Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-02-01 / 1. szám
30 FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 1. sz. 2008. kapcsolódóan önkéntes, beleegyező nyilatkozatot tevő személyeken. Az adatok számítógépes adatlapon, a helyszínen kerültek rögzítésre. A vizsgálati helyszínek a reprezentativitás érdekében mindkét vizsgálatban felölelték az ország összes régióját, a fővárost, a nagyvárosok lakosságát és vonzáskörzetükbe élő lakosságot egyaránt. Az első vizsgálatban 9991 személy, a második felmérésben 4606 személy vett részt. A vizsgálati anyag nem és kor szerinti megoszlása jól egyezett a népességi demográfiai megoszlásával [16]. A szűrővizsgálatok magukban foglalták a következő fogpótlástani jellemzők felmérését is: a meziálisan és disztálisan szabadvégű hidak száma, a disztálisan szabadvégű hidak állcsont szerinti megoszlása, a disztális szabadvégek hossza, a disztális szabadvéget tartó pillérfogak száma, a disztális szabadvéggel pótolt fog helye, továbbá a szabadvég viszonya a disztális foghelyhez (disztális foghelyen a szabadvégtől disztálisan elhelyezkedő állcsontterületet érijük). A vonatkozó adatokat SPSS for Windows 10. 0. 5 programcsomag segítségével dolgoztuk fel. Eredmények, megbeszélés Az első vizsgálatban (9991 személy vizsgálatát követően) 1625 esetben találtunk szabadvégű hidat. A második vizsgálatban (4606 személy vizsgálatát követően) 878 esetben találtunk szabadvégű hidat. 1989-ben a szabadvégű hidak 66,9%-a meziális, 33,1 %-a disztális volt. 2004-ben a szabadvégű hidak 44,5%-a volt meziális, 55,5%-a pedig disztális. Megfigyelhető, hogy az 1989-es vizsgálatok eredményeihez képest az arány megfordult, azaz a disztálisan szabadvégű hidak száma kevéssel bár, de magasabb, mint a meziálisan szabadvégű hidaké. A disztálisan szabadvégű hidak százalékos megoszlását vizsgálva a szabadvég-hossz szerint azt találtuk, hogy mindkét vizsgálatban az egytagú disztális szabadvégű hídtesttel készült hidak voltak a legnagyobb számban (1989: 83,6%, 2004: 99,8%). Míg az első vizsgálatban még nagy számban jelen voltak kéttagú disztálisan szabadvégű hídtesttel készült hidak (16%), a második vizsgálatban az ilyen szerkesztésű hidak száma elhanyagolható (0,2%). Az első vizsgálatban észlelt három- (0,74%), valamint négytagú (0,19%) disztális szabadvégű hídtesteket a második vizsgálatban nem találtunk. Az 1989-es szűrővizsgálatban az egy pótfogas két pilléren elhorgonyzott disztálisan szabadvégű hidak voltak a legnagyobb számban, a felső állcsonton 110, az alsó állcsonton 103 eset. Az egypilléres (kedvezőtlen tervezésű) fix fogpótlások száma 50 (felső állcsont) illetve 55 (alsó állcsont) volt. A több pilléren elhorgonyzott hidak 107 (felső állcsont) és 22 (alsó állcsont) szerint kerültek észlelésre. A 2004-es vizsgálatban az egy pótfogas disztálisan szabadvégű hidakat a felső állcsonton 76 esetben két pillér, 59 esetben egy pillér horgonyozta el, leggyakrabban kettőnél több pilléren (110 eset) kerültek elhorgonyzásra. Az alsó állcsonton leggyakrabban kettő pillér (171 eset) horgonyozta el a szabadvégű hídtestet, 58 esetben egy pilléren, 12 esetben kettőnél több pilléren kerültek elhorgonyozásra a fogpótlások (1a., 1b. ábra). 1a. ábra. A disztálisan szabadvégű hidak megoszlása a pillérfogak száma szerint a felső állcsonton Az első vizsgálatban talált disztálisan két pótfogas szabadvégű hidaknak a felső állcsonton leggyakrabban kettő (14 eset), vagy kettőnél több pillére volt (22 eset). A megállapítás az alsó állcsonton is hasonló; 39 esetben kétpilléres, 7 esetben kettőnél több pilléres disztálisan két pótfogas szabadvégű hidat találtunk. A második vizsgálatban észlelt egy darab két pótfogas szabadvégű híd is több pilléren nyugodott. Az 1989-es 1b. ábra. A disztálisan szabadvégű hidak megoszlása a pillérfogak száma szerint az alsó állcsonton vizsgálatban talált disztálisan három, és négy pótfogas szabadvégű hidak (4 eset a felső állcsonton), nagy valószínűséggel végpilléres hidak lehettek, melyek disztális pillére eltávolításra került. A második vizsgálatban disztálisan kéttagú szabadvégű hídtestet az alsó állcsonton nem találtunk.