Fogorvosi szemle, 2007 (100. évfolyam, 1-6. szám)

2007-10-01 / 5. szám

212

FOGORVOSI SZEMLE ■ 100. évf. 5. sz. 2007.

tások pedig kezeletlenül maradtak. A fogakat az eredeti alveolusukba ültették vissza. Nyolc héttel később az extractiókat követő hisztológiai vizsgálat igazolta, hogy az EMP-vel kezelt üregekben acellularis cement képződött, míg a nem kezelt üregeket reparativ - cellularis - cement töltötte ki [1]. Ezek, a kezdeti vizsgálati eredmények vezettek a klinikailag is alkalmazható EMP izolálásához. AZ EMP-t fiatal sertések még elő nem tört fogait körülvevő fogzacskóból vonják ki, majd tisztítják és liofilizálják. Mivel az EMP extrém mértékben hidrofób anyag, ezért vivőanyagként propylene glycol alginatot (PGA) használnak, hogy oldatba vigyék és a regeneratív műtétek számára felhasználható formulát képezzenek. Ezt nevezzük Zománc Mátrix Derivativumnak EMD [5]. Egy, a közelmúltban elvégzett vizsgálat összehasonlította az EMD zománc mátrix protein és egyéb proteolitikus enzimtartalmát a törpesertés fejlődő zománcának összetételével [6], Az eredmények rámutattak arra, hogy amíg a természetes fejlődő zománc amelogenint, albumint, amelint és enamelint tartalmaz, addig az EMD-ben csupán amelogenin van. Mai tudásunk szerint tehát az EMD csupán amelogenint tartalmaz [4-6]. Ahhoz, hogy egy anyagról vagy technikáról kimondhassuk, hogy „regenerációt elősegítő anyag”, a következő kritériumoknak kell megfelelnie: [7]:

• In vitro vizsgálatokkal igazolt hatásmechanizmus;

• Kontrollált állatkísérletekben, hisztológiai módszerekkel új cement, gyökérhártyarost és alveoláris csont képződése igazolt;

• Humán szövettani vizsgálatok a dentális piákkal korábban fertőzött gyökérfelszínen új cement, gyökérhártyarost és alveoláris csont képződését igazolják;

• Kontrollált klinikai vizsgálatok klinikai tapadásnyereségről és radiológiai módszerekkel igazolható új csontképződésről számolnak be.

Az irodalmi összefoglalás célja áttekinteni a ma rendelkezésre álló, az EMD klinikai alkalmazhatóságát értékelő vizsgálati eredményeket és adatokat.

In vitro vizsgálatok

Nagyszámú in vitro vizsgálatot végeztek annak érdekében, hogy tanulmányozzák az EMD hatásmechanizmusát gyökérhártya eredetű és gingivából származó fibroblast- és csontsejteken [8-40]. Ezekben az EMD alkalmazását követő sejtmigrációról, sejtadhézióról, sejtproliferációról, a sejtek bioszintetikus aktivitásáról, valamint mineralizációs gócok kialakulásának mechanizmusáról gyűlt össze jelentős ismeretanyag. A polipeptid molekulák jelenlétét immunoassay vizsgálatokkal határozták meg [5, 8]. Az eredmények igazolták: a) az in vitro körülmények között az EMD fokozza a gyökérhártya eredetű (PL) fibroblastok proliferációját, de nem fokozza a hámsejtekét, b) a PL fibroblastok teljes proteinszintézise fokozódik, és c) a PL fibroblastok mineralizációs aktivitása emelkedik. A PL fibroblastok

EMD kezelés után fokozott intracelluláris cAMP aktivitást és fokozott autocrin TGF-ß1, IL-6 PDGF AB felszabadulást mutattak a kontrolihoz képest (EMD nélküli csoport) [12], Bár EMD kezelés hatására a hámsejtek is fokozott cAMP és PDGF AB produkcióval reagáltak, proliferációjuk és növekedésük gátolt volt [10, 12], Beigazolódott, hogy az EMD egyidejűleg serkenti a mesenchymalis sejtek proliferációját és gátolja a hámsejtek növekedését, valamint fokozza a gyökérhártya eredetű (PL) fibroblastok által termelt autocrin növekedési faktorok felszabadulását [12]. Hasonló eredményekre jutottak Okubo és mtsai[ 13], akik igazolták, hogy az EMD nincs hatással az osteoblastok differenciálódására, de fokozza a PL fibroblastok növekedését és IGF-1, valamint TGF-ß1 termelését.

Palioto és mtsai[14] értékelték az EMD és IGF-1, valamint a kettő kombinációjának a PL fibroblastok proliferációjára, adhéziójára, migrációjára és az l-es típusú kollagén expresszálására gyakorolt hatását. Az eredmények azt mutatták, hogy az EMD illetve az EMD+ IGF-1 a dózis és idő függvényében szignifikánsan fokozta a PL fibroblastok proliferációját, azonban ezek nem voltak hatással az adhézióra, migrációra vagy az l-es típusú kollagén expresszálódására. Más adatok azt támasztják alá, hogy az EMD tartalmazhat más mitogén faktorokat is, így TGF-ß és BMP-hez hasonló molekulákat, amelyek a fibroblastok proliferációját stimulálják és hozzájárulnak a parodontális regeneráció során kialakuló biomineralizációs folyamatokhoz is [15-18],

Keila és mtsai [19] az EMD hatását vizsgálták patkány-csontvelő eredetű kötőszöveti stroma és gingivális fibroblast sejteken. Az EMD fokozta a csontvelő eredetű sejtek osteogenicus és mineralizációs aktivitását. A szövettenyészetben a fenti hatáshoz az EMD jelenléte kulcsfontosságú volt az első 48 órában. Ugyanakkor az EMD nem fokozta a gingivális fibroblastok osteoblasttá történő differenciációját, de kétszeresére emelte a számukat és a mátrix mennyiségét. Egy további vizsgálat rámutatott arra, hogy PL fibroblastok metabolikus rátája és adhéziója szignifikánsan nőtt, amint EMD-ot adtak a sejtkultúrákhoz. Az EMD feltehetően a pluripotens C2C12 mesenchymalis sejtek osteoblastokká és chondroblastokká történő differenciálódási útvonalát változtatja meg [8-10, 12, 20]. EMD alkalmazás hatására a PL fibroblastok szignifikáns alkalikus foszfatáz aktivitás-emelkedést mutattak és fokozták a humán PL fibroblast proliferációt [21, 22], EMD jelenlétében a humán PL fibroblast bizonyos morfológiai változásokon megy át, amely révén jobban emlékeztet cementoblastra, mint fibroblastra, ez a tény is a sejtdifferenciálódás mellett szól [22]. Egy közelmúltban végzett vizsgálat az EMD hatását tanulmányozta a PL fibroblastok vitalitására, proliferációjára és a patológiás gyökérfelszínhez történő tapadására [23]. A PL sejtproliferáció EMD expozíciót követően fokozódott, és a SEM vizsgálat szerint a sejtek patológiás gyökérfelszínhez történő kitapadása javult. To-