Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)
2009-08-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE 102. évf. 4. sz. 2009. 135 Az interleukin család többi tagja és a genetikai polimorfizmus Az IL-2-t Th1 lymphocyták termelik, és több, immunválaszban részt vevő sejt aktiválásában van szerepe. Fogágybetegekben az IL-2 szérumszint magasabb, mint egészségesekben [43]. Az IL-2 génnek -330 locusán lehetséges egy T-G tranzíció. A TT és TG/GG genotípusok között szignifikáns különbséget mutattak ki a betegségre való hajlamot illetően, ugyanis TT genotípusúak 2,5-szer kevésbé voltak hajlamosak súlyos parodontitisre, mint a TG és GG genotípusúak [60]. Az IL-4 a B-sejtek apoptosisának egyik hatékony gátlója. McFarlane vizsgálatában az IL-2 mellett az Az IL-6-nak mind a szisztémás és helyi gyulladásban alapvető szerepe van. Összefüggésbe hozható a rheumatoid arthritisszel és a parodontitisszel. Fehér és japán populációban leírták a krónikus fogágybetegséggel való korrelációját. Az IL-6 gén egyes polimorfizmusai bizonyítottan befolyásolják az IL-6 termelődésének mértékét. Az összefüggéseket vizsgáló közlemények eredményit foglalja össze a III. táblázat. Az IL-10 a B-sejtek hatékony növekedési faktora. Stimulálja az antitestek termelődését és monocytákban csökkenti a proinflammatórikus citokinek produkcióját. Három SNP-t írtak le az IL-10-et kódoló gén promoterén de az IL-10 polimorfizmusainak jelentőségét nem tudták bizonyítani. III. táblázat Az IL-6 gén polimorfizmusait vizsgáló tanulmányok Szerző neve, publikáció éve Vizsgáit SNP Alanyok etnikuma Alanyok száma, betegsége Eredmények D’Aiuto et al., 2004 [10], IL-1A (-889), IL-1B (-511,+3954), TNF-A (-308), IL-6 (-174) TLR4 (-299,-399) vegyes 94 generalizált parodontitises IL-1A, IL-6 és TNFA ritka alléljai összefüggést mutatnak a megnövekedett szérum IL-6 szinttel. D’Auito et al., 2005[11],-174 G/C vegyes 94 páciens generalizált, súlyos parodontitisszel; 6 hónapos követéses vizsgálat A ritka alléi és a dohányzás csökkentette a parodontális terápia eredményességét (a tasakmélység csökkenése kisebb volt). Hollá et al., 2004 [22], IL-6 gén -597 G/A, -572 G/C, és -174 G/C európai 148 krónikus fogágybeteg és 107 (nem rokon) kontroll-572 (G-C) heterozigóta hordozóinál 73%-kal kisebb volt a megbetegedés rizikója. Komatsu et al., 2005[32]. IL-6 -597 G/A, -572 C/G, -373,-190 C/T, 174 G/C japán 112 krónikus fogágybeteg és 77 kontroll Csak az -572 és a -373 po-limorfizmusai fordultak elő, ezek alacsonyabb IL-6 szintet eredményeztek, protektiv szerepüket feltételezik. Trevilatto et al., 2003 [79], 5 £ európai, brazil 36 egészséges, 24 mérsékelt és 24 súlyos krónikus parodontitises páciens Szignifikáns korrelációt találtak a genotípus és a betegség között; a szerzők szerint a ritka alléi hajlamosít a fogágybetegségre. Nibali et al., 2008 [48].-1363,-1480,-6106 Vegyes 224 agresszív parodontitises beteg és 231 egészséges kontroll A -1363 SNP minden etnikumban korrelált a betegséggel. A -1480 SNP csak a lokalizált AP-szel korrelált, de szintén minden etnikumban. A -1480 és a -6106 SNP-k pedig csak kaukázusi származású egyéneknél korreláltak a lokalizált AP-szel. IL-4 plazmaszintjét is magasabbnak találta fogágybetegekben, mint kontroll pácienseknél [43,59]. Az IL-4 génjének két polimorfizmusa ismert, az egyik a -590 locus C->T tranzíciós SNP-je, a másik egy 70 bázispár hosszúságú VNTR. A kutatók egyik polimorfizmust sem tudták összefüggésbe hozni a fogágybetegséggel, sem a krónikus, sem az agresszív formájával. Tumor necrosis factor (TNF) proinflammatórikus citokin, mely az IL-1 ß-val együtt felelős a parodontitisben fellépő csontpusztulásért. Génje a 2-es kromoszómán található, az MHC gének szomszédságában. TNF gén promoterén eddig nyolc SNP-t írtak le. Azonban kevés adat támasztja alá bármely ritka alléi pozitív korrelációját a fogágybetegséggel. Európai po
