Fogorvosi szemle, 2010 (103. évfolyam, 1-4. szám)

2010-03-01 / 1. szám

13 FOGORVOSI SZEMLE ■ 103. évf. 1. sz. 2010. kulhat ki, amelyek ezek megvalósítását nehezítik. Ezek közül a legfontosabb a hiánnyal szemben lévő, antago­­nista fog elongációja, amelynek következtében a fog­pótlás készítéséhez rendelkezésre álló tér vertikális komponense csökken. Ez főleg interkuszpidációs po­zíciós helyzetben szembetűnő, de problémákat okoz­hat az állkapocsmozgások közben is, egyes fogak ko­rai érintkezése miatt. Ezen befolyásoló tényezők miatt, nagyon fontos a kezelés gondos megtervezése és ki­vitelezése. Ehhez gyakran nyújt segítséget a diag­nosztikus fogfelállítás, a fogpótlások viasszal történő laboratóriumi felépítése középértékű artikulátorban. Felhasználásával vizsgálhatjuk az állcsontok egymás­hoz való viszonyát, a fogazati sajátosságokat, a foghi­ány mesiodistalis és vertikális jellemzőit, továbbá mér­legelhetjük az orthodonciai kezelés szükségességét, az autotranszplantáció lehetőségét. Ezt a módszert el­sősorban több frontfog egyidejű hiányakor hasznosít­hatjuk a legjobban. Általánosságban elmondható, hogy végleges meg­oldásként az utóbbi időben a rögzített fogpótlások ke­rültek előtérbe, ezen belül is az implantátumok, és az implantátumokon elhorgonyzott fogpótlások. Ezt mu­tatja az a tény is, hogy a páciensek igénye a kivehető fogpótlásokra csökkenő tendenciát mutat. Ennek okai többek között, hogy a kivehető fogpótlás a legtöbb pá­ciens pszichés állapotát negatívan befolyásolhatja, valamint viselésekor nagyobb a maradófogak károso­dásának a kockázata. Eltekintve azonban a végleges fogpótlás típusától, a protetikus feladata minden eset­ben az esztétika és a funkció helyreállítása, valamint a foghiányok okozta elváltozások megelőzése [9, 18]. A foghiány okozta rések Az irodalomban található esetismertetések alapján megállapítható, hogy a hypodontia kezelésében a nö­vekvő számú implantáció és fogcsíra-transzplantáció mellett még ma is a fogszabályozás, a protetika, az esztétikus fogászat és a sebészet játssza a főszere­pet [13]. A fogak számbeli eltéréseit vizsgálva az aplasia elő­fordulási gyakorisága relatíve nagy. A probléma korai felismerése és kezelése fontos, mert ezzel megaka­dályozható az ortodonciai anomáliák kialakulása, a hi­ányt határoló fogak vándorlása és a traumás okklúzió kifejlődése [28]. A kezelési terv készítését befolyásolja a páciensek életkora, a hiányzó fogak száma és helye, a határoló fogak helyzete, a foghiányok okozta rések nagysá­ga, valamint a fogtorlódás mértéke. Ezeknek a szem­pontoknak a figyelembevételével három lehetséges megoldás áll rendelkezésre: a foghiány okozta rések minimál invazív ellátása, a rések zárása, valamint a ke­zeléshez szükséges megfelelő méretű rések kialakítá­sa [3]. Minimál invazív ellátás Minimális rést okozó foghiány nem feltétlenül okoz esztétikai problémát a páciensnek, más esetekben előfordulhat az is, hogy a páciens nem hajlandó elfo­gadni a szükséges orthodonciai és protetikai ellátás feltételeit, elzárkózik azoktól. Ilyenkor a rés zárása nem történik meg a kezelés során. Ez általában azok­ban az esetekben fordul elő, amikor a foghiány a szem­fogaktól distalisan helyezkedik el vagy amikor a rés egyáltalán nem látszik beszéd közben. Elsősorban a frontfogak régiójában diasztéma vagy csökevényes fog okozta foghiány, kompozittal történő felépítéssel vagy vékony kerámiaréteggel, úgynevezett héjjal is megfelelően korrigálható [8]. Az adott klinikai szituá­ciótól függően különböző vastagságú és kiterjesztésű héjak készíthetőek. Gyakorlati tapasztalatok alapján a héj optimális elhorgonyzásának helye a zománcré­tegben van, egyes esetekben azonban relatív vastag rétegben a zománcon túl az előkészített dentinfelszínt is fedik [10]. Vannak bizonyos tényezők, amelyeket az ellátás során figyelembe kell venni, ezek a héjak ké­szítését kontraindikálhatják. Ilyenek az élharapás, ke­resztharapás, masseter típusú rágás, dentin demine­­ralizáció és fluorózis, valamint a rossz szájhigiéné [14], A foghiány okozta rések zárása A csírahiány gyakoriságára vonatkozó konkrét ada­tok különböznek. A bölcsességfogakat figyelmen kívül hagyva, az aplasia előfordulásának sorrendje a klini­kai vizsgálatok alapján: felső kismetsző, alsó második kisőrlő, felső második kisőrlő és az alsó középső met­sző [12], A foghiányok okozta rések kezelésénél elsősorban az ortodontiai részárás jön szóba, amikor az oldalsó fogakat mesialis irányba mozdítjuk el [6]. A kezelési terv kiválasztásánál figyelembe kell ven­ni a befolyásoló tényezőket, többek között a fogtorló­dás és a diasztéma mértékét, a harapás formáját, va­lamint a felső kismetszők aplasiájakor a szemfogak eltérő formáját és alakját. A szemfogak kismetszővé történő átalakításakor, az állcsontok lateropulziós hely­zetében, általában megszűnik a szemfogvezetés, ez viszont megbontja a korábbi harmonikus okklúziót. Abban az esetben, ha a csírahiányt időben észlel­jük, helyfenntartó készülékkel megakadályozhatjuk a szomszédos fogak mezializálódását, ezzel elegendő helyet biztosítva egy későbbi protetikai vagy implanto­­lógiai beavatkozáshoz. A maradó fogak előtörése után, amikor azok már szoros kontaktusban vannak, érde­mesebb az anomália esztétikai megoldása. A második kisőrlők hiányakor, ha a második nagyőrlő még nem tört elő, törekednünk kell az ellátás mielőbbi megkez­désére. A kezelés eredményeként a nagyőrlők mesia­lis irányba vándorolnak, ezáltal a moláris régióban a kontaktpontok létrejönnek [2].

Next

/
Oldalképek
Tartalom