Fogorvosi szemle, 2008 (101. évfolyam, 1-6. szám)

2008-08-01 / 4. szám

133 FOGORVOSI SZEMLE ■ 101. évf. 4. sz. 2008. pes periodontium a szabad dentinfelületet cementtel vonja be, és ugyanennek kell történnie, ha sikerül a gyökércsatornát dentinnel elzárni. Hazai követői Haty­­tyasi és Göllner [37, 33], Göllner a sterilen végzett exstirpáció után dentinport visz a csatornába, tömö­ríti a csúcsnál, és a gyökércsatorna üresen maradt részét indifferens gyökértömő anyaggal tölti ki [33]. Hosszú évekig fontos követelménynek tartották a gyö­kértömésre használt anyagoknál a tartós antiszep­­tikus hatást, mely egyrészt gyógyítóan hat az apex körül, másrészt kizárja a secunder fertőzés lehetősé­gét a szájüreg felől. A Walkhoff-féle jodoform pasz­ta fő hatóanyaga az erős bactericid hatású phenol­­camphor. A paszta szövetbarát, csúcson túljutva nem, vagy mérsékelt reakciót okoz, ami hamar elmúlik, és a paszta idővel resorbeálódik [52], 1947-ben a gyökértömő anyagok tekintetében az egyik elképzelés előnyben részesíti az antiseptikus, felszívódó gyökértömést, a másik az aseptikus, tömör, esetleg idegentest hatást is kifejtő gyökértömő anyag mellett foglal állást [6, 42], Az 50-es években is alkalmazzák még az amalgá­­mot mint gyökértömő anyagot. Alkalmazása nehéz­kes, és előfordul, hogy bejut a periapikalis térbe, vagy a nem megfelelő kondenzáció okoz problémát. Mari ezért a gyökértömő anyag bevitelére és tömörítésére három új műszert szerkeszt és ajánl [52], A hatvanas években a rendelőintézetekben rutin­szerűen alkalmazott gyökértömési módszer a komp­­ressziós technika volt (chloroformban, illetve széntet­­rakloridban oldott guttapercha) [20, 88]. A módszer hibaforrása a kompresszió céljából alkalmazott nyo­más ellenőrizhetetlensége és a guttapercha-poén ol­dott, illetve szilárd részének az aránya. Az oldószer el­párolgása után nagyfokú zsugorodás következhet be, és a tömés inkompletté válik. A hibaforrás kiküszöbö­lésére Pataky a módszert úgy módosította, hogy a tö­mör guttapercha a gyökércsúcs kritikus apikalis har­madát zárja [73]. Talán egyik gyökértömő anyag sem váltott ki annyi vitát, mint a ’60-as években bevezetett N2. Sargenti nevéhez nem csupán az N2 Normál és Medikai fűző­dik, hanem az általa ajánlott módszer is, ami a két anyag bevezetésével egy időben terjedt el, és ami je­lentősen különbözött a korábbi gyökérkezelési eljá­rásoktól. Az anyag ólomoxidot és paraformaldehydet tartalmaz, a módszer pedig élő fogak esetén a parti­alis pulpectomiát preferálja, ami alatt a fogbél életben marad [4,17], Esztári és Koszta a Sargenti-módszert nem alkalmazta, a fogakat csúcsig érő és falálló gyö­kértöméssel látta el, és a klinikai illetve rtg.-ellenőrzés­kor 97,5%-os sikerről számol be [17], A ’60-as évek második felében kerül bevezetésre az AH-26. Az AH-26 epoxibisphenol gyanta és 10% ezüstöt, 60% bismutoxidot, 5% titánoxidot és 25% he­­xamethylentetramint tartalmazó por összekeverése után paszta konzisztenciában, lentulóval történő bevi­tel után kerül a gyökércsatornába, és guttapercha-po­énnal kerül kondenzálásra. A csatornában 36-48 óra alatt keményedik meg [44, 45], A ’80-as években a Budapesti Konzerváló Fogásza­ti Klinikán alkalmazott gyökértömő anyag a Diákét és AH-26 volt. Herczegh fogorvostanhallgatók által vég­zett gyökértöméseket vizsgált elkészültük után. Mind­két gyökértömő anyaggal készült gyökértömés után a komplett (csúcsig érő, falálló) gyökértömések aránya nagyjából azonos volt. A túltömések aránya a Diaket­­nél az alultömött, nem falálló gyökértömések aránya pedig az AH-26-nál volt magasabb. A nem fertőzött eseteknél (feltárás a foramen physiologikumig történt) sok volt a rövid gyökértömés, a fertőzötteknél (a fel­tárás a foramen anatomicumig történt) pedig sok volt a túltömés. A különbség rámutat a bemérés fontossá­gára, és a foramen physiologicum és anatomicum meghatározásának nehézségére [41], Herczegh és Zimmermann olyan Diakettel és AH-26-tal készült, fog­orvostanhallgatók által végzett gyökértömések kontroll vizsgálatát is elvégezte, ahol a gyökértömés elkészül­te óta legalább egy év telt el. A klinikai és röntgenvizs­gálatok alapján Diakettel jobb eredményt (86,81%) kaptak, mint az AH-26-tal (80%) [41], A gyökértömés sikerének/sikertelenségének megítélése A gyökértömés sikerének megítélése tekintetében fontos segédeszköz a röntgen. A röntgen elsősorban azonban a hibák megállapítására való. A hibátlansá­­got röntgennel kimutatni nem lehet. A gyökértömés elbírálásánál a csúcsig érő, falállónak látszó gyökér­tömést veszik mérvadónak. Ám ezek értelmezése az idők folyamán változott. Az ’50-es évek közepétől hosszú évekig a sapkaszerű túltömés volt a falállóság és csúcsig érés kritériuma, ami úgy jött létre, hogy a tágított gyökércsatornába az alkalmazott kompresszió következtében a nem tágított foramen apicalén az ol­dott guttapercha átpréselődött, majd a csontszövet el­lenállásába ütközve, a gyökérhártya lazább szöveté­be helyezkedett el [77]. Dobó és mtsaia gyökértömést akkor tekintették csúcsig érőnek, ha a gyökértömés 0,1-1 mm-rel rövidebb volt a radiológiai csúcstól. Hi­ba, ha ettől eltér. Falálló, ha homogénnek mutatkozott, hozzásimult a csatorna falához, és a guttapercha nem kunkorodott. Az általuk 1980 és 1985 között végzett gyökértömések röntgenvizsgálata alapján a gyökértö­mések majdnem 70%-a nem volt csúcsig érő, és 60%­­a nem volt falálló, azaz a gyökértömések sok technikai kívánnivalót hagytak maguk után [9], A gyökértömés sikeres és sikertelen kivitelezése szempontjából fontos szerepet töltenek be a járulékos csatornák. Lovasi és mtsai klinikai beteganyagból szár­mazó rezekált fog csúcsi részének szövettani vizsgála­tai alapján a csúcs körüli feltárás és szárítás jelentősé­gére hívta fel a figyelmet. Eredményeikből arra követ­keztettek, hogy a 13%-ban előforduló járulékos csator­

Next

/
Oldalképek
Tartalom