Fogorvosi szemle, 2005 (98. évfolyam, 1-6. szám)
2005-09-01 / Supplementum
60 -----------— FOGORVOSI SZEMLE ■ 98. évf. Supplementum, 2005. (IADR, FDI, ORCA stb.), mind a európai fogorvosképzési társaság (ADEE) munkájában, kitüntetetten a képzés Európai Unión belüli harmonizációjának szervezésében (DENTED), elemzések írásával és az ún. „látogatóbizottságok” tagjaiként. A nyálmirigyek működésének vizsgálata A csökkent nyálelválasztás (hyposalivatio) és annak számos nemkívánatos szájüregi és szervezeti hatása az életkor előrehaladtával a populáció jelentős hányadát érinti. Kialakulásának számos oka van. A hyposalivatio létrejöttében mind a nyálmirigyek funkcionális, mind pedig azok strukturális eltérései szerepet játszhatnak. Nem tisztázott azonban, hogy ezen multikauzális eredetű kórkép különböző formáiban a szekréciót szabályozó folyamat/ok, illetve a nyálszekrécióban közvetlenül vagy közvetett módon résztvevő struktúrák közül melyek megváltozása lehet jellemző, ami magyarázatot adhat a csökkent nyáltermelésre. Hiányosak viszont terápiás szempontból is kívánatosak az olyan vizsgálatok, amelyek segítségével tisztázódhat, hogy a hyposalivatio bizonyos formáiban fennmarad-e a restitutio lehetősége. Mindezek vizsgálatára patkánykísérletekben tág lehetőség nyílik. Igen aktuális e téren a nyálmirigysejtek osztódása, differenciálódása, a proliferatio valamint a szöveti restitutio, illetve az atrophia és az apoptosis közötti dinamika jellemzőinek experimentális vizsgálata. A kutatómunka célja a.) az általánosan elterjedt nyálmirigy hyperplasia/hypertrophia (isoproterenol) és atrophia (kivezetőcső-lekötés) modellek alkalmazása mellett a krónikus gusztatórikus ingerlést (citromsav), Suramin adagolást vagy szójaetetést követően kialakuló nyálmirigymegnagyobbodás és a (Treceptor-blokkolók, ill. folyékony táp adagolásával előidézett mirigyatrophia hisztológiai képének, az apoptosis-markereknek, a mitochondrialis illetve a caspase-indukált apoptosis folyamatának a jálata, ezen kísérletes modellekben a nyálszekréció és a nyálkomponensekben bekövetkező változások kimutatása, továbbá a sebgyógyulásban szerepet játszó, de egyúttal mitogén hatású EGF nyálmirigy proliferációt okozó hatásának tisztázása. A szájüregi kevert nyál legjelentősebb hányadát a nagy nyálmirigyek működése biztosítja, amihez hozzájárul a nyálkahártyában szétszórtan elhelyezkedő több száz kis nyálmirigy szekréciója is. A kis nyálmirigyek működése és szerepe a hyposalivatióban, illetve az azt kísérő szájüregi tünetek létrejöttében nem tisztázott. Megbízható és kellő mintatérfogatot eredményező módszerünk alkalmazásával lehetőség nyílik egészséges és hyposalivator egyének labialis, buccalis és palatinalis mirigyszekréciójának kvalitatív (IgA, amiláz, szénsavanhidráz, EGF, fluorid stb.) és kvantitatív (flow rate) vizsgálatára. A kutatási profillal kapcsolatos nagyobbrészt elméleti, kisebb hányadát tekintve klinikai kérdések tisztázása közvetlen diagnosztikai, prognosztikai és terápiás segítséget nyújthat a gyakorlat számára. A cariespreventív célból alkalmazott fluoridok hatásmechanizmusának vizsgálata A caries-prevencióban alkalmazott fluoridok bevitele történhet szisztémásán és helyileg, de szisztémás bevitel esetén is fontosak a lokális hatások. Bár a fluoridok cariespreventív hatása évtizedek óta bizonyított, új alkalmazási módok új problémákat vethetnek fel. A fluoridok biológiai hasznosulását (bioavailability) különböző vivőanyagokban (só, tej és tabletta) vizsgálva, rövid távú klinikai kísérletben mind a vizelet, mind a secretált nyál-fluorid excretiója négy hét után szignifikánsan magasabb volt, mint a kísérlet kezdetén, ami arra utal, hogy mindhárom vehiculum megfelelő a fluoridok bevitelére. Aminfluorid/ónfluorid-tartalmú fogpaszta és szájöblítő együttes használata rövid távú klinikai kísérletben, fiatal felnőtteken a plakk- és a gingivitis indexek szignifikáns csökkenését eredményezte. A javulás szignifikánsan nagyobb volt a fogpaszta és szájvíz együttes alkalmazása esetén. In vitro körülmények között vizsgálva, extrahált praemolaris fogakon a különböző fluorid-komponensű és -tartalmú fogpaszták helyi hatását a fogzománcra, a savoldékonyság csökkenése és a fluoridbeépülés mértéke különböző volt. 3D elektronmikroszkóppal vizsgálva a fluoridbeépülés jelentősen nagyobb volt az aminfluorid-tartalmú fogpaszták esetén, mint a nátriumfluorid- és nátrium-monofluorofoszfát tartalmúaknál (kollaboráció a Witten-Herdecke Egyetem Fogorvostudományi Karával). Az alacsonyabb pH jelentősen növelte a fogzománcba történő fluoridbeépülést. Ezek a munkák Gintner Zénó és Tóth Zsuzsanna közreműködésével készültek. Immunpathológiai kórképek stomatológiai vonatkozásai A szájnyálkahártya igen nagyszámú betegségben érintett, beleértve fertőzéses, immunpathológiai, traumás, metabolikus, genetikai és neoplasias kórképeket. Az immunpathológiai folyamatok jelentős része a szájnyálkahártya folytonosságának megszűnését eredményezi, erosio, bulla, ulceratio, desquamatio formájában. Ezek a szájnyálkahártya-elváltozások részben diagnosztikus, részben terápiás feladatot jelentenek a stomatológiában. A fogorvos felelőssége azonban nem merül ki a lokális elváltozások puszta felismerésében, és/vagy helyi kezelésében, hanem számos általános kórkép diagnosztizálását segítheti. A szervezet egyéb szervrendszerei is érintő, ún. poliszisztémás autoimmmun betegségek szintén számos orofacialis vonatkozással bírnak. Ezek részben az alapbetegség szájüregi tünetei, részben pedig olyan szempontok, amelyek a rutin fogorvosi kezelést módosíthatják (pl.: antibiotikum profilaxis). Ezen kórképek jelentős hányadában, de ezek nélkül is, felléphet a nyálmirigyek csökkent működése, a hyposalivatio. Ez az állapot számos szubjektív panaszt okozva csökkenti az érintett betegek életminőségét. A szubjek
