Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)
2008-10-01 / 5. szám
180 FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 5. sz. 2008. állnak rendelkezésre, arra nézve, hogy a terhesség alatt fennálló anyai ínygyulladás, vagy krónikus fogágybetegség biztosan hozzájárul-e a koraszüléshez. A kérdéses összefüggés bizonyítása vagy elvetése történhet további humán epidemiológiai, mikrobiológiai, immunológiai vagy kezeléses (intervenciós) vizsgálatok eredményeinek elemzésével, vagy állatkísérletekkel. Amennyiben feltételezzük, hogy a parodontitisz önálló kockázati tényező a koraszülés létrejöttében (saját vizsgálataink erre utalnak [16,17], akkor a betegség megszüntetésének következtében csökkenhet a koraszülés és a kis súlyú újszülöttek gyakorisága. Vizsgálatunk célja volt tehát annak elemzése, hogy a terhesség alatti professzionális szájhigiénés beavatkozás a gyulladás megszüntetésével vagy minimálisra redukálásával csökkenti-e a koraszülés és a kis újszülött súly gyakoriságát olyan terhes nők esetében, akiknek egyéb megbetegedése nem volt. Anyag és módszer A vizsgálatba 159 egészséges, nem dohányzó terhes nőt vontunk be. Mindannyian a Szegedi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján részesültek kezelésben fenyegető koraszülés miatt. A résztvevők a megfelelő tájékoztatás után önként jelentkeztek a vizsgálatra. Mindannyian részt vettek terhességi tanácsadáson terhes gondozásban is részesültek. Csak olyan nők kerültek be a vizsgálatba, akiknek egyes terhességük volt. Kizáró ok volt bármilyen szisztémás betegség, mint például asztma, cukorbetegség, szívproblémák, hyperthyreosis, glomerulonephritis, gyomorfekély, vagy bármilyen fertőző betegség vagy urogenitális gyulladás továbbá, ha a kezelés előtt antibiotikum adására lett volna szükség. A betegek fenti kritériumok szerinti kiválasztását a kutatócsoport nőgyógyász tagja végezte. A kiválasztott betegek közül azok kerültek be végül a vizsgálatba, akik keddi napokon bent feküdtek a klinikán fenyegető koraszülés miatt, mivel a vizsgálatokra és a kezelésekcsoportban lévők esetében csak fogászati és parodontológiai státuszfelvétel történt (kontroll csoport), a másik csoportban lévők szájhigiénés instruálásban és motiválásban részesültek, és szükség szerint profeszszionális szájhigiénés kezelést kaptak (kezelt csoport). Mindkét csoportban azonos arányban voltak krónikus gingivitiszben illetve kezdődő korai parodontitiszben szenvedő terhesek. A parodontológiai kezelés szupra- és szubgingivális plakk- és fogkő-eltávolítás, valamint depurálpasztával történő polírozás volt. A fogkő-eltávolítást szükség esetén több ülésben végeztük, amíg a fogazat teljesen plakk- és fogkőmentessé nem vált, és a fogágy szöveteiben jelen lévő gyulladás meg nem szűnt, illetve minimálissá nem vált. Ennek legfőbb jele az ínyvérzés mint a gyulladás fontos indikátorának, megszűnése vagy jelentős mértékű csökkenése volt. A kontroll csoport tagjait is szájhigiénés kezelésben részesítettük szülés után, amennyiben ezt kérték. A betegek a terhességük megtartására irányuló szülészeti kezelésben részesültek, mely lényegében szigorú ágynyugalom mellett, az esetleges fájástevékenység leállítását per os vagy intravénás tokolysis útján, a magzat tüdőérés elősegítése céljából szteroid profilaxist, illetve szükség esetén antibiotikus terápiát jelentett. A vizsgálatokat és a szájhigiénés kezeléseket a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika erre megfelelően kialakított helyiségében, ahol fogorvosi egységkészülék áll rendelkezésre, végeztük. A parodontológiai vizsgálat során a szondázási mélységet és az ínyvérzést mértük. Az előbbit a marginális gingiva és a szulkusz vagy a tasak legmélyebb pontja között mértük, a bölcsességfogakat kivéve, minden fog mellett hat helyen: meziobukkálisan, bukkálisan a középvonalban, disztobukkálisan, meziolingválisan, lingválisan középen, disztolingválisan (illetve palatinálisan), és milliméterben fejeztük ki. Az ínyvérzést (BOP = bleeding on probing) pozitívnak tekintettük, ha a szondázás után 15 másodperccel vérzés jelentkezett a szulkuszból/tasakból a fog bármelyik felszínén, és dichotómikusan I. táblázat A vizsgált terhesek megoszlása diagnózis szerint. Parodontitisz és gingivitisz együtt Diagnózis Kezelt Kontroll Összes Fisher-próba N=80 N=79 N=159 p-érték Krónikus gingivitisz 26 (32,5%) 32 (40,5%) 54 (33,9%) 0,326 Korai krónikus parodontitisz 54 (67,5%) 47 (59,5%) 101 (66,1%) Összes 80 (100,0) 79 (100,0) 159 (100,0) Szignifikancia-szint: p < 0,05 re csak ezen a napon volt lehetőség. A betegek véletlenszerű kiválasztódása így volt biztosítva. A betegeket véletlenszerűen két csoportba osztottuk, az egyik rögzítettük. A kezelt és a kontroll csoport szondázási mélység mérési és BOP adatait összehasonlítottuk, hogy lássuk a két csoport kezdeti parodontológiai stá-
