pharmacologie Treatments for Temporomandibular j Disoerders. Oral. Surg. Oral Med. Oral Pathol. 1997; 83:134-142. 12. Dube C. és mtsai: Quantitative Polygraphic Controlled Study on efficacy and safety of oral splint devices in tooth-grinding subjects. J. Dent. Res. 2004; 83: 398-403. 13. Ember E: A parafunkció káros következményei. Fogon/. Szle 1976;69:167-171. j 14. Etz, E és mtsai: The variability of centric jaw relations int he process chain of prosthetic restorations and their neuromuscular effects. J. CranioMandFunc 2012; 4(2): 141-156. 15. Fábián T, Götz Gy, Kaán M, Szabó I: A fogpótlástan alapjai. Semmelweis Kiadó Bp. 1997. 16. Farrar W B: Diagnosis and Teratment of anterior dislocation of the articular disc. J. Prothet. Dent. 1971 ; 41: 348-351. 17. Fazekas A, Szentpétery A: A fogazat rágófelszínének terápiás becsiszolása artikulátorban végzett funkcióanalízis alapján. Fogon/. Szle 1981,74, 101-104. 18. Freesmayer W B: Zahnärztliche Funktionsthreapie. Hanser, München-Wien, 1993. 19. Freesmayer W B: Funktionelle Befunde in orofazialen System und deren Wechselwirkung Hanser, München, 1987. 20. Freesmayer W B: Okklusionsschienen. 2004; http:/www.zm-online.de/zm/22-04/pages2/titel 3.htm 21. Freesmayer W B, Luckenbach A: Kiefergelenkdiagnostik und Therapie mit computergestütztem Registrierverfahren. ZahnarztI. Mitt. 1987; 77: 692.
