Fogorvosi szemle, 2010 (103. évfolyam, 1-4. szám)
2010-09-01 / 3. szám
84 FOGORVOSI SZEMLE ■ 103. évf. 3. sz. 2010. 2. nem találtak eltérést a két csoport között funkció (rágás, beszéd, TMI) szempontjából; 3. nem találtak bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az I. osztálynak megfelelő szemfogviszony lenne az egyedül elfogadható és preferálandó végeredmény [14]. Az 1980-es években megjelentek esetleírások, közlemények foghiányok fogszabályozás útján történő kezeléséről is, elsősorban német nyelvterülten [7], Magyarországon először Werner közölt metszőfogbalesetet követő, orthodontiai ellátást leíró cikket [29], majd a kilencvenes évek második felében Dénes és Domokos foglalkozott a csírahiányok orthodontiai kezelésének lehetőségeivel [5], Az 1990-es évek elején Schopf írta le részletesen a frontfoghiányok kezelésének módjai között a fogszabályozó kezelést, illetve ennek lehetséges variációit. Megállapítja, hogy a felső fogívben zárhatjuk a réseket anélkül, hogy alul kiegyenlítő extractiókat kellene végeznünk, az alsó fogív hiányai esetén ugyanakkor nagy valószínűséggel húznunk kell az antagonista fogsorban is. Az orhodontiai részárás mellett a preprotetikai orthodontiai kezelések jelentőségéről is szól [18]. Van der Linden több olyan esetet is bemutat könyvében, ahol metszőfog-hiányokat orthodontiai úton kezelt [27], A hazai szakirodalomban ifj. Dénes, ifj Kaán, Razouk foglalkozott preprotetikai orthodontiai kezelések lehetőségeivel, elsősorban esetbemutatások kapcsán [4, 8]. A frontfoghiányok orthodontiai ellátásával kapcsolatban Robertsson és Mohiin 1999-es, az European Journal of Orthodontics című lapban publikált közleménye számít újabb mérföldkőnek. A szerzők különböző módon kezelt kismetsző-csírahiányok esetében a páciensek elégedettségét mérték. 30 esetben orthodontiai részárás, 20 esetben protetikai kezelés jelentette a terápiát. Robertsson és Mohiin vizsgálati eredményei szerint 1. az orthodontiai úton kezelt páciensek voltak elégedettebbek az eredménnyel, beleértve az esztétikai szempontokat is. 2. A svéd szerzők sem találtak különbséget az állkapocsízület működésében a két csoport között; 3. A hidat viselő páciensek parodontalis állapota rosszabbnak bizonyult, gyakoribb volt ebben a csoportban a plaque retenció és a gingivitis [16]. 2003 júliusában az American Journal of Orthodontics hasábjain jelent meg Czochrowska, Skaare, Stenvik és Zachrisson közleménye a hiányzó felső nagymetszők kezelési lehetőségeiről [3], A szerzők elsősorban az orthodontiai részárás lehetőségeivel foglalkoztak. 20 olyan pácienst vizsgáltak, akiknek elveszített nagymetszője helyére a szomszédos kismetsző fogat szabályozták. Foghiány minden esetben csak az egyik oldalon állt fenn. A kismetszők biológiai állapotát és az újraformált fog (korona, felépítés) esztétikai hatását hasonlították össze a fogsor másik oldalán elhelyezkedő, megtartott nagymetszővel. A fogív másik oldala „kontroli-csoportként” funkcionált. A páciensek véleményét kérdőívek alapján mérték fel. Mindössze a páciensek 25%-a vélekedett úgy, hogy a nagymetszők helyére szabályozott és újraformált kismetszők esztétikai szempontból kissé elmaradnak a szomszédos saját fogaktól, páciensek többsége azonban teljesen elégedett volt az eredménnyel. Egyes esetekben kismértékben növekedett az érintett fog mozgathatósága és növekedett a tasakmélység, de a szerzők szerint ezeknek a változásoknak a gyakorisága és súlyossága sem bizonyult számottevőnek. A röntgenfelvételek alapján nem jelentkeztek látható, kóros elváltozások. A szerzők vizsgálataik, valamint más tudományos közlemények alapján az orthodontiai részárást tartják a frontfogak területén jelentkező foghiányok leghatékonyabb kezelési módszerének. Zachrisson és mtsai közleménye meglepő módon vihart kavart, számos orthodontus kolléga szólt hozzá a témához a következő hónapokban. A hozzászólók egy része egyetértett a szerzők állításaival, mások kritikai észrevételeket fogalmaztak meg. A sort Antosz nyitotta [1], Úgy vélte, teljesen felesleges hosszadalmas fogszabályozó kezelés során tulajdonképpen „fixálni” a problémát, hiszen a protetikus és imáplantológus kollégák rutinszerűen, gyorsan, kiváló esztétikai eredményeket produkálva képesek a hiányzó fog pótlására. Antosz fő aggodalma a szemfogvezetés elvesztése az orthodonciai részárás során, hiszen ilyen esetekben a caninust a metszőfogak területére szabályozzuk. Antosz „dental cripple”-nek, azaz fogászati szempontból nyomoréknak nevezi az így kezelt pácienseket. Azt állítja, hogy az első kisőrlő részben képes ugyan átvenni a szemfog szerepkörét esztétikai és funkcionális szempontból is, de ez a megoldás hosszabb távon csontveszteséggel, parodontalis problémákkal jár. Az eredeti cikk szerzői közül Zachrisson és Stenvik válaszoltak Antosz észrevételeire. Tagadták, hogy orthodontiai részárás, illetve kisőrlő fognak a szemfog helyére történő szabályzása esetén a premolaris fog körül csontveszteség lenne megfigyelhető. Antosz ezen állítását véleményük szerint semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. Hivatkoznak egyúttal Nordquist és McNeill, illetve Robertsson és Mohiin vizsgálatainak eredményeire [31], Turpin szerkesztőségi válaszában leszögezi, hogy a protetikai, implantológiai eljárások jelentős mértékben fejlődtek az elmúlt évtizedekben, és ez a tény bizonyos mértékig megkérdőjelezi például McNeillék 1975-ös eredményeit. Ugyanakkor megemlíti a mosoly dinamika fogalmát, amelyre a szerzők nem fordítottak figyelmet [23], Tuverson úgy véli, a foghiányok orthodontiai úton történő kezelésének eredményei messze fölülmúlják az egyéb megoldások hatékonyságát. A Turpin által felvetett problémára is válaszol. Igaz- írja -, hogy a protetika és az implantológia mérföldes léptekkel fejlődött az elmúlt években, de úgy véli ugyanilyen mértékben javult a fogszabályozó kezelések eredményessége, hatékonysága is [25],
