Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-02-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 1. sz. 2008. 29-32. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani Klinika* Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika** A disztálisan szabadvégű rögzített fogpótlások néhány jellemzője két, reprezentatív szűrővizsgálat alapján DR. TOLLAS ÖRS LEHEL*, DR. SOMOGYI ENDRE*, DR. MADLÉNA MELINDA**, DR. FEJÉRDY PÁL* A budapesti Semmelweis Egyetem Fogpótlástani Klinikájának kalibrált orvosai 1985-1989-ben első, majd 2003-2004- ben második sztomatológiai vizsgálatot végeztek. A vizsgálatok mesterséges megvilágítás mellett megtekintéssel történtek a Röntgenernyő és Fényképszűrő Állomások által szervezett tüdőszűrésekhez kapcsolódóan. Az adatok számítógépes adatlapon, a helyszínen kerültek rögzítésre. Az első vizsgálatban 9991 személy vizsgálatát követően 1625 esetben, a második vizsgálatban 4606 személy vizsgálatát követően 878 esetben találtak szabadvégű hidat. 1989-ben a szabadvégü hidak 66,9%-a meziális, 33,1%-a disztális volt. 2004-ben a szabadvégű hidak 44,5%-a volt meziális, 55,5%-a pedig disztális. Mindkét vizsgálatban egytagú disztális szabadvégü hídtesttel készült hidakat találtak legnagyobb számban. Az 1989-es szűrővizsgálatban a két pilléren elhorgonyzott egy pótfogas disztálisan szabadvégű hídtesttel készült hidak voltak a legnagyobb számban. A 2004-es vizsgálatban a szintén legnagyobb számban előforduló egy pótfogas szabadvégű hídtesttel készült hidak leggyakrabban kettőnél több pilléren kerültek elhorgonyzásra. Mindkét vizsgálat azt mutatta, hogy disztálisan szabadvégű hídtesttel a felső állcsonton legtöbbször az első nagyőrlőt pótoljuk (32%, 38%), majd gyakoriságban ezt követi a második (20%, 28%) és az első kisőrlő (18%, 20%). Az alsó állcsonton leggyakrabban szintén az első moláris helyén található a disztális szabadvég (61%, 59%), gyakoriságban ezt követi a második premoláris (19%, 24%) és az első premoláris fogak (8%, 9%). Mindkét vizsgálatban a szabadvégtől disztálisan gyakorisági sorrendben foghiányt (74%, 83%), maradékfogat (19%, 16%), koronát, valamint pótfogat találtunk. Kulcsszavak: disztális szabadvég, pillérfogak, pótfogak, epidemiológia Bevezetés A disztálisan szabadvégű fix fogpótlásokat, hidakat a molárisokkal rövidült egy- illetve kétoldali sorvégi foghiányok azon eseteiben alkalmazhatjuk, amikor a szabadvégű hídtesten fellépő forgatónyomaték kompenzálására elegendő számú maradékfog áll rendelkezésre. Ilyenkor a foghiány a Fábián és Fejérdy-féle osztályozás szerinti 1B osztályba tartozik. Tervezése és elkészítése során tehát ezen osztály elveit alkalmazva rögzített fogpótlás készíthető [5] [11]. Számos követéses vizsgálat [1, 2, 6, 7], szűrővizsgálat [10] és utánvizsgálat [8, 14, 15] igazolja, hogy a végpilléres hidak és a szabályosan szerkesztett disztálisan szabadvégű hidak funkcionális értéke, valamint élettartama között nincs jelentős különbség. Ma már a disztálisan szabadvégű hidak létjogosultsága nem kérdőjelezhető meg [9, 12, 13]. Vizsgálataink fő célja a disztálisan szabadvégű hidak statisztikai jellemzőinek bemutatása volt, két nagyszámú - időben eltérő - minta elemzése alapján. Célul tűztük ki, hogy meghatározzuk a meziálisan és disztálisan szabadvégű hidak számát, elemezzük a disztálisan szabadvégű hidak állcsont szerinti megoszlását, a Érkezett: 2007. június 5. Elfogadva: 2007. szeptember 10. disztális szabadvégek hosszát, és az azokat tartó pillérfogak számát. Célunk volt továbbá kimutatni, hogy mely fogakat pótoljuk a leggyakrabban disztális szabadvéggel, valamint meghatározni, hogy a szabadvégtől disztálisan elhelyezkedő állcsontterületen milyen gyakran található foghiány, maradó fog vagy fogpótlás. Meg akartuk határozni a helyesen, valamint helytelenül szerkesztett disztálisan szabadvégű hidak számának változását a két szűrővizsgálat között eltelt időszakban, és választ kerestünk arra a kérdésre, hogy a disztálisan szabadvégű hidak tervezésével kapcsolatos elméleti és gyakorlati oktatási útmutatások milyen mértékben valósulnak meg a mindennapi gyakorlatban. Anyag és módszer A budapesti Semmelweis Egyetem Fogpótlástani Klinikájának kalibrált orvosai 1985-1989-ben [4], majd 2003-2004-ben sztomatológiai szűrővizsgálatot végeztek. A vizsgálatok mesterséges megvilágítás mellett megtekintéssel történtek a Röntgenernyő és Fényképszűrő Állomások által szervezett tüdőszűrésekhez
