Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)

2009-02-01 / 1. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 1. sz. 2009. 5 fehér zománc hypoplasia, korona dilaceratio, gyökér­elhajlás) és terápiáját; a sérült fog lehetőség szerinti megtartása, élpótlás, nagyfokú koronaelhajlás esetén javasolt csapos fogmű készítése [3]. A 2000-es években az Asahi Egyetem Fogászati Kli­nikájával kooperációban, a tejfog-intrúzió hatásának modellezését végezték el hazai szerzők. A kemény fogszövetben experimentálisán létrehozott traumás sé­rüléseket transzmissziós elektronmikroszkópos, CMR és röntgendiffrakciós, autóradiográfiás és immunhisz­tokémiai metodikákkal vizsgálták, hogy jobban megis­merjék a baleset után létrejött elváltozások pathome­­chanizmusát. Baleset következtében létrejött hypoplasiás zománc kristályszerkezete az a-tengely és a c-tengely irányá­ban redukálódott. A zománchypoplasiák kialakulásá­ban a zománcfejlődés szekréciós fázisában az amelo­­blastokban létrejött elváltozás a felelős. A beszivárgott albumin megköti a Ca-ionokat, és ez okozza a zománc­­hypoplásiat [39], Fejlődésben lévő maradófog traumás sérülése Magyarországon először 1984-ben közölték a trauma következtében elhalt, még fejlődésben levő maradó­fogak ellátását. Ekkor a fogfejlődés befejeződésének elérésére a gyökércsatornába Ca(OH)2-pasztát, vala­mint jodoform-por és Chlumsky-oldat keverékét alkal­mazták [40]. A 2000-es években irodalmi adatok és a Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika tapasz­talatai alapján megállapítható, hogy a még fejlődés­ben lévő fogak esetében a Ca(OH)2 paszta segíti elő leginkább az apexifikációs folyamatot és a „félig mele­gített guttapercha” a legalkalmasabb végleges gyökér­tömésként. Napjainkban a Ca(OH)2 mellett, az újnak számító mineral trioxid aggragate (MTA) is alkalmas a nyitott apex lezárására [38]. A tej- és maradófogak baleseti sérüléseinek felisme­rése, a korrekt diagnózis és a legkorszerűbb komplex ellátás speciális gyermekfogászati szaktudást igényel. A balesetek számának növekedése miatt is szükséges a gyermekfogászatot művelők számának növelése (rezidensek számának emelése, a gyermekfogászat területén dolgozók egzisztenciális - szociális gondjai­nak csökkentése, magasabb bérezés, az OEP pontok Ft-értékének emelése, a beavatkozások pontszámai­nak növelése). A korábbi években hasonló gondokkal foglalkozott több közlemény. Már 1963-ban felmerül­tek a gyermekfogászat gondjai és jövőbeni feladatai. Tóth P [41] fő célként határozta meg, hogy minden gyermek részesüljön rendszeres fogászati ellátásban, a caries előfordulása csökkenjen és legyen elegendő számú gyermekfogorvos. A téma az 1970-es években ismét előtérbe került, a gyermekfogászati ellátás időszerű kérdései Magyar­országon címmel. A szerző beszámol az iskolafogá­szati ellátás hiányosságairól, szervezési, munkaórát érintő, finanszírozási, szakmai felügyeleti változásokat lát szükségesnek a gyermekfogászat hatékonyabb, eredményesebb működése érdekében [8]. A cél ma sem változott. Megvalósítása részben tel­jesült, sajnos napjainkban ismét egyre aktuálisabb a téma. Kardinális kérdés privatizációs világunkban, az iskolafogászati rendszer megmaradása és megfelelő számú gyermekfogorvos képzése. Köszönetnyilvánítás: A szerzők köszönetét mondanak Dr. Karádi Ágnes, Dr. Topa Orsolya, Dr. Déri Katalin, Dr. Pataki Katalin, Dr. Gábriel Mátyás rezidens orvo­soknak a jelen dolgozat témáját képező eredeti publi­kációk kigyűjtésében végzett értékes munkájukért. Irodalom 1. Ackermann A, Nemes Gy: Közlekedési balesetek és az arcsérülé­sek dinamikájának vizsgálata Fogorv Szle 1973; 66: 84-89. 2. Andreasen JO, Andreasen FM: Textbook and Color Atlas of Trau­matic Injuries to the Teeth. Munksgaard, Copenhagen, 1994. 3. Balaton P, Tarján I, Kéri I, Szívós I: A tejfog intrusio következmé­nyei és terápiája Fogorv Szle 1987; 80: 309-311. 4. Bodoki I, Domokos Gy: Lemezes fogpótlások a gyermekfogászati gyakorlatban. Fogorv Szle 1984; 77: 11-14. 5. Bruszt P: A felső állcsont belsejébe luxált fogak újbóli erőtörése. Fogorv Szle 1958; 51:133-136. 6. Bruszt P: A felső állcsontba luxált fogak sorsa 10 évvel a trauma után. Fogorv Szle 1967; 60: 79-83. 7. Cholnoky M, Pongrácz P: 9 éves gyermek maradó nagymetszőjének sikeres replantatiója. Fogorv Szle 1965; 58: 282-284. 8. Czukor J: A gyermekfogászati ellátás időszerű kérdései Magyar­­országon Fogorv Szle 1972; 65: 323-326. 9. Czukor J: Maradó metszők kóros gyökérfelszívódása a gyermek­korban. Fogorv Szle 1971 64: 312-315. 10. Csorba L: Ambuláns szájsebészetre utalt dentális fractúrák elem­zése. Fogorv Szle 1987; 80: 195-197. 11. Csörögi I: Maradó frontfogak baleseti sérülései és ellátásuk a gyer­mekkorban. Fogorv Szle 1976; 69: 273-275. 12. Dénes J, Kéry I, Linder Zs, Szívós I: Baleset során luxált fogak sínezésének új módszere. Fogorv Szle 1982; 75: 212-215. 13. Dóczy J: Állcsonttörések sínes kezelése. Fogorv Szle 1948; 41: 331-334. 14. Ertl J: A háborús arc- és állcsontsérülések kezelése. Fogorv Szle 1941; 34: 183-189. 15. Gábris K, Tarján I, Rózsa N, Kéri I, Dénes J: Gyermekkori baleseti sérülések 10 év ambuláns beteganyagában. Fogorv Szle 1996; 89: 195-201. 16. Gadány L, Ertl J: Az alsó állkapocs lövéses töréseinek sebészi és fogászati kezeléséről. Fogorv Szle 1915; 8: 129-138. 17. Hidasi Gy, Czukor J: Tejfogsérülések előfordulásának gyakorisá­ga. Fogorv Szle 1997; 90: 307-309. 18. Jakabházy I: Rosszul gyógyult háborús állkapocssérülések sebé­szi ellátása. Fogorv Szle 1941 ; 34: 190-195. 19. Kéri I, Dénes J: Sérült metszőfogak ideiglenes borítása „Scutan”­­koronával. Fogorv Szle 1980; 73: 232-234. 20. Kéri I, Klébert L, Gratzer M: Klinikai tapasztalatok élpótlások ké­szítésekor. Fogorv Szle 1985; 78: 80-82. 21. Kocsis AG: Az arc- és állcsontok lövéses sérüléseinek kezelése Wassmund szerint. Fogorv Szle 1943; 36: 40—47. 22. Kocsis AG: Háborús állcsontsérülések. Fogorv Szle 1943; 36: 99-105, 119-134. 23. Kocsis AG: Ritka gyermekkori sérülés a felső nagy metszőkön. Fogorv Szle 1932; 25: 261-263.

Next

/
Oldalképek
Tartalom