Fogorvosi szemle, 2010 (103. évfolyam, 1-4. szám)
2010-06-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 103. évf. 2. sz. 2010. 59-67. Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinika, Budapest Generalizált agresszív parodontitis kombinált konzervatív-sebészi kezelése Esetismertetés DR. LUKÁCS LÁSZLÓ, DR. GERA ISTVÁN Az agresszív parodontitis (AP) a krónikus parodontitistől jól elkülöníthető klinikai forma. A lokalizált agresszív parodontitis oka olyan specifikus bakteriális infekció, amelyben az A. actinomycetemcomitans az elsődleges etiológiai tényező. Egyesekben a folyamat spontán megállhat, másokban progrediál, néha idővel generalizált formába mehet át. A generalizált agresszív parodontitisben az AA mellett kevert Gram-negatív anaerob bakteriális infekció mutatható ki. Jellemzője a lokális supragingivális biofilm mennyiségével nem magyarázható jelentős, nagy kiterjedésű főleg verticalis jellegű csontpusztulás, és tapadásveszteség. Kezelése csak kombinált konzervatív és sebészi eszközökkel vezet eredményre. Az aktív folyamat kontrollja után a korrekciós kezelés, többnyire irányított szövetregenerációs sebészi technikák alkalmazása mellett igen jelentős időt és energiát vesz igénybe. A legkritikusabb azonban a betegség kiújulásának megakadályozása, a hatásos szupportív terápiás protokoll betartása. A bemutatott eset demonstrálja, hogy egy generalizált agresszív parodontitisben szenvedő 32 éves nő teljes aktív kezelése és rehabilitálása milyen jelentős, több évet átívelő program. A jól kooperáló beteg esetében azonban a kezelés kiszámítható tartós eredményt ad, és hosszú időre megőrizhetők a kezdetben kérdéses prognózisú, jelentős parodontális tapadásveszteséget szenvedett fogak. Kulcsszavak: Agresszív parodontitis, konzervatív kezelés, regeneratív terápia, zománc mátrix protein A bemutatott eset Dr. Lukács László parodontológiai szakvizsgájának egyik esete Bevezetés Az agresszív parodontitis (AP) viszonylag ritka betegség,a felnőtt lakosság csupán 1-2 százalékát érinti [9], azonban klinikailag igen jelentős, mert ellátásuk komplex, és elsősorban a parodontológus szakorvosi ellátást igényel. A betegségre jellemző klinikai kép, hogy jelentős tapadásveszteség és csontpusztulás alakul ki viszonylag rövid időn belül, és a szövetpusztulás mértéke soha nincs összhangban a supragingivális biofilm és fogkő mennyiségével. Bár nagyon gyakran egyébként teljesen egészséges egyénekben fejlődik ki, azonban sokszor familiárisán halmozottan fordul elő [7], és társulhat örökletes vagy szerzett immunhiányos állapotokkal is. A bakteriális tasakban az Aggregatibacter actinomycetemcomitans, régi nevén Actinobacilus actinomycetemcomitans (AA) kiugróan magas százalékos arányban van jelen, és a betegek közel 70%-ban kimutatható bizonyos fehérvérsejtfunkció-zavar, amely azonban nem olyan súlyos, hogy általános szervezeti manifesztációkhoz vezethetne [18]. Korábban a betegséget juvenilis parodontitis illetve felnőttkori rapidan progrediáló parodontitis névvel illette a hivatalos terminológia, az 1999-es American Academy of Perio-Érkezett: 2010. március 23. Elfogadva: 2010. április 19. dontology (AAP) klasszifikációja alapján ma összefoglaló névvel bármely életkorban előforduló, jelentős csontpusztulással járó parodontális gyulladást agreszszív parodontitisnek nevezzük [1, 2], A betegség kiterjedése alapján beszélhetünk csak egy-egy fogra korlátozódó lokalizált agresszív és nagyobb kiterjedésű, generalizált agresszív formáról [17], A Lokalizált Agresszív Parodontitis (LAP) közelíti meg legjobban a klasszikus Koch-féle posztulátumokat, mivel itt többnyire jól meghatározható egyetlen baktériumtörzs, az A. actinomycetemcomitans fertőzi meg az első molárisok és a középső metszők körüli ínybarázdát [15]. Jellegzetes módon a metsző és első moláris fogak mellett alakul ki jelentős tapadásveszteség, verticalis csontpusztulás kíséretében [5]. A beteg aktív tasakjaiban igen magas számban és arányban fordul elő az A. actinomycetemcomitans, ezzel szemben ugyannak a betegnek ép sulcusából egyáltalán nem vagy csak igen kis számban tenyészthető ki a kórokozó. A. actinomycetemcomitans törzseket LAP-es betegek 97%ának tasakjából sikerült kitenyészteni, szemben a krónikus parodontitises esetekkel, ahol ez a szám csupán 21%. [15]. Az A. actinomycetemcomitans incidenciája sokkal magasabb fiatal korban, mint idősebb korban.
