Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)
2009-08-01 / 4. szám
137 FOGORVOSI SZEMLE ■ 102. évf. 4. sz. 2009. két fő csontlebontást szabályozó molekulával, az osteoprotegerinnel (OPG) és a RANKL-dal (receptor activator for NF-kB ligand) kapcsolatban. A RANKL az osteoclast precursorok receptorához kötődik, és ezáltal serkenti a sejtek differenciálódását. Az OPG pedig a RANKL szolubilis, illetve membránhoz kötött formájához kötődve megakadályozza annak osteoclastok precursorokra gyakorolt serkentő hatását. A RANKL/OPG arány döntően befolyásolja a csont normál anyagcseréjét és meghatározó a gyulladásos és daganatos csontpusztulás patomevhnizmusában. Egy nemrégiben végzett vizsgálatban az OPG és a RANKL szintjét mérték egészséges, gingivitises és fogágybeteg egyének sulcus folyadékában. Kimutatták, hogy az OPG szintje egészségesekben magasabb, mint gingivitisben és parodontitisben. A RANKL/OPG arány pedig szignifikánsan nagyobb volt parodontitises páciensek sulcus folyadékában, mint egészségesekében, ami az aktív csontreszorpcióra utal [4], Az asszociációs vizsgálatok során azonban nem derült fény szignifikáns összefüggésre az említett fehérjék génjei és a fogágybetegség között [65, 80, 82]. A csont anyagcseréjének egy másik, intenzívebben tanulmányozott szabályzója a D-vitamin receptor (DVR). Ma már tudjuk, hogy majdnem minden sejt felszínén található ilyen receptor, szerepét viszont kevés esetben ismerjük. Az osteoblastokon lévő receptor ligandkötése az osteoclast differenciációs faktor és osteocalcin termelését indítja be. Ennek fiziológiai jelentősége még nem világos. D-vitamin receptor monocytákon is található. A D-vitamin NO-szintézist indukál a monocytákban, amely a szervezeti védekezőreakció fontos eleme. A DVR elősegíti a monocyták fagocitózisát is [53, 62], A D-vitamin e két fiziológiás folyamatban játszott szerepe alapján feltételezték, hogy a VDR génjeinek polimorfizmusai hajlamosíthatnak fogágybetegségre is. A publikációk nem szignifikáns, de bizonyos körülmények között pozitív korrelációról számolnak be. Japán populációban meglepő módon a normál alléit találták a krónikus parodontitis rizikóját fokozó tényezőnek [72,73]. Kisebb ellentmondások vannak a VDR polimorfizmusainak szerepét illetően, de a pozitív korrelációt bizonyító néhány adat mégis megalapozza a további kutatások létjogosultságát. Etnikai különbségek hatása a parodontitis előfordulására Stephens és kollégáinak 2001-ben a Science-ben publikált cikkében 82 különböző származású egyén genomjában 3899 SNP-ben találtak különbséget, és a populációra specifikus variánsok arányát 5%-nál nagyobbra becsülték [69]. Jelentősnek mondható tehát a különbség az egyes etnikumok genetikai állományában megjelenő SNP-k tekintetében. A fogágybetegséggel kapcsolatos kutatások is alátámasztották ezt a megállapítást, ugyanis a vizsgált SNP-k prevalenciájában, illetve a betegséggel való korreláció tekintetében is nagy eltéréseket találtak a kutatók. A PAG előfordulásának arányát tekintve például elmondható, hogy európai népcsoportban 34%-os, afro-amerikai csoportban 8-14% , kínaiaknál viszont csak 2,3% volt a ritka alléi gyakorisága [2, 33, 34, 81]. Saxby már 1987-ben megfigyelte, hogy a különböző etnikai csoportokban a juvenilis parodontitis prevalenciája szignifikánsan eltérő [57], 7266 iskolás gyermek (15-19 év) vizsgálata alapján azt találták, hogy a juvenilis parodontitis előfordulása az európai származású gyerekeknél 0,02%, afro-karibi etnikumban 0,8%, ázsiai származású gyerekek körében pedig 0,2% volt. Egy nemrégi, brazil felnőttek körében végzett vizsgálat alapján (11342 egyén) a bőrszín sötétségének mértékét is összefüggésbe hozták a parodontitis súlyosságával. A fogágybetegség előfordulása a legsötétebb bőrűek körében volt a legmagasabb, amely szignifikánsan nagyobb volt, mint kreol és fehér bőrűek csoportjában [51]. Ez a különbség azonban származhat a színes bőrűek rosszabb szociális-gazdasági helyzetéből is. Craig és munkatársainak vizsgálatában (2001) a fekete munkanélküliek és a foglalkoztatottak között talált szignifikáns különbséget a klinikai paraméterek tekintetében [8]. Azonban a magasabb prevalencia genetikai tényezőkre is visszavezethető, ugyanis Schenkeln és munkatársainak vizsgálatában a PML sejtek kemotaxisa szignifikánsan gyengébbnek bizonyult afro-amerikai származású egyéneknél, mint fehéreknél. A feketék körében megfigyelt magasabb prevalencia tehát magatartási, szociális-gazdasági, és genetikai tényezőkre egyaránt visszavezethető. [61], Összegzés Az elmúlt tíz-tizenöt évben hatalmas érdeklődés övezte a fogágybetegséggel kapcsolatos genetikai polimorfizmusokat. Az ellentmondásos eredmények azonban sokakat kiábrándítottak és ma lényegesen komplikáltabbnak látszik a kép, mint 15 évvel korábban, A fogágybetegség, mint multifaktoriális kórkép kialakulásában olyan polimorfizmusok játszhatnak szerepet, amelyek önmagukban nem idéznek elő betegséget, így nem számíthatunk olyan erős ok-okozati összefüggésre, mint a Mendel-i kórképek esetében. A molekuláris biológiai módszerek költséges eljárások, így a sikertelenségek hamar felvetették a költséghatékonyság kérdését is. Még azonos etnikai populáción belül végzett vizsgálatok kapcsán sem jutottak egységes véleményre a kutatókat. így azt a következtetést kell levonnunk, hogy eddig nem találtak specifikusan a fogágybetegségre hajlamosító olyan genetikai rizikótényezőt, vagy olyan gén polimorfizmust, amely egyértelműen mindenkiben meghatározná a dentális biofilmre adott gyulladásos válasz kimenetét és a pusztulás mértékét. A citokinek és különösen az IL-1 család továbbra is ígéretes tárgyai a vizsgálatoknak. Ám mivel az SNP-k önálló jelentősége csekély, polimorfizmusok kombinációja, illetve az egy gént érintő egymáshoz közeli
