Fogorvosi szemle, 2009 (102. évfolyam, 1-6. szám)
2009-08-01 / 4. szám
134 FOGORVOSI SZEMLE 102. évf. 4. sz. 2009. nan és munkatársainak 259 alany követéses vizsgálata lehet a leghitelesebb, amelyben ugyancsak összefüggést mutattak ki a PAG jelenléte és a szondázási mélység között [7], Engebretson szignifikáns különbséget talált PAG negatív és pozitív egyének sulcus folyadékának IL-1 ß és TNFa szintje között[16]. Kornman felfedezését tehát más vizsgálatok is megerősítették. Az agresszív parodontitis (AP) - ellentétben a krónikussal- nem mutat összefüggést a PAG-gal, sőt, olyan eredmények is születtek, melyek az IL-1B gén +3954 locusán a normál alléi hajlamosító szerepét valószínűsítették (II. táblázat). Az AP esetében tehát úgy tűnik, hogy a PAG-nak nincs hajlamosító szerepe. Parkhill szerint az IL-1RA N-allél és az IL-1B +3953 N-allél Iáit monocyták in vitro IL-1 ß-termelöse a ritka alléit hordozó homozigóta egyénekben szignifikánsan nagyobb, mint heterozigótákban [52], Ugyanakkor Dominici és kollégái kísérletükkel ugyanezt a megállapítást cáfolták [14]. Gore és munkatársai enyhe, de nem szignifikáns növekedést figyeltek meg a +3953 locuson ritka alléllal rendelkező fogágybetegek monocytáinak IL-1 p-termelésében [21]. Santtila és munkatársai inkább az IL-1RA jelentőségét hangsúlyozzák, és az IL-1B gén két polimorfizmusának szerepét sokkal kisebbre tartják [56], Az IL-IA-889 SNP-jének hatását vizsgálva Hulkkonen és munkatársai az IL-1A -889 R- alléljének homozigóta megjelenését kapcsolták össze emelkedett teljes vér IL-1 ß szintjével [24], Shirodaria II. táblázat Az agresszív parodontitis asszociációja az IL-1 gén polimorfizmusaival Cikk szerzője, publikáció éve Vizsgáit genotípus Vizsgálati alanyok száma Eredmények Diehl et al., 1999 [13]. PAG 141 AP páciens és 144 kontroll (28 afrikai amerikai és 7 fehér amerikai család) Mind lokalizált, mind generalizált agresszív parodontitis esetében szignifikáns összefüggést találtak a gyakoribb, normál alléi megjelenésével. Walker et al., 2000 [81], PAG 37 afrikai amerikai lokalizált AP-beteg és 104 ép parodontiumú kontroll Az IL-1 B +3593 SNP a kontroll populáció 99%-ában előfordult, így ennek vizsgálata nem juttat diagnosztikus értékű információhoz. Tai et al., 2002 [74]. PAG 47 generalizált AP beteg és 97 ép parodontiumú japán A PAG és a betegség között nem volt kimutatható korreláció, viszont az IL-1 RA VNTR polimorfizmusának aránya szignifikánsan nagyobb volt a betegek körében. Parkhill et al., 2000 [50]. IL-1B +3953 SNP 70 AP páciens és 72 ép parodontiumú egészséges fehér kontroll AZ IL-1 B 1-es (normál) alléi szignifikáns korrelációban volt a betegséggel dohányosokban. Az IL-1RA gén VNTR N-allél önmagában nem, de az IL-1 B alléllal együtt hajlamosító tényező volt a vizsgálat szerint. Quappe et al., 2004 [33]. IL-1B +3953 SNP 36 beteg AP-szel, 75 egészséges és 75 ismeretlen státuszú páciens PAG-ra nézve nem volt szignifikáns a különbség, de IL-1 B ritka alléi heterozigóta megjelenése rizikófaktorként szerepelt. (OR=2,86) Scapoli et al., 2005 [58], IL-1RA VNTR Generalizált AP-es olasz páciensek Szignifikáns összefüggést találtak az IL-1RA VNTR poli-morfizmusa és a betegség között. Az IL-1 B +3953 SNP is korrelációt mutatott az AP-szel, de az asszociációért valójában felelős SNP helyét a +3953 és -511 locus között feltételezik. együttes előfordulásuk esetén rizikótényezőt képeznek [50], Japán populációban viszont az IL-1 RA R-allél generalizált agresszív parodontitisszel való korrelációja önállóan is érvényesül [74] . Az IL-1 SNP-ának parodontitissel való korrelációjának irodalma még ellentmondásosabb. Az IL-1 gének régiójának jelentőségét több tanulmány erősítette meg, de az eddig leírt genotípusok szerepe a fogágybetegség pathomechanizmusában továbbra sem tisztázott. Kevés a bizonyítékunk arra, hogy a citokinek jelenleg ismert génpolimorfizmusai funkcionális következménnyel járnak-e. Azon kevés publikáció pedig, mely alátámasztja e feltételezést, más-más eredményekről számol be. Pociot és munkatársai szerint az IL-1B Tagi polimorfizmusa miatt a LPS-sel stimukutatócsoportja szerint a sulcusfolyadék IL-1 a tartalma 4-szer volt magasabb súlyos fogágybetegekben, mint egészséges kontroliokban, továbbá ez szignifikánsan összefüggött az IL-IA-889 locus polimorfizmusával [64], Az IL-1 RA polimorfizmus a 2-es (ritka) alléi megjelenésével magasabb IL-1Ra expressziót eredményez, alacsonyabb IL-1 ß szinttel társulva. Az 1-es (leggyakoribb) alléi fordított hatású: alacsony IL-1Ra és magas IL-1 ß-szint lesz a végeredmény [9,25,56]. Nehezíti a következtetések levonását, hogy az IL-1 géncsalád sok különálló gént tartalmaz, ezeknek több lehetséges polimorfizmusa van, amelyek viszont nagymértékben kapcsoltak egymással.
