Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-02-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 1. sz. 2008. 19-28. DEOEC Fogorvostudományi Kar, Debrecen Mikroszivárgás-vizsgálatok az endodonciában Módszertani összefoglaló DR. JUHÁSZ ALEXANDER A gyökértömések minőségét in vivo körülmények között csak radiológiai kiértékelés teszi lehetővé. A Toronto-tanulmány bizonyítékot szolgáltatott arra nézve, hogy a gyökértömések hosszú távú sikertelenségének legfőbb okai a gyökértömések zárási hibái. A gyökértömések mentén kialakuló zárási hibák jelenlétét, a képződött mikrorés nagyságát és kiterjedését in vitro mikroszivárgást vizsgáló módszerekkel lehet tanulmányozni. Jelen módszertani összefoglaló megírásának célja az volt, hogy bemutassa a különböző módszereket, és ismertetést adjon azok előnyeiről és hátrányairól is. Mivel a vizsgáló eljárások módszertana jelentősen különbözik egymástól, ezért az általuk kapott eredmények is fenntartással hasonlíthatók össze. Annak érdekében, hogy a gyökértömések mentén kialakuló mikroszivárgási eredményeket adekvát módon lehessen értékelni, a módszerek lehetőség szerinti maximális standardizálására lenne szükség. Kulcsszavak: endodonciai sikeresség, határfelületek, mikroszivárgás, standardizáció Bevezetés Két különböző anyagú és szerkezetű felület találkozási felszínét határfelületnek nevezzük. A határfelületek illeszkedése a közöttük lévő rés miatt nem tökéletes. Ebben a résben speciális fizikai-kémiai folyamatok zajlanak (diffúzió, penetráció, kapilláris hatás stb.) [53]. A rés nagyságának meghatározásánál az alkalmazott vizsgálómódszer érzékenysége döntő jelentőségű. A határfelületet pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM) készített felvétel 500-szoros nagyítású képén még nem fedezhetők fel azok az illeszkedési hibák, amelyek az 1500-szoros nagyítású képen részletgazdagon láthatók [6]. A fogászati gyakorlatban a határfelületeknél jelentkező rések jelentősége rendkívül nagy, mivel rések képződhetnek a zománc, a dentin, a cement és a helyreállítás során alkalmazott tömő, ragasztó, gyökértömő anyagok között, hasonlóan a fogpótlást felépítő egyes anyagrétegek között is. Kiemelkedő jelentőségűek a képződött rések a gyökértömött fogak esetében a guttapercha csúcsok között, mivel az itt kialakult térben baktériumok, azok bomlástermékei, toxinok, különböző molekulák, ionok akadály nélkül vándorolhatnak [34], Az 1930-as években szerzett tapasztalatok alapján született az a megállapítás, hogy a gyökértömés hibáiért a rosszul tömött gyökércsatorna mentén a tórámén apikálén túljutó baktériumok tehetők felelőssé [48]. Ez a nem bizonyított feltételezés számos kutatót arra ösztönzött, hogy vizsgálat tárgyává tegye az „apikális szivárgás” kérdését. A holt tér teória - ami abban az időben a leggyakrabban idézett teória volt - azt feltételezte [47], hogy a gyökércsatorna apikális részén a folyadékpangás következtében toxikus melléktermékek képződnek, amelyek a periapikális szövetekben gyulladásos választ indukálnak. Ezt a teóriát Torneck 1966-os közleménye megcáfolta [57], Ez a tanulmány ismerteti azokat a kísérleti eredményeket, amelyek során tesztkapillárisokat helyezett el ép szövetben. Abban az esetben, ha a tesztkapillárisokba nem fertőzött szövetnedveket juttatott, az eltelt időtől függetlenül nem jött létre gyulladás a környező szövetekben. Egy másik teória, a perkolációs teória szerint [12], ha a testfolyadékok bejutnak a rosszul záródó tömések mentén a fog gyökércsatorna-rendszerébe, ott szétbomlanak, degradálódnak, és tovább szivárognak a periradikuláris szövetekbe, és immunválaszt provokálnak. Ez az elmélet teljesen ellentmond a Torneckféle teóriának. A Washington-tanulmány [26], amelynek legfontosabb tézise a perkolációs elméleten alapult, rámutatott arra, hogy az endodonciai sikertelenségek többségének oka (63%) az inkomplett, rosszul záró gyökértömésekre vezethető vissza. Az endodonciai kezelések si-Érkezett: 2005. június. 6. Elfogadva: 2007. november 21.
