Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-04-01 / 2. szám
50 FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 2. sz. 2008. A kérdésekre adott válaszok a Likert-skála szerint számszerűsíthetők. Lényegében a kérdőívekben kijelentéseket fogalmazunk meg, és a válaszadónak azt kell meghatároznia, hogy ezzel mennyire ért egyet, jelen esetben, hogy milyen gyakran fordult elő az adott állítás. Ez alapján elmondható, hogy a válaszkategóriák egyértelműen sorba rendezettek, tehát meg lehet határozni, hogy mennyire erős egyetértést akartak kifejezni az egyes emberek. Minden kérdésre 5 lehetséges válasz van: ’nagyon gyakran’, ’gyakran’, ’néha’, ’ritkán’, ’soha’. A válaszok 4, 3, 2, 1, ill. 0 pontot érnek. Az egyes dimenziókban szereplő kérdések összeadásával kialakul az erre vonatkozó pontérték. Az így kapott értékek jellemzik az adott paciens szájegészség hatás profilját. Minél magasabb a pontérték, annál jobban károsodott a páciens életminősége a vizsgált dimenzióban. Miután hazai körülményeink között ugyancsak fontos a szájegészség életminőségre kifejtett hatásának felmérése, ezért az OHIP eszköz magyar adaptációja időszerű lett. A fordítási protokoll követésével a magyar változat (OHIP-H 53) négy, a német változatból átvett kérdéssel kiegészülve került tesztelésre és elfogadásra [38]. A magyar nyelvű változaton kívül az eredeti angol mellett számos országban létezik szakszerűen adaptált változat [6, 8, 20, 22, 26, 33, 40], Az OHIP pontértékeket több független változón túl (nem, gazdasági helyzet, lakóhely) jelentősen befolyásolja a foghiányos állapot [3, 16, 18]. Fogpótlás készítésekor különösen fontos betegeinknek előző tapasztalatok alapján kialakult véleménye szájegészségi állapotukról, hiszen ez nagymértékben befolyásolhatja a további kezelések tervezését, a lehetőségek és korlátok meghatározását. Annak ellenére, hogy a protetikai terápia fontos célja az életminőség javítása, mégis kevés adat áll rendelkezésre a különböző terápiás lehetőségek életminőségre gyakorolt hatásáról. Az eddigi kutatások nagy része a különböző, főként kivehető pótlással kezelt betegek életminőség-változását vizsgálta a foghiányos állapotokban [4, 5, 11,24]. Követéses klinikai vizsgálatunk két kérdésre kereste a választ. Valóban javítja-e a fogpótlás a betegek életminőségét? A fix, a részleges kivehető, illetve a teljes kivehető fogpótlással kezelt betegcsoportok életminőség-változásában van-e különbség, és ha van, akkor milyen mértékű? Anyag és módszer Vizsgálatunk eszköze az OHIP-H53 kérdőív volt, mely a szájegészséggel kapcsolatos életminőség mérésére kidolgozott és tesztelt első magyar nyelvű kérdőíves módszer. Az eredmények értékelése az összesített OHIP pontszámok segítségével történt. A vizsgálatot 63, a PTE Fogászati és Szájsebészeti Klinikáján fogpótlásra jelentkező betegen végeztük 2004 júliusától 2006 augusztusáig, etikai bizottsági engedély birtokában. A vizsgált személyek életkora nagyon eltérő (21-85 év), a mintában 60% volt a nők aránya. A készülő fogpótlás alapján a betegeket három csoportba osztottuk: csak természetes fogakkal rendelkező vagy fix pótlással kezelt betegek (FP), részleges kivehető pótlásos betegek (RKP) és teljes kivehető pótlást viselő betegek (TKP). A vizsgált személyek három alkalommal töltötték ki az OHIP-H53 kérdőívet: a kezelés előtt (T0), egy hónappal a kezelés után (T1), ill. 6-12 hónappal a kezelés után (T2). A kitöltést minden esetben, a kezelésben közvetlenül részt nem vevő kérdezőbiztos (fogorvostanhallgató) segítette, aki miután a betegek kitöltötték a kérdőívet, átolvasta azokat és az esetleges hiányzó válaszokra semleges kérdések segítségével rákérdezett. A részt vevők adatait (név, cím, telefonszám) pontosította, a beleegyező nyilatkozatot aláíratta. 63 résztvevő volt kezelés előtt (T0), 62 és 57 kezelés után (T1, T2). Kizárási kritériumok a következők voltak: több mint 5 hiányzó válasz kérdőívenként, több mint 2 hiányzó válasz dimenziónként, több mint 1 hiányzó válasz a három speciálisan a fogsorra vonatkozó kérdések közül. Kiértékeléskor azokat a betegeket, akik különböző pótlást viseltek az alsó és felső állcsonton, mindig csak egy csoportba soroltuk be, mégpedig abba, amelyik pótlástípus vélhetően jobban befolyásolja a szájegészséggel kapcsolatos életminőséget (pl. fix és kivehető pótlás esetén a kivehető csoportba, kivehető részleges és teljes pótlás esetén a teljes protézises csoportba). A betegeket tehát besoroltuk egyrészt aszerint, hogy milyen fogpótlást viseltek, ha viseltek, a kezelés előtt. így megkaptuk a T0 időpontra jellemző adatokat csoportonként, majd ezt követően a kezelés során kapott pótlástípus szerint T1 időpontban kerültek besorolásra a vizsgálatunk szempontjából lényeges csoportokba a betegek. Ugyanezek a csoportok maradtak T2 időpontban (I. táblázat). Mindebből következik, hogy a teljes kivehető pótlásos csoport T0 időpontjában kevesebb az esetszám, mint a T1 időpontban, hiszen az összes résztvevő közül számos I. táblázat Esetszámok alakulása IDŐ N FP TKP RKP T0 33 19 11 T1 13 29 20 T2 11 27 19 olyan beteg volt, akinek részleges kivehető pótlása volt a kezelés előtt de a kezeléstervezés során a klinikai tényezők figyelembevételével végül teljes kivehető fogpótlás készítésére került sor.
