Fogorvosi szemle, 2012 (105. évfolyam, 1-4. szám)
2012-06-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 105. évf. 2. sz. 2012. 59-64. University of Tübingen, Dental School, Dept, of Prosthodontics, Tübingen* SZTE Fogorvostudományi Kar, Konzerváló Fogászati és Endodonciai Tanszék, Szeged** SZTE Fogorvostudományi Kar, Szájsebészeti Tanszék, Szeged**’ Alsó részleges kivehető fogpótlást viselő páciensek mikrobiológiai és immunológiai vizsgálata peri-implantitiszes és egészséges kontrollcsoportba tartozó esetekben (12 hónapos után követés) DR. CHRISTIAN MESMER,* DR. FORSTER ANDRÁS,” DR. ANTAL MÁRK,** DR. NAGY KATALIN*** A tübingeni implantátumregiszter recall-programjának keretében az alsó állcsontba ültetett implantátumokon, stégretencióval elhorgonyzott, kivehető protézist viselő, egészséges és peri-implantitiszes páciensek kerültek vizsgálatra. A 16 főből álló kontrollcsoport professzionális szájhigiénés kezelésben részesült. Az ugyancsak 16 fős peri-implantitiszes csoport egyszeri, dezinfekciós, az ún. „AKUT” protokollon alapuló terápián esett át. A klinikai dokumentáció a terápiát megelőzően (T1), majd 30, 90, 360 nappal (T2-T4) a terápia megkezdését követően történt. A peri-implantitisz-mentes és peri-implantitiszben szenvedő páciensek leleteinek összehasonlítása során a legfeltűnőbb eltérések a szondázási mélység, plakk- és vérzési index, implantátum-stabilitás (Perioteszt) és öt parodontopathogén baktériumtörzs koncentrációjának PCR (Hain Microldent teszt) értékeiben mutatkoztak. A terápiát követő szignifikáns eltérések is ezen paramétereken (kivéve az implantátum stabilitás) voltak mérhetőek. A baktérium koncentráció, valamint a plakk és vérzési index 12 hónap eltelte után újra a kiindulási értéket mutatta. A kontrollcsoportnál a statisztikai értékek nem voltak jelentősen eltérőek. Ezen vizsgálat határain belül kijelenthető, hogy az egyszeri konvencionális dezinfekciós terápia nem vezet tartós gyógyuláshoz. Kulcsszavak: peri-implantitisz, merevítőrudas elhorgonyzás, immunológia, mikrobiológia, PCR Bevezetés A peri-implantitisszel összefüggő csontleépülés valószínűleg nem csak bakteriális okokra vezethető vissza. A szakirodalom már régóta vitatja, hogy a dentális implantátumok körül fellépő csontleépülés vajon elsődlegesen a túlterhelésnek, a mikrobiológiai okoknak, avagy inkább e két faktor kombinációjának az eredménye [1]. A legtöbb vizsgálat során kimutatható volt, hogy a csontállomány bakteriális eredetű destrukciója az implantátumot körülvevő csontágy gingivális szakaszán lép fel [2, 3]. Állatkísérletek és klinikai vizsgálatok felvetik a hipotézist, hogy túlterhelés esetén az osszeointegráció felbomolhat [4, 5, 6]. Más tudományos munkák a bakteriális tényezők primer fontosságát tárgyalják [7, 8, 9, 10, 11, 12], A peri-implantitisznél fellelhető mikrobiális spektrum [13, 14], valamint a gyulladás patológiai mechanizmusa a fogágy gyulladásos tasakjának mélyülési szindrómájával, hasonló a parodontitisz lefolyásához. A lokális immunreakció, az implantátumok felülete, formája, valamint az implantátumot körülvevő mucosa minősége további fontos tényezők a peri-implantáris gyulladás kialakulásánál [15]. A peri-implantitisz diagnosztikája magába foglalja a klinikai, immunológiai és mikrobiológiai dokumentációt, valamint a radiológiai vizsgálatot. Fontos szerepet játszik továbbá, a fogpótlás bárminemű hiányossága és az esetleges parafunkciók negatív hatása. A klinikai leletek kulcsszerepét a peri-implantáris higiénia kutatásában Mombelli és Lang is hangsúlyozták [16]. A betegdokumentáció alapvető paraméterei a tasakmélység, a szondázást követő vérzés, gennyes váladékozás szondázás vagy palpáció esetén, valamint a peri-implantáris plakk kvantitatív minősége. A kiértékelhető immunológiai laborparaméterek a szulkuszfolyadékban található számos immunfaktor: immunglobulinok, mediátorok, enzimek és ezek bomlástermékei. A klinikai rutindiagnosztika néhány [3, 4, 5] kiválasztott indikátorbaktérium meghatározására szorítkozik, mivel minden jel arra utal, hogy eme mikroorganizmusok bármelyikének a szaporodása már önmagában is periimplantitiszt vagy parodontitiszt okozhat [9, 17, 18]. A radiológia meghatározó diagnosztikus eszköze a fogászati implantológiának. Mivel a röntgenfelvételen az implantátumot övező csontállomány meziálisan és disztálisan pontosan követhető, ezért csontleépülés ese-Érkezett: 2011. március 16. Elfogadva: 2011. április 1.
