Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)
2009-08-01 / 4. szám
136 FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 4. sz. 2009. pulációban (Csehország) pozitív korrelációt írtak le a -308 polimorfizmusával kapcsolatban [19, 20], ám az összefüggést holland, lengyel, svéd vizsgálatok nem erősítették meg. [17, 18, 63] Az MHC I. molekulák (HLA-A,B,C) kisebb-nagyobb mennyiségben, de minden sejt felszínén megtalálhatók. Az MHC II: osztályba tartozó antigének (HLA-DR, DP, DQ) csak egyes immunválaszban részt vevő sejt felszínén mutathatók ki (B-sejt, macrophag, dendritikus sejt). Az MHC I. molekulák endogén antigéneket mutatnak be CD8+ citotoxikus T-sejteknek, az MHC II. molekulák pedig exogén antigéneket prezentálnak CD4+ helper T-sejteknek. Az MHC-gének nagymértékű genetikai heterogenitása jelentős eltéréseket eredményez abban, hogy a genetikailag meghatározott MHC molekulák hogyan kötnek meg egy adott antigént. így érthető, hogy ezen molekulákat kódoló gének nagymértékben képesek befolyásolni az egyén immunológiai válaszképességét [67]. A legrégebbi fogágybetegséggel való összefüggést vizsgáló cikk 1975-ből származik, amely a HLA-A2 protektiv hatását támasztja alá. Parodontitises betegek esetén a haplotípus előfordulása 21%-os volt, míg egészségesekben szignifikánsan magasabb, 61% [27, 28]. Stein és munkatársai 2008-ban publikált meta-analízisükben összefoglalják az eddigi európai népcsoportban leírt eredményeket. Pozitív korreláció bizonyított HLA-A9 és -B15 esetében, negatív összefüggés pedig HLA-A2-re és -B5-re nézve [68], Fc-receptorok Fehérvérsejtek felszínén jelen lévő receptorok, amelyek az immunglobulin molekulák stabil Fc-régióját kötik meg és közvetítik a jelet a sejt belseje felé. Ennek eredménye a sejt funkciójának megfelelő effektor válasza (fagocitózis, antitest-dependens citotoxicitás, antigénprezentáció). így az Fc-receptorok teremtik meg az összeköttetést a humorális és celluláris immunitás között. Az immunválaszban ennél fogva nagy a jelenőségük. Az Fc-y-receptorok sajátossága, hogy az IgG molekula y-láncát képesek megkötni. Három alapvető típusukat ismerjük (Fcyl, II, III), melyek szerkezetileg hasonlóak, de funkciójukban eltérnek. Génjeik az 1-es kromoszóma hosszú karján helyezkednek el. Az FcyRIIA-nak kétféle variánsa létezik, a különbség oka a +392 locus G/A polimorfizmusa, aminek hatására a 131-es aminosav vagy hisztidin (FcyllA-H131 ) vagy arginin (FcyllA-R131 ). Az FcyllA-H131 a normál variáns, ez ugyanis erősebben köti meg az lgG2-vel opszonizált baktériumokat, mint az FcyllA-R131. Egyesek szerint a normál alléi jelenléte európai populációban hajlamosító tényező [38, 83 ]. Loos és munkatársainak (2003) vizsgálata szerint a N-allél hordozásának aránya az agresszív és a krónikus parodontitis súlyosságával is korrelációt mutatott [38, 39]. Homozigóták esetében a csontpusztulás nagyobb mértékű volt, mint a ritka alléit hordozó homo- vagy heterozigótáknál. Más szerzők az összefüggést nem találták szignifikánsnak [30,31], Az FcyRIIIA génjének +559 locusánan G/C polimorfizmusa felelős az FcyRIIIA két receptor-variáns létrehozásáért. Normális esetben a 158-as aminosav valin (V), a ritka alléi megjelenése nyomán ezen a helyen fenil-alanin (F) szintetizálódik. Az FcyRIIIA-V158-nak nagyobb az affinitása az IgG 1 és az lgG3 iránt, valamint lgG4-et is tud kötni, ellentétben az FcylllA-F158- cal. Holland páciensek körében a normál alléi hordozóinak aránya szignifikánsan nagyobb volt agresszív parodontitis esetében [38], Egy német populációt vizsgáló tanulmányban a fogágybetegség súlyosságával is összefüggést mutatott az alléi megjelenése. Szignifikánsan nagyobb volt ugyanis az alveoláris csontveszteség a normál alléit hordozó homozigótákban (VA/). Az FcyRIIIB gén kettős polimorfizmusa négy aminosav cseréjéhez vezet, így jön létre az NA1 (normál) és NA2 allotípus. Az NA2 allotípus kevésbé hatékonyan köti meg az lgG1-et és lgG3-at. Európai népcsoportban nem írták le a ritka alléi összefüggését fogágybetegséggel. [6, 38, 46]. Japán populációban azonban szignifikáns összefüggést találtak generalizált agreszszív parodontitis és a ritka alléi között [31]. Extraceiiuiáris proteázok A kötőszöveti destrukcióért felelős enzimek családját mátrix metalloproteázoknak (MMP) hívjuk. Mivel a kollagén kötései ellenállnak sokféle proteáz hasításának, speciális enzimekre van szükség a kollagén lebontására. Ezek az enzimek patológiás körülmények között is kifejtik hatásukat, termelődésüket több gyulladásos faktor (például az IL-1) serkenti . A fogágybetegség pathomechanizmusának is fontos elemei, mutatja ezt, hogy gyulladt parodontális szövetben a gingivális fibroblastok több collagenáz RNS-t szintetizálnak [78]. Ez okból kifolyólag többen vizsgálták a MMP-ok génjeinek polimorfizmusait, ám a kutatók eddig nem találtak olyan polimorfizmust amely a MMP-ok funkcióját befolyásolhatná. A struktúrfehérjék csoportjába tartoznak olyan molekulák, mint a kollagén, elasztin, osteopontin, osteoprotegerin, D-vitamin receptor. Nagyon kevés tanulmány foglalkozik ezen fehérjék génjeinek polimorfizmusaival, és még kevesebb számol be a fogágybetegséggel való összefüggéseikről. A kollagén polimorfizmusát (COL1A1) más SNP-kel együtt Suzuki és munkatársai (2004) vizsgálták japán populációban [70], Az agresszív parodontitis és a COL1A1 és COL4A1 gének polimorfizmusai között korrelációt mutattak ki, a krónikus fogágybetegséget pedig a COL17A1 gén polimorfizmusával hozták kapcsolatba. Sakellari és munkatársai (2006) szintén vizsgálták a kollagén polimorfizmusait, görög populációban [55]. COL1A1 esetében sem találtak korrelációt, csakúgy, mint más SNP-k esetében. A csont metabolizmusában részt vevő fehérjékkel kapcsolatban is kevés az adat. Vizsgálatok történtek a
