Fogorvosi szemle, 2010 (103. évfolyam, 1-4. szám)

2010-09-01 / 3. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 103. évf. 3. sz. 2010. 83-88. Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika, Budapest Érvek és ellenérvek a frontfoghiányok orthodontiai úton történő kezelésével kapcsolatban Irodalmi áttekintés FJ. DR. KAÁN MIKLÓS 2003 júliusában az American Journal of Orthodontics című folyóiratban jelent meg közlemény hiányzó nagymetszők orthodontiai úton történő kezelésének tapasztalatairól, Czochrowska, Skaare, Stenvik és Zachrisson tollából. A cikk megjelenése hatalmas vitát indított el, amely több mint egy évig tartott a lap hasábjain. Számos szakember leírta az orthodontiai részárással kapcsolatos fenntartásait, ellenérveit, mások viszont védelmükbe vették az eljárást és a fog­hiányok orthodontiai kezelése mellett foglaltak állást. Jelen irodalmi összefoglalás célja részben a vitában elhangzott érvek és ellenérvek ismertetése, részben a témával kapcsolatos egyéb irodalmi adatok áttekintése. A fent említett közleményen kívül jelentős vizsgálati eredményeket ismertet Nordquist és McNeill 1975-ben megjelent közleménye, amely frontfoghiányos, orthodontiai, illetve protetikai úton kezelt páciensek kezelésének eredményeit hasonlította össze. Ugyancsak gyakran hivatkoznak a szakirodalomban Robertsson és Mohiin 2000-ben közzétett meg­állapításaira. A svéd szerzők szintén a protetika versus orthodontia kérdéskörben foglaltak állást. A fent említett, nagyobb beteganyagon végzett, hosszú távú követéses vizsgálatok eredményei alapján a fogszabá­lyozó kezelések kielégítő eredményeket nyújtanak, mind esztétikai, mind funkcionális, illetve a parodontium épsége szempontjából. Természetesen a vita nem tekinthető véglegesen lezártnak, már csak azért sem, mert mind a fogpótlástan, mind az implantológia tudománya rohamléptekkel fejlődik, újabb, egyre kevésbé invazív és egyre hosszabb élettartamú meg­oldásokat kínálva. Kulcsszavak: frontfoghiány, orthodontiai részárás, preprotetikai orthodontiai, esztétika, funkció Bevezetés Egy-egy frontfog elvesztése súlyos esztétikai, funkcio­nális, hangképzési, pszichés zavarokat okozhat. A kis­­metszők csírahiánya egyre gyakoribb, a nagymetszők elvesztését balesetek okozhatják. Szemfog csírahiá­nya irodalmi ritkaságnak számít, ugyanakkor előfordul, hogy egy-egy impaktált, retineált szemfog elhelyezke­dése, tengelyállása annyira kedvezőtlen, hogy sorba állítása nem lehetséges és eltávolításra kerül. A hiányzó frontfogak pótlására több lehetőség is rendelkezésünkre áll. Hagyományos - a hiányt ha­tároló fogak lecsiszolásával járó - hidak készítése egyre ritkább. Előtérbe került az implantátumok al­kalmazása, adhezív technikával készülő fogpótlá­sok felhelyezése, valamint a foghiányok orthodontiai úton történő zárása. Valamennyi eljárásnak létez­nek előnyei és hátrányai. Jelen közleményünkben a foghiányok fogszabályozás útján történő zárásá­val foglalkozunk. Az orthodontiai részárás mellett és ellen szóló érveket igyekszünk öszszegyűjteni a nemzetközi szakirodalomban megjelent közlemé­nyek alapján, egy a közelmúltban, az American Journal of Orthodontics című lapban kirobbant vita kapcsán. Eredmények A témában Nordquist és McNeill 1975-ben megjelent cikke számít az első értékelhető tudományos eredmé­nyeket közzétevő közleménynek. Ebben a munkában a szerzők átlagban tíz évvel a kezelések befejezése után hasonlítottak össze orthodontiai részárás, illetve résnyitást követő protetikai kezelések (híd) útján ellá­tott betegeket. Nordquist és McNeill megállapításai a következők voltak: 1. a kizárólag orthodonciai úton kezelt páciensek pa­­rodontiuma egészségesebb volt, mint a hidat vise­lő csoporté; Érkezett: 2009. december 3. Elfogadva: 2010. március 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom