Fogorvosi szemle, 2012 (105. évfolyam, 1-4. szám)

2012-03-01 / 1. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 105. évf. 1. sz. 2012.

7

nem tapasztalható. Ez a jelentős csökkenés magával hozta az ápolási napok számának csökkenését is. Az eddig részletezett adatoknak némileg ellentmond, hogy az ágyszám-csökkentés ellenére az ágykihasználtság is szignifikánsan csökkent. Az OEP aktív fekvőbeteg-szakellátási ráfordítása 2008-ban 751,6 millió forint volt.

A fentebb részletezett kiadások összegzéseként elvalamint Dento-alveloaris sebészet. A fekvőosztályok ilyen módon történő megkülönböztetése inkább történelmi, mint racionális. Finanszírozásuk vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy ezek támogatási formája eltér az előzőektől, ezért elsősorban a HBCs alapú elszámolást használó intézményekkel érdemes összevetni.

VI. táblázat

Az OEP összesített fogászati célú kiadásai 2006-2008 között

(Millió Ft)

2006

2007

2008

Fogászati alap-és szakellátás

21.665,3

22.545,0

23.943,1

Alapellátási vállalkozástámogatási átalánydíj

1.441,9

477,1

225,2

Járóbeteg-szakellátás

4,2

4,7

3,7

Aktív fekvőbeteg szakellátás

1.245,0

861,9

751,6

Összesen:

24.356,4

23.888,7

24.923,7

mondható, hogy az OEP összesített fogászati célú kiadásai a vizsgált időszakban 24 milliárd forintot meghaladó összeget tett ki éves átlagban. A VI. táblázatból látható, hogy ebben a kiadásban nem volt jelentős változás, az ellátásra fordított összeg érdemben nem nőtt.

A kiadások túlnyomó része a fogászati alap- és szakellátás felé áramlik, és a vállalkozástámogatási átalánydíj, a járóbeteg szakellátás és az aktív fekvőbeteg szakellátás együttes finanszírozása ennek csak 10%-a.

Megbeszélés

Az egészségbiztosítási ellátások kiadásai mintegy 1300 milliárd forint évente (2008-ban 1388,5151 milliárd forint). Ennek átlagosan 2%-át (2008-ban 23,9 milliárd forint) fordítják fogászati ellátások finanszírozásra. Ez - összehasonlítva az alapellátás másik pillérét kitevő háziorvosi ellátással - rendkívül alacsony, egy praxisra bontva annak maximum 60%-a [15]. A progresszív betegellátás elvének megfelelően a legtöbb páciens a fogászati alapellátó praxisokban kap kezelést, így érthető, hogy részarányát tekintve ennek a szegmensnek a legnagyobb a támogatása. Ezen túl fogászati szakellátásra is jelentős összegeket fordít az OEP. A piramisszerű elrendezéshez igazodva az egyetemi szintű ellátás finanszírozására arányaiban kevesebb pénz jut, de az előző két kategóriához viszonyítva az ellátott esetek száma is kevesebb.

Az elvégzett kezelések és a szolgáltatók díjazása egy külön fogászati kasszából valósul meg, fix összegű támogatás és teljesítményarányos finanszírozás kombinációjaként. Ezen kívül más forrást is felhasznál az OEP térítés nyújtására. Elsősorban a járóbeteg szakellátások és az aktív fekvőbeteg ellátások tartoznak ebbe a kategóriába. A 13-as szakmakódú Fogászati szaklátás elsősorban a fekvőbeteg szakellátáshoz csatlakozik. A fekvőbeteg szakellátásoknak is két kategóriáját lehet megkülönböztetni: Fogászat és szájsebészet,

Összességében elmondható, hogy a fogászati járó illetve fekvőbeteg ellátásra fordított összeg a vizsgált periódusban érdemben nem változott, annak ellenére, hogy a bevételi források és a támogatási formák között jelentős átstrukturálások történtek (pl. vizitdíj, vállalkozástámogatási átalánydíj). További elemzés témája lehet a fogászati ellátás finanszírozásában a területi egyenlőtlenségek vizsgálata.

Irodalom

1. 1993. évi XCVI. törvény az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról. Magyar Közlöny 1993/176 (XII. 6.)

2. 35/2007. (III. 7.) Korm. rendelet a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/ 1997. (XII. 1.) Korm. rendelet és az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet módosításáról. Magyar közlöny 2007/27. (III. 7.)

3. Anderson R, Treasure ET, Whitehouse NH: Oral health systems in Europe. Part I: Finance and entitlement to care. Community Dent Health. 1998;15:145-149.

4. Anderson R, Treasure ET, Whitehouse NH: Oral health systems in Europe. Part II: The dental workforce. Community Dent Health. 1998; 15: 243-247.

5. Boncz I, Nagy J, Sebestyen A, Körösi L: Financing of health care services in Hungary. Eur J Health Econ, 2004; 5: 252-258.

6. Boncz I, Horváth B. (szerk.): Az egészségügyi menedzsment és gazdaságtan alapvonalai. Főiskolai jegyzet, PTE EFK, Pécs, 2001.

7. Gerle J: A fogászati ellátás finanszírozási rendszerének elveiről Magyar Fogorvos 1997; 6: 11., 14-16.

8. Hoist D, Sheiham A, Petersen PE: Oral Health Care Services in Europe. Journal of Public Health 2001 ; 9:112-121.

9. Kincses Gy: A co-payment alkalmazási lehetősége a korszerű egészségpolitikában. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben 2006; 5: 14-21.

10. Lomnici Z: A fogászati ellátás financiális oldalát érintő legfontosabb jogszabályi változások. Magyar Fogorvos 2007; 16:172-173.

11. Márton K, Balázs P, Bánóczy J, Kivovics P: Magyarország népegészségügyi helyzetének fogorvosi vonatkozásai. Fogorv Szle 2009; 102: 53-62.

12. Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP). Statisztikai Évkönyv. 2006, 2007, 2008. ESKI