Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)
2009-10-01 / 5. szám
193 FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 5. sz. 2009. mán [9, 12,], ki utóbbi az 1913-ban létesített Fogászati Klinika első igazgatója is lett. Számos találmány, új eszköz és műszer került ki Vájná Vilmos keze alól. Számukat maga már 1891 -ben 19- re tartotta egy kiadványa előlapján, Salamon 1906-ban 20-at sorol fel, míg Huszár könyvében [2] már 40-et említ. Ezek közül odontotechnológiai szempontból figyelmet érdemel a mintakészítés galvanoplasztikai eljárásának a fogászaton belüli alkalmazása [18, 19], az arc- és állcsontsebészet szempontjából az üveg altatókosara [17], valamint a dentoalveolaris sebészet szempontjából a fogak, foggyökerek eltávolítására kialakított fogói és emelői [11, 20, 21]. A konzerváló fogászat-endodoncia területén is alkotott olyan műszereket, melyek közül egyesek még ma is használatban vannak [22], A galvanoplasztika a fémionoknak elektromos térben (elektromosságot vezető közegben) történő vándorlá-4. ábra. A galvanoplasztikai eljárás vázlata sán alapszik. Az első kísérleteket 1801-ben Wollaston végezte, amikor is a rézgálic-oldatba merített, a + pólushoz kötött ezüstdarabot rézzel tudta bevonni. Ebben az időben Brugnatelli a - pólushoz erősített, aranyoxid-ammóniák oldatba merített ezüstérme felszínén hozott létre aranyréteget. Ezen módszert alkalmazva De la Rive 1840-ben már réztárgyak bearanyozását végezte el. A galván-eljárás továbbfejlesztett változatát közel egy időben ismertette az orosz Jakobi és az angol Spencer 1837-ben. A galvanoplasztika (s vele egy időben a galvanosztégia) akkor vált sikeres eljárássá, amikor 1840-ben az angol Murry és a francia Boquilla találmánya alapján az elektromosságot nem vezető felszíneket (pl. a fogászati lenyomatanyagokét) grafit por felhasználásával elektromosan vezetővé tették [16]. Vájná ezen elvek alapján dolgozta ki a fogászat számára a rézfelülettel (bevonattal) rendelkező minták készítésének eljárását. Ebben a korban az előkészített fogcsonkokról rézgyűrűbe helyezett termőplasztikus (kompozíciós) lemintázó anyaggal vettek lenyomatat (rézgyűrűs Kerr). Ezen lenyomatok belfelszínét parafinnal kevert grafitporral elektromosan vezetővé tették, majd egy galvánelem - pólusához (katód) erősítették. A + elektród (anód) szerepét egy rézlemez szolgáltatta. A fémionok vándorlását biztosító elektrolit oldat Vájná összeállításában a következőkből állt: CuS04 + H20 156 g H2SO4 cc. 42 g H2O ad 600 g Az áramforrás áramerőssége 60 mA/ cm2, feszültsége 0,5 V. Az eljárás kb. 10-12 órát vett igénybe, melynek eredményeként a lenyomat bel-felszínén ionméret pontosságú, vékony rézréteg képződött. A lenyomatat ORVOS-TERMÉSZETTUDOMÁNY! ÉRTESÍTŐ íz EMELT! MTHETW-BGTECT OBVaS-TEMÜSESTTCWWAFn SZAE OETTALTiXAE ESArüLEEElBÓL ÉS K£f®*EKÍ ElJÓiDtSAISOl, ________________I, ORVOS! SZAK_________________ IX kiirt 1B37- II. fiUrt PClWtSJLVn UODELUEX KtZBÖL OJSKTBOHOSSÁC. t'TJ VX r«fM ni«» tr. (•jwttsW ’ Csétèlvaei a fera« s talán «ree» tiîpr. sadjrél sérteni «lamk. A fesásxan «ikMiamjW maEa sated tMM àll», mát IwpthiMi is »ép miaiip * tápárat « an mettra «&*taanébei Ira* káümkre. Ingj- úriamét :1amm atér a Isgaraufcaa », á* épe* jelwBwiiéjre késtMrtt. kegy kesraa Mi* át ml* íegtaâkeraaœ c abatáa sikerfeli fern» relaanéy «1 SKaqwtera találnám, «a dUJJ i»i«k«t wl* i«ún a aySreinsssiig elé jíain. X srajaak. Jete*» »íratta, a tereaéraete* tágaknak. kraerny stilfaiiíi—»»t. isgkwauk aa raM aaéreMk és anmvak imíM faffeeckaikù. aatkr«|nàiigà«i. * arménhUtá «*iâk*l «ai« «ejáútes miseiata jelenleg is még maattatt« tááiaimn typstkw és alaosmy fcSieknjl «M« aeiwe fnaétnaietU késit A ppaaeWWi sásé raéijaknak, Lia «adkaait «s a aaa aaâr kesèfttk* fcaalmilt. nalali»! mmraáryáai rei« saaipdasmak «4ép*e- «Kg à* «ntaaik : ai iatlitl Kmrerâffret aeeakaa amttmk «nbra» arany. ptttina- akarni ama fltV iisatemeaeknek rairabén rettegik aftahnatására mesenrsèpes Btijpailtaasuteé tenaiWtaiása «épeit' késrattetnek. már bestttté «limet «aer iäedämteak. «it smawsakkaa erâ» alig m sevmkett* meleiletoek la ne Imiket. eflal a larvakk renûMkkan met» ta«! aeaai fcnmalàgàgnt, aatèat as a* 8y eterèimi iüliiit te«** ternis 5. ábra. Vájná cikke a galvanoplasztikáról ezután gipsszel (később műanyaggal) felöntve kapták az igen ellenálló felszínű mintát. Vájná a rézbevonat mellett kidolgozta a nikkel-, a króm-, az ezüst- és az aranybevonat készítésének módozatait is. Eljárását először 1886-ban Berlinben, a német orvosok őszi