Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)
2007-12-01 / 6. szám
298 FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 6. sz. 2007. II. táblázat Az approximális szuvas felszínek, elálló tömésszélek és hibás száli záródású koronák előfordulása közepes és súlyos csontveszteség mellett csontveszteség mm eset E fog approx. caries tömés korona átlagos csontpusztulás E hibás E hibás kontroll plakk retenciós 1.1 -3.9 53 1201 48 188 148 248 233 3.08 ±0,61 4.32 ±2.37 > 4 mm 118 2417 116 262 217 521 497 5.83 ±1.64 6.43 ± 2.76 ményeink összefoglalóan a II. táblázatban láthatók, mely a különböző vizsgálati csoportokra bontva mutatja a hibás restaurátumszélek és az ellátatlan approximális szuvas léziók számát. Ma ■ caries 0 tömésszél □ koronaszél premolaris moláris 5. ábra. A plakk retenciós tényezők megoszlása fogcsoportonként CSV=l,l-3,9mm CSV>4mm □ átlag CSV kontroll fogaknál ■ átlag CSV hibás restaurátumok mellett 6. ábra. A hibás restaurátumok és az ép fogak mentén mért átlagos csontveszteség a mérsékelt és 4 mm-nél nagyobb átlagos alveoláris csontpusztulást mutató csoportban Az első vizsgálati csoportnál, akiknek 1,1-3,9 mm közötti átlagos approximalis csontvesztesége volt, a kontrollfogaknál mért csontveszteség átlaga 3,08 ± 0,62 mm lett, a plakkretenciós tényezők mellett mért értékek átlaga pedig 4,32 ± 2,37 mm. A második vizsgálati csoportnál, akiknél 4 mm-nél nagyobb az átlagos approximális csontpusztulás, a kontrollfogaknál mért érték 5,83 ± 1,64 mm, a plakkretenciós tényezők mellett mért pedig 6,43 ± 2,76 mm lett. Bár statisztikailag szignifikáns különbség egyik esetben sem volt kimutatható, a mély tasakok és súlyosabb csontveszteség mellett kisebb különbségek voltak a restaurátummal fedett és ép koronájú fogak parodontális paraméterei között. Ugyanezeket az eredményeket láthatjuk szemléletesebben az alábbi oszlopdiagramon is (6. ábra). Megbeszélés Ma már tudjuk, hogy a destruktív parodontitis kialakulásához a dentális plakk jelenlétén kívül számos egyéb szervezeti vagy szerzett rizikófaktor egyidejű fennállása szükséges. Az is ismeretes, hogy egy adott szájon belül nem minden fog érintett egyenlő mértékben, és bizonyos fogak vagy fogcsoportok körül kialakulhat súlyos fogágypusztulás úgy, hogy közben a többi fog parodontiuma ép maradhat. A szerzett rizikótényezők közé tartoznak fokozott plakk-akkumulációt okozó hibás restaurátumszélek is. Sajnálatos módon a hazai protetikai és konzerváló fogászati munkák minősége sok esetben megkérdőjelezhető [17, 19, 28]. A mi vizsgálati anyagunkban is igen nagy volt a rossz széli záródású restaurátumok százalékos aránya (81%-tömésszél, 94%-koronaszél), különösen, ha összehasonlítjuk néhány nyugat-európai és amerikai adattal, ahol a hibás széli záródású tömések és koronák aránya 20-25% [1, 3, 4, 8] körül mozgott. Viszonylag ép parodontális állapot mellett az igen nagy számban előforduló rossz korona vagy tömésszél, illetve szuvas lézió komoly mértékben hozzájárulhat az ínygyulladás, majd a fogágygyulladás kialakulásához, elsősorban az arra fogékony egyének szájában. Előrehaladott parodontitisben, vizsgálatunk tanúsága szerint a helyi plakkretenciós tényezők már csak kismértékben járulnak hozzá a tapadásveszteség további súlyosbodásához, feltehetően azért, mert a mély parodontális tasak biofilm masszája olyan mértékben önálló életet él, hogy azt a marginálisan elhe