Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)

2009-02-01 / 1. szám

4 FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 1. sz. 2009. Felnőttek esetében Csorba [10] a 21-30 év közti fér­fiakon találta igen magasnak a fogtörések arányát. Péter és Tóth P [30] a gyermekkorban mérték fel az állcsontok és fogak sérülésének gyakoriságát. Meg­állapították, hogy gyermekkorban gyakoribbak a csak dentális sérülések, mivel az állcsontok rugalmasabb szerkezetűek, a periosteum vastagabb, így csak kb. 1: 8 az arány a felnőttkori állcsontsérülésekkel össze­hasonlítva. A 90-es években a Budapesti Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinikán felmérték a gyermekkori fog­baleseti sérüléseket 10 év ambuláns beteganyagán. Megállapították, hogy az előfordulási gyakoriságban a felső középső maradó metszőket a felső oldalsó met­szők követik, s a koronasérüléseket vizsgálva a közép­ső harmad a legérintettebb. A sérülések létrejöttében a játékok és sporttevékenységek játszották a legna­gyobb szerepet [15]. Regisztrálták a tejfogsérülések előfordulási gyakori­ságát is. Megfigyelésük szerint, a legtöbb páciens 2 és 3 éves kor közötti volt, s leggyakrabban parciális lu­­xáció fordult elő. Az esetek több mint felében két fog volt érintett, elsősorban a középső tejmetszők. A fiúk és lányok arányát 3:2-nek találták [17]. Luxatio dentis A különböző típusú luxációk ellátása nagy kihívást je­lent a gyermekfogorvosok számára. 1958-ban Bruszt [5] négy felső metszőfog infúzió­járól számolt be. 10 és fél hónap után a fogak minden beavatkozás nélkül occlusióba illeszkedtek. A pulpa egy fog kivételével életben maradt. A szerző 10 évig figyelemmel kísérte az esetet. A pulpa minden esetben idővel elhalt, és a gyökérkezelés ellenére is rezorpció mutatkozott. A szerző mégis jelentősnek tartja az ered­ményt, mert meghosszabbodott a fogak élettartama [6]. Cholnoky és Pongrácz [7] bal felső nagymetsző visz­­szaültetése után 2 évvel a gyökércsúcson a rezorpció jeleit találták. Ennek ellenére helyfenntartás szempont­jából fontosnak tartják a szerzők a beavatkozást. Pongrácz [31] a későbbiekben 13 traumásan sérült fog replantációjának sikerességét taglalja. A sikerte­lenségek ellenére a beavatkozást az orvos kötelessé­gének tartja. 1971-ben megállapították, hogy a traumát követően kialakuló rezorpció, illetve a fog megtartható­­sága nagymértékben függ a foramen apicale fejlődésé­nek állapotától és a fog sérülését követő 24, illetve 48 órán belüli megfelelő ellátásától (gyógykötés, rögzítés) [9]. 1976-ban beszámoltak a részlegesen és totálisan luxálódott fogak repozíció utáni eredményes kezelésé­ről önkötő akrilát sín alkalmazásával. A szerző megál­lapította, hogy gyökérfraktúráknál is a sínezés a meg­felelő terápia [11]. Előrelépést jelentett a sérült felső metszőfogak ellátásában a jó esztétikai hatású „Scu­­tan”-korona alkalmazása a fogak rögzítésére. Emellett ideiglenes védőkötésként is felhasználható [19]. Az 1980-as években a „direct bonding” technika meg­jelenése forradalmasította a baleset során luxálódottt fogak sínezését. A sínezés előnyei: esztétikusabb, mint az önkötő akrilát vagy a gyűrűk. A felhelyezett Nitinol vagy so­dort drótívvel szinte fiziológiás elmozdító erővel a lu­xált fogakat az ív hatására lassan és fájdalommente­sen mozdíthatjuk és rögzíthetjük [12], A módszer a mindennapi gyakorlatok részévé vált. 1991-ben traumásan sérült, meglazult vagy visszaül­tetett maradó fogak drót és kompozit anyag segítsé­gével, adhezív technikával rögzített sínezési módszer­ről más szerzők is beszámoltak [37], A 2000-es években újabb előrelépést jelentett a szál­erősítésű kompozitok sínezéshez való felhasználása. Bár a közlemények fogágybetegek esetében mutatják be a szálerősítésű kompozitok alkalmazását - amelyek nemcsak a mozgatható fogak rögzítésében játszanak szerepet, hanem a fogak pótlását illetve fogszabályo­zást követő retenciós kezelést is lehetővé teszik -, a luxációs sérülések ellátására is alkalmasak [42, 43]. Fractura radicis dentis A gyökérfraktúrák ellátása a traumás sérüléseken be­lül a legnehezebb feladatok egyike. Lőrinczy és Czukor [25] 18 vizsgált esetéből, a sé­rüléstől számított 2-4 év eltelte után, 16 esetben a fog súlyos gyökér-rezorpciója miatt a fogak eltávolításra kerültek. Sajnos a gyökérfraktúrák kezelésében nagy sikerre ma sem számíthatunk. A szerzők véleménye szerint, szükséges a sérült fog rögzítése olyan esetek­ben is, amikor a frakturát a rtg alapján nem tudják di­agnosztizálni, de a fog enyhén mozgatható. Fractura coronae dentis A traumás sérüléseken belül, a legjobb terápiás lehe­tőségek a koronafrakturák esetében vannak. Beszámoltak arról, hogy a ’80-as években új Esti­lux® UV módszerrel végzett sérült maradó metszőfo­gak restaurációja a gyermekkorban is az egyik legal­kalmasabb megoldás [20, 29]. Bodoki és Domokos [4] felhívták a figyelmet arra, hogy trauma következtében kisgyermekkorban az el­vesztett fogak pótlásánál az esztétikum mellett a rágó­funkció helyreállítására és esetleg fogszabályozási kezelésre is szükség van. Kivehető pótlások esetén javasolt a rendszeres negyedévenként ellenőrzés, és szükség esetén a pótlás cseréje. Tejfogbaleset következménye 1987-ben ismertették a tejfog-intrúzió következtében létrejövő maradófog fejlődési rendellenességeit (belső

Next

/
Oldalképek
Tartalom