Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)

2009-10-01 / 5. szám

192 FOGORVOSI SZEMLE 102. évf. 5. sz. 2009. dója” című előadásait (s valószínűleg gyakorlati kép­zésen is részt vett Nedelkó magánrendelőjében). Szakirányú tanulmányait (melyek rövidségén ma már csodálkozunk, de ne feledjük, hogy a fogorvosi szak­vizsga megszerzésének ideje ekkor még nem volt meg-2. ábra. Vájná Vilmos (1930 körül) határozva [13]) befejezve visszatért Kolozsvárra, s ma­gánrendelést nyitott. Ismeretei bővítése érdekében - saját költségén - szakmai kirándulásokat tett több nyu­gat-európai országba (Németország, Anglia, Francia­­ország), s Budapesten is gyakran megfordult. 1889-ben magántanári képesítést szerzett a Kolozsvári Egyete­men (mely 1881-től Magyar Királyi Ferenc József Tudo­mányegyetem nevet viselte) a fogak kór- és gyógytaná­ból illetve fogászati műtéttanból. A habilitációs eljárás opponensei Davida Leó anatómus- és Brandt József sebész-professzorok voltak [9, 10]. A cím elnyerését igazoló miniszteri rendelet 1890 januárjában kelt. A ma­gyar fogászat ebben az időben még csupán egy nyilvá­nos rendkívüli tanárral (Nedelkó Döme 1844) és négy magántanárral rendelkezett (Turnovs(z)ky Frigyes 1848, Barna Ignác(z) 1866, Árkövy József 1881, Iszlai József 1881), akik közül ebben az időben csak három oktatott a budapesti egyetemen [4, 6], A magántanári cím meg­szerzése feljogosított arra, hogy birtokosa az egyete­men előadásokat hirdessen, taníthasson. Erre 1890- ben került sor, amikor Kolozsváron is megindulhatott az egyetemi fogorvosképzés, s annak vezetését Vájná nyerte el. A körülmények sanyarúságát mutatja, hogy a fogászat oktatásának céljára egy kétszobás magán­lakást béreltek a Belkirály utca 16. szám alatt, mely­nek költségét és asszisztense fizetését Vájná maga állta. A „fogászati ambulatorium” kiadásaira évi 200 Forintot biztosított az egyetem [2, 12, 15], 1890-es év a magyar fogorvosképzés szempontjá­ból az egyik legfontosabbnak és legeredményesebb­nek tekinthető. Budapesten ugyanebben az évben nyílt meg az Egyetemi Fogászati Intézet, melynek ve­zetője Árkövy József lett. Ezen két, egyetemi fogorvo­si képzőhely megnyitásának előfeltétele volt a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium megbízásából kidol­gozott azon tanterv, melynek elkészítésében Árkövy­­vel egyenértékűen vett részt Iszlai József, s őket se­gítette Vájná is. A tanterv lényege a propedeutika és a klinikum szétválasztása, de ugyanakkor egymás­ra épülése volt. (Ha megtekintjük a mai curriculumot, ugyanezen gondolat köszön vissza.) A közösen elké­szített tanterv Iszlai és Árkövy előterjesztésében 1889. május 10-én került a budapesti egyetem egyetemi ta­nácsa elé. A fogászat, mint szabadon választható tan­tárgy került az orvostanhallgatók tanrendjébe. Vájná kolozsvári oktató tevékenységét heti 2 órában (csütörtök du. 17.00-19.00 közt) [9], mások [13] sze­rint heti 2x2 órában látta el. Szemben a budapesti ér­deklődéssel, Kolozsváron a meghirdetett képzés a hall-3. ábra. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem gatóság nagyfokú érdektelensége miatt nemsokára kudarcba fulladt. Az 1890/91 tanévben 6, 1892/93 és az 1893/94 tanévben már csupán 4-4 hallgatója volt. Az elméleti oktatás gyakorlati hátterét azon szegény betegek ingyenes ellátása biztosította, kik az ambu­­lantóriumot ezen rendelési időben felkeresték. Szá­muk a félév alatt 80-100 főre tehető. A szegények számára nyújtott kezelés ingyenessé­ge Árkövy Fogászati Intézetében is jellemző volt, erre a váróteremben tábla is figyelmeztetett: „A fogászati klinikán csak teljesen szegények fogadtatnak el. Keze­lés ingyen!” (lásd a tancélos betegellátás valamikori térítésmentességét). Vájná 1894-ben - 1895. nyarán magántanári állásáról is lemondva - Budapestre köl­tözött. Az oktatásban ettől kezdve nem vett részt, fi­gyelme a gyakorlat felé fordult. Nemsokára kiterjedt magánpraxisra tett szert, ez azonban nem elégítette ki, s a gyakorlati tudomány területén kereste szelleme kiteljesülését. A Kolozsvári Egyetemen helyét csak két év múlva töltötte be az ifjú Rudas Gerő és Höncz Kát-

Next

/
Oldalképek
Tartalom